Landscape planning — potenciális kedvenc tárgy

Nagyon rendes gyerek vagyok: vasárnap összeszedtem, mi kellhet a másnapi dendrológia első órára, megnéztem melyik épületben lesz, és hogy hány perc odaérni a koleszből (2 perc, ha futva teszem meg a távot, kb. 1 perc — ide látszik az épület az ablakból…), majd igényesen kiszámoltam, hogy melyik az az utolsó időpont, amikor muszáj felkelnem, hogy legyen időm reggelizni.
A felkelés ebben az országban sem az erősségem, hát ez van, de legalább kiderült, hogy ez a kérdés nem ország, ágy vagy hálótárs függő.

Igen ám, de hiába voltam ott majdnem időben 10:04 (4 perc késés), a terem zárva volt, sehol senki. Azt a tanácsot kaptam, hogy várjak egy kicsit, mert mindig óra 15-kor kezdődnek itt az órák.
Itt jegyezném meg, hogy notórius késő vagyok, de a lengyelek még nálam is lazábbak, egyszerűen képtelen vagyok elkésni, akárhogy is próbálkozom. Kiváló környezet ez a magamfajtának.

Na szóval nem jött senki, és miután szidtam kicsit a lengyeleket, meg a szemét erasmusosokat, a rendszert, meg úgy általában mindent, hogy hétfő reggel szívatnak, átfutott az agyamon, hogy mi van, ha én vagyok a béna?
Ezért megtekintettem a legújabb elérhető órarendet, amelyben –a szemfüles diák megfigyelheti, hogy egy másfél milis csillag található a hétfői dendrológia mellett, ezzel jelezvén a dokumentum aljára mutatva, hogy átkerült keddre a tantárgy.

Jó-jó. De akkor most ezért keltem fel hétfő hajnali 10-re? Hátha van valami érdekes mostanában. Találtam egy landscape planning nevű kurzust, ami ugyan majd egy órája megy (9-től), de legalább tudom mit jelent a tantárgy címe (Tájtervezés). Kicsit féltem, hogy Dr Agata Cieszewska egy marcona keleteurópai ökölvívó, és nem örül az egy órás késésemnek, de rendkívüli bátorsággal felkerestem a tantermet.

Várakozásommal ellentétben kitörő örömmel fogadott egy rendkívül kedves tanárnő, csatlakozzak, üljek le, hajrá, meg minden.

A tanárnő (gimis barátkáimnak mondom, hogy kb. Ragányi-Vince szintű energiával tolta) rendkívül jól beszél angolul, hihetetlenül energikus, és lelkes, Cambridge-ben volt csere tanár, és imádja a tárgyát. Kíváncsi a véleményünkre mindennel kapcsolatban, és ő is elmondja az övét, nyitott és abban is segített, ami nem a tárgyhoz kapcsolódik (mert hallotta, hogy szünetben beszélgetünk, hogy hova nem tudjuk hova menjünk ezt meg azt venni, illetve hova lenne érdemes hétvégi kirándulásokat szervezni). Mondanom sem kell, hogy rögtön megfordult a hétfő reggeli hangulatom.

Viktoria hallgatja a tanárnőt, az asztalon ph mérés és kávés bögrék

Az órán a lengyel földrajzot igyekezett bemutatni Agata, gyorstalpaló szinten, ami eléggé fontos. Illetve, hogy legyen fogalmunk a lengyel talajokról és kőzetekről behozott egy láda követ és homokot, aminek a ph-ját méregettük, és kóstolgattuk, hogy melyik sós. Mindezt úgy, hogy közben teát vagy kávét iszogattunk, amit a szünetben lehet csinálni a kiskonyhában az ottani bögréket, és alapanyagokat használva.

Lesz terepszemle — kirándulás, regionális tervezés, analízis, prezentáció… A tájtervezés nem a szakterületem, de egy ilyen környezet és tanár abszolút a kedvencemmé tudja tenni a tárgyat. Remélem ez nem csak az első varázslat, és a félév során végig érdekes lesz az anyag, úgyhogy kíváncsian várom a következő hétfőt.

2016.03.07.