Tegnap este — avagy hazatalálásom hősies története

Voltunk sörözni (tök olyan a sör, mint nálunk: ha olcsó, akkor sör izű, ha drága akkor meg finom ízű), az tök jó volt. A német csávóval szar-jó vicceket próbáltunk cserélni, a norvég csaj mondta, hogy az ő ereiben is csörgedezik némi polák vér, az ott középen tipikus francia bula, meg egy osztrák és két görög.

Zoliborz!!! // sörike // hogy pózolnak a pózerek, mikor észreveszik, hogy fotó van

De aztán… elkeztünk átvonulni valami klubba, és nagyon gáz volt. Oriási csapatban vonoltunk, iszonyat hangosan, bunkó birka módon mindent elfoglalva, egymást taszigálva a piroson… És rajtam kívül senki más nem szégyellte magát. Bunkók ezek is, mit van mit tenni.

Aztán odaértünk a klubba, rohadtul hangos zene szűrődött ki, meg cigiszag, na mondom ez itten nem lesz jó, császtok srácok, hazamentem.
(Mi vagyok én, partyarc?? –> ennyire azért nem )

Igen ám, de nem volt nálam apró, amivel jegyet lehet venni az automatából a buszra, a kártyám meg valamiért nem működik itt. (Ne tessék aggódni, jövőhéten megérkezik a lengyel számlához tartozó.) Jegy nélkül meg sokba kerül az utazás, mint Pesten az éjszakain.

Szóval nekivágtam keresni egy helyet, ahol felváltják a zlotyenkámat. Jöttem-mentem, (Varsóban nincs ám minden sarkon éjjeli gyroszos (miért nem???) ) éjjel tulajdonképpen semmi nincs egy-két klubbon kívül… míg végül találtam egy kebabost. A néni viszont dupla áron akarta rám sózni a terméket. Mondtam neki, hogy nie dwudziestu (nyeeee), dziesięć. Be akarta magyarázni, hogy kettőt kértem, mondtam neki, hogy minek nekem kettő (nem amúgy csak mondtam, hogy nyeee dwaa, jeden.) Mit volt mit tenni, oda kellett adnia dzsesety-ért…

Szóval szereztem aprót, visszataláltam az automatához, utána megtaláltam a buszomat, (mert természetesen nem egy helyen vannak) oszt hazajöttem jó sokára. (Az éjszakai busz olyan vicces, mint nálunk, és ugyanolyan lassú. Csak sárga.)

215.02.22.

Show your support

Clapping shows how much you appreciated POLÁK-NYULÁK’s story.