Kajakozás a Wkra-n

Természetesen a lengyelek nevezik el a folyóikat jobb esetben egy magánhangzó felhasználásával.

Martin feldobta, hogy menjünk evezni, 15-en rávágtuk, hogy jó.

Másfél- két órát utaztunk vonattal, Északnyugatra Varsóból a Wkra folyóig, mert ott találtak a fiúk jó kis evezős túra céget, akik vállalják, hogy a megbeszélt ponton várnak, és visszavisznek minket is, meg a kajakokat is a kiindulásra, vagy ahova akarod. A Wkra egy pici, lassúfolyású, sekély folyó, helyenként leért a csónak alja is.

Megyünk a folyó felé a vonattól

Páros kajakokkal mentünk, és természetesen nem voltam hajlandó elöl ülni, “mint a gyönge lányok”, úgyhogy Lukas mögött ültem, aztán fél úton párt cserélt mindenki, úgyhogy utána meg Martin mögött. Mind a ketten erős fiatalemberek, úgyhogy jól meghúztam az evezőt… Jól megszívtam. Másnapra úgy fájt a vállam, hogy nem voltam biztos benne, hogy el tudok menni túrázni a hegyekbe. Amikor elindultunk, egész hűvös volt, még csöpörgött is az eső, úgyhogy hosszúgatyát húztam a fürdőruha fölé, azt hajtottam föl, hogy ne legyen vizes. Körülbelül másfél óra múlva viszont nagyon melegünk lett, úgyhogy levettem… Addigra viszont igényesen pirosra sült a lábam. Még ma is meg van a helye, elég viccesen néz ki.

Életképek és a másnapi lábazatom

Szóval másnapra teljesen használhatatatlan voltam, mivel leégtem, és rettentő fájdalmaim voltak. Hát ilyen ez a popszakma.

20 km-t eveztünk összesen, közben megálltunk kötelekről vízbe ugrálni, meg szendvicset enni.

Vízbe ugrálás

Martin kitalálta, hogy szedjük össze a vízben lévő szemetet, mert sok sörösüveget, üdítős- flakont és dobozt láttunk a vízben. Ehhez két hajó csatlakozott még, úgyhogy mi jó néhány plusz kilométert beletettünk a napba. Rengeteg szemetet kiszedtünk a vízből, a végére már nem volt hova tenni. Azért marha jó érzés, hogy ilyen kis barátaim vannak. Mégiscsak van előnye az ilyen jellegű szakmáknak… (Martin valami environment szakon van.)

Szemét kiszedése a kajakokból

Aztán kicsit késve érkeztünk a találkozó pontra, jöttek a kajakfelszedő emberek, bepattantunk a kisbuszba, és uzsgyi. A bácsi, aki vezetett teljesen őrült volt. Tudtuk, hogy a lengyel sofőrök durvák, de szegény nyugateurópai osztrákok halálfélelemmel kapaszkodtak az ülésbe. Az úton átdöcögő nénitől kezdve a kisgyerek labdája kigurul a kertből-ön át a babakocsit az országúton toló, egymás mellett sétáló két anyukáig minden volt, a kisbusz csikorgó kerekekkel vette a kanyarokat.
Végül kiderült, hogy negyed óra múlva kezdődik a Lengyelország-Ukrajna meccs kezdődik. Logikus.

2016.06.21.

Show your support

Clapping shows how much you appreciated POLÁK-NYULÁK’s story.