Berlin (+hopp egy Balti-tenger)

Mesi szemügyre vesz egy világítótestet // Érdekes épületek, nyelvnyújtós biciklista fiatalemberrel az előtérben
Ez ilyen nagy-nagy templom, asszem a Bazilika… ja nem, bocs a Dóm! // Berlini utcakép — tipikus

Megjártuk a Berlinot. Jó volt. Ennyiből össze is tudnám foglalni a történteket, de hát ez így mégsem illendő, úgyhogy:

Érdekes, hogy elég sokat kirándulok, de viszonylag spontán történnek meg ezek az utazások…

Az történt ugyanis, hogy úgy volt, hogy Wroclawba megyünk azon a hétvégén, de az ESN (aki szervezte az utazást) elbénázott valamit, és jól lefújta az egészet, kb egy héttel az indulás előtt. Kicsit morci voltam, de aztán a lányok -Dimitra, meg Maria mondták, hogy ők Berlinbe mennek a Barátnőikkel -szintén görögök- megtekinteni a várost. Aztán mindennek a tetejébe kiderült, hogy a fura németek is Berlinbe mennek, de ők azért, mert ott laknak. Jogos indok ez is, mit van mit tenni.
Mivel pár nappal az indulás előtt döntöttem el, hogy megyek, ezért a szállással kis gondom akadt, de az egyik fura német úriember felajánlotta, hogy alhatok nála, sőt, amikor kiderült, hogy Mesi is el tud jönni a hétvégére, (juhúúúú!) akkor még őt is elszállásolta. Szóval dzsentölmen ez a Philipp, én mondom néktek. Az egyetlen probléma, hogy a fiatalember nem teljesen Berlinben lakik, hanem a szuburbban… Eberswaldében. Sebaj, a szuper kétszintes német vonat gyorsan bevisz a városba 5 euróért.

Az ironikus azért, hogy a görög lányokkal nem is találkoztunk a hétvégénl… Mindenki ment a sját kis barátkáival várost nézni, ők még nyavajogtak is, hogy szar az idő, meg nincs internetük, meg ilyenek. De legalább rábeszéltek, hogy jöjjek. Nagyon jól tették. Kössz haverek. :)

Mivel mi már csütörtökre odaértünk, Mesi meg péntek délután érkezett, ezért addig jól megmutogatták nekem Eberswaldét, ami rohadtul cuki egy hely, ezek a németek nagyon tudnak élni… Sőt erdő veszi körbe, ami meg aztán pláne marhára tetszett.

Az erdészeti egyetemi kampusz meg egyenesen ahh, de jó. Ott szeretném megszerezni a következő diplomámat. Légyszi-légyszi.

Kampusz meg a Philipp — Eberswalde

Jól kimentünk egy baromi nagy tóhoz, ahol jól megcsapkodtam a vizet, meg köveket dobáltam bele, jól ki is röhögtek. Voltak kacsák, amelyek harcias viselkedést tanúsítottak egymás felé, ezért kénytelen voltam kifejteni, hogy márpedig a kacsa egy olyan madárfaj, amelyiknél regisztráltak már homoszexuális nekrofíliát, illetve dugóhúzó alakú és tüskés pénisze van, ami minden szezonban leesik. Ezek után kicsit megilletődtek a fiatalemberek, és kicsit kétkedve néztek rám és a közelben hápogó állatokra, majd amikor szerettem volna bebizonyítani állításomat videó anyag által, megköszönték, és azt mondták, hogy erre nincs szükség. 
A tó körüli sétánk további része békésen zajlott.

Werbelliensee

Aztán jött a Mese! Megtaláltuk egymást a pályaudvaron, ami nem kis teljesítmény, tekintve, hogy akkora a létesítmény, mint egy falu. Mit falu, község! Négy (4!) szinten közlekednek benne a vonatok mindenféle irányban, körben üzletek, éttermek, kávézók, meg minden amit nem akar a szerencsétlen utazó, csak a főbejáratot nehéz megtalálni. 
Amikor Emesével összetalálkozunk a társalgás szellemi szintje azonnal visszasüllyed a gimnáziumi évek legaljára. Ami rendkívül vicces, ugyanakkor másoknak valószínűleg nem annyira kellemes a jelenlétünk, kicsit örültem is, hogy egészen minimális annak az esélye, hogy megértik a magyar visítva röhögős mondatszerkezeteket.

Brandenburger Tor előtt idétlenkedem, Mesi pedig bájos
Megörökítettük magunkat mindenféle neves helyeken

Megtekintettük a Rejsztágot, meg a Brandenburgi kapualjat, meg a Holokauszt emlékművet, ami iszonyúan menő. Sok-sok beton tömb áll ki a földből, keskeny folyosót kihagyva, egyre magasodva. Nagyon nyomasztó, de nagyon érdekes élmény. Az például nagyon fura, hogy nem látsz be a következő tömb mögé, ezért bármikor találkozhatsz egy másik sétálóval, aki éppen arra jön. Csak sok a köcsög túrista, akik össze-vissza ugrálnak a tetején, meg hangoskodnak, de a szemfüles németek ezt is megoldották: biztonsági őrök kiabálnak a legköcsögebbekkel, mert hogy mindegyiket azért még ők sem tudják megfékezni.

Holokaust memorial

Az időjárás változatosan volt fos. Néha beszaladtunk valahova, amikor éppen nagyon esett, amikor meg nem, akkor gyorsan megtekintettünk valamit.

Leültünk például egy folyóparti étterem teraszára, mert már azt hittük, hogy ha hétágra süt a nap, akkor nyugodtan megebédelhetünk, de csakhamar beborult, és esett már megint. De legalább az étel kiváló volt. Persze a germán fiatalokat nem lehetett megállítani a sörivában: Bebújtak egy esernyő alá, és mintha mi sem történt volna, ott ücsörögtek a sörükkel, gondosan ügyelve rá, hogy az eső ne essen a korsókba. Minden elismerésem. Erre mondaná Tibi atya, hogy “Aki inni akar, az inni is fog.”

Keletnémet-nyugatnémet Berlin meglátszik. Viccen kívül. A Kelet német dolgok annyira szovjetek, amúgy meg ilyen hipermodern házak vannak minden felé. Nagyon furcsa ez. Nálunk valahogy ez jobban összefonódik. Ott meg marha nagy a kontraszt. Vicces-furcsa.

Ez egy élményjátszótér, amit a közösség épített a kölyköknek. Elképesztő menőség a sok EU szabványos fos után!

Voltunk kávézni, meg sétálni, meg tornyot nézni, meg minden ilyen túristás-barátnős dolgokat csinálni.

Tartottunk este egy yuotobe-os 90-es évek bulit, mikor megittunk egy üveg bort. Hát azok a mocskos 90-es évek! Mindenki fekete volt! Egy-két kiváló slággerről, mint például a Dedi, dedi kúl! eszünkbe jutott a Dá! című kiváló gimis előadásunk, amelyből a táncos jelenetet jól meg is mutattuk a házigazdánknak, aki előzőleg már azon is teljesen elképedt, hog matekórán miket csináltunk (keresztrejtvényt fejtettünk, olvastunk, aludtunk, gyöngyötfűztünk, kávéztunk, kómáztunk, rajzoltunk, én videóztam és Mesi jegyzetelt) de egészen jól bírta a kiképzést azt hiszem. Itt kérek tőle elnézést a történtekért, bár szegény úgysem tud magyarul, de azért bocs Philipp.

Sajnos Emese vasárnap koradélután elhagyta a várost, ezért kivittünk a vonathoz, és azt mondtuk: Szia Mesi.

Aztán a szar szóvicceiről híres német aszonta: Do you want to see the sea. (Dujuvantu szídöszí? -Akarod e látni a tengert?) Höhö. Mondom melyik tengert haver? -Igazából mind a kettő elég messze van, de mindegy.- Aszongya a baltit. Mondom jóvanakkó. Tényleg? Mé’ ne. Van még egy napunk… meg egy autónk, meg két jogsink.
Jóvanakkó.

Így hát megtekintettünk a Balti-tengert.

Három óra kellett volna, hogy legyen az út Heringsdorfba (Heringfalva höhö), de folyamatos elterelések, útlezárások voltak, így több, mint öt órát mentünk. Ami azért nem baj, mert a német országutak gyönyörőszépek. Majdnem mindenhol dupla fasor van, fenyő vagy bükk erdő (bár északabbra fenyő) és gyönyörű, eszméletlenül cuki rendezett falvak. Marha jó volt így utazni-vezetni. Az autó egyébként egy régi aranyos kis Volvo, váltóhibával, kazettás magnóval és az a neve, hogy Agneta.) Ja meg láttunk hajó átemelő szerkezetet útközben. Kettőt is. Beszartam. (Van fotó.)

Német falucska // fenyőerdő // fasoros országút // Hajóátemelő zsilip (óriási!!)

A tenger eszméletlenül szép volt, nagyon örülök, hogy elszaladtunk megnézni, ugyanakkor iszonyú hideg szél fúj arrafelé. Nem tudom, ezen miért lepődtem meg, a Balti tenger, az Balti tenger. Na mindegy.

Tenger, sirályok, nyulak, hullámtörők, fenyvek

Ebbe a folyadékba is majdnem beleestem, mint a tóba, mert hát azért megtaperoltam ezt is. Ja, és meg is kóstoltam természetesen (ahogy kitanítottál, papa), de sokkal kevésbé sós, mint az Adria. Érdekes. De ennek is nagyon jó a hullám hangja (bár még mindig a sziklás partot preferálom, nem ezt a kis buzi homokosat -no offens, semmi bajom a melegekkel, mellékesen).

Kedves üzenetek a homokban

Aztán másnap Lengyelországon át jöttünk vissza Varsóba, ezért megnéztük a lenygel tengert is. Az is szép. Egyébként óriási különbség van a német és a lengyel országút között. Kicsit talán még szomorkodtam is, hogy vissza kellett jönni. A lengyel sofőrök pedig sok esetben teljesen elmebetegek. Úgyhogy aki lengyelországban vezet, az legyen nagyon körültekintő, mint mi voltunk.

2016.04.14–17.