10. Nap

Egyre inkabb igy tunik, hogy az amerikaik csak rovid, magas es puha agyon hajlandoak aludni. Nem volt olyan ejszaka, ahol ne fajdult volna meg a hatam az agy puhasaga miatt, es olyan sem, ahol nem logott volna le az agyrol a labam, bar az amiatt van, mert a fejem folott kinyujtott karral alszom. Arrol nem is beszelve, hogy mindenhol csak egy nagy takarot kaptunk…

Anya szerint nem akkora gond, hogy olyan hideg van a vonaton, mert ha Ejja ramfekszik, akkor nem fogok fazni. Csoda egyebkent, de miota itt vagyunk, nem fekudtunk egymasra es nem veszekedtunk. Igazi csapatepites!

Nem gondoltam volna, hogy a paratartalom lehet ilyen magas. Ne aggodjatok, nem faztunk…

Keson keltunk, csak 11 utan indultunk el reggelizni. Beultunk az elso kozeli Starbucksba, ahol mangos felete teat kertem jeg nelkul (jeggel kaptam), Ejja egy sima lattet es mindketten 1–1 slow roasted ham szendvicset. Innen az utunkat a City Sights sarga vonalaval folytattuk. Leszalltunk az elso lehetosegnel, hogy atszalljunk a terkepen turkoz szinnel jelolt jaratra, de kiderult, hogy az lila. Elmentunk megnezni a Lincoln emlekmuvet, ahol tancosokat neztunk, majd vissza az utra, ahol nagy nehezen elcsiptunk egy lila jaratot. Borzaszto, fel orankent jarnak ezek a buszok, es nincsenek is rendesen kiirva a megallok, igy kvazi integettunk a buszoknak, hogy szeretnek felszallni. Lattunk egyebkent egy Einstein szobrot, ami szerintem Mariora hasonlit.

A lila vitt Pentagon cityhez. Alapvetoen ha 1) elore jeleztuk volna hetekkel az utunkat, talan bemehettunk volna a Pentagonba (ua a problema, mint a Feher Haznal); 2) es ha a Pentagon nyitva lett volna hetvegen, akkor izgalmasabb lett volna. A busz tetejerol vegigneztuk az Arlington temetot, illetve Pentagon City-t. Itt volt meg 20 percunk, bementunk a plazaba mosdoba es venni inni a Starbucksba (igen, szeretjuk, nem kell elitelni). Ejja pineapple coconur watert vett es egy pestos wrapet, mindketto nagyon finom volt, en pedig egy trenta (nem gondoltam, hogy van ilyen meret, 30 oz == 0.887 liter) peach green teat jeg nelkul. Amilyen meleg volt, nem bantam meg, hogy a kov egy oraban volt mit innom. Lekestuk a buszt, igy fel orat ultunk a buszmegalloban es a varakozas kozben a wrapet majszoltuk.

A visszaut nem volt valami izgalmas, utana pedig visszaszalltunk a sarga jaratra, ami az aznapi utolso elotti jarat volt, igy nem szalltunk le rola. Meglepetesunkre ikreknek neztek bennunket. Mivel Ejja 16-nak nez ki, akkor en is?

Georgetown egy aranyos kisvarosnak tunt a buszrol, de faradtak voltunk es orultunk, hogy nem kell setalnunk. Viszont hajolgathattunk a szembe jovo agak es kabelek elol, egyszer pedig majdnem lefejeltem egy utcalampat.

Leszalltunk az utolso elotti megallonal, mert ahhoz az allomashoz irta a National Geographic muzeumot, de kiserult, hogy messze van, rosszul irtak a terkepre, igy inkabb bementunk a Madam Tussaud-ba. Ez nem egy nagy muzeum (mar voltam Amsterdamban, Becsben es New Yorkban), es tele van amerikai elnokokkel, akik nem nagyon erdekeltek minket. Viszont talalkoztam ujra Jimmy Fallonnel es Ejja pedig George Clooney-val.

Innen utbaejtettuk meg a Spy muzeumot, az volt a legizgalmasabb. Meg egy szellozobe is bemasztam, ami nem tett jot a veralafutasos terdemnek (igen Kalmi, meg mindig faj, hiaba telt el ~9 honap a korcsolya baleset ota). Volt egy oriasi James Bond reszleg is, ami nagyon tetszett volna a mamanak. Itt vettunk meg sok ajandekot, de ezeket nem osztom meg veletek, mert akkor meg kene olnom titeket.

Hazaugrottunk lepakolni es Sirivel kerestettunk megint ettermet. Abban maradtunk, higy beulunk a Vapianoba, mert azt apanak hala ismerjuk es mert semmilyen masik nem felelt meg nekunk a honlapok szerint.

Vegul feluton talaltunk egy ettermet, amibe beultunk. Egy igen magas, izmos es jokepu pincert kaptunk, aki mosolyogva koszontott minket es Ejja fele fordulva kerdezte, voltunk-e mar itt. Meglepetesemre o nagyban bologatott, pedig sosem hallottunk errol az etteremrol. Osszerancokt homlokkal hatradoltem es figyeltem a kialakulo jelenetet. A srac folytatta tovabb, majd megint kerdezett valamit, ekkor Evi osszezavarodott arccal ramnezett. Ekkor esett le nekem, hogy egy arva szot nem ertett abbol, amit eddig mondott a pincer. Kozoltem a pincerrel, hogy meg nem voltunk itt, csak o nem erti, amit mondott eddig. Rendeltem magamnak egy hazi szensavas Sangriat, Evinek pedig egy gyombert.

Vacsorara egy hamburgert rendeltem, amire a srac azt hitte, hogy felezni akarjuk. Kerdeztem, hogy nagy burger? Mondta, hogy 8 ounces. Neztem ra, mert fogalmam sem volt, hogy az most mennyi. De aztan legyintett, hogy elleszek vele. Evi egy flatbreadet kert, ami nem tudtuk micsoda es volt rajta ismeretlen hozzavalo is. Vegul en egy 22.5 dkg-s burgert ettem kacsazsirban kisutott krumplival (es megettem az egeszet, mert challenge accepted), Evi pedig egy ovalis pizzat. Utana meg rendeltem egy cheesecake-t is, mert miert ne.

Hazafele setalva Ejja majdnem beesett egy bokorba, amikor megmaszott egy utszeli emelvenyt, hogy lefenykepezzem, es egy pasas mosolyogva rankkoszont, hogy „Hello Ladies!”, de szerencsere setalt tovabb. Nagyon meglepodtunk, mert vissza sem koszontunk.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.