„Az élet minden területén törekszem minél konkrétabb lenni”

Interjú Katyi Ádám grafikussal, betűtervezővel

A jelenleg Münchenben élő és dolgozó Katyi Ádám fiatal kora ellenére már letette a névjegyét mind a tervezőgrafika, mind a betű- és az ikontervezés területén. Ádámot a tanulmányairól, a stílusáról és az eddigi tapasztalatairól kérdeztem többek között.

Mikor és hogyan alakult ki a tipográfia iránti szenvedélyed?

A grafika több mint 10 éve érdekel, viszont a tipográfia iránt az Alkalmazott Művészeti Intézetben (AMI) kezdtem el jobban érdeklődni, hála Juhász Mártonnak és Nádai Ferencnek, akiktől megtanultam minden alapot, melyre ma is biztonsággal építek. Köszönöm nekik!

A tervezőgrafika alapszakot a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében, a mesterszakot pedig a MOME-n végezted. Mesélnél kicsit a két intézményről, az oktatás jellegéről és a tapasztalataidról? Érdemes összevetni egyáltalán e két egyetemet?

Nehéz összehasonlítani őket: mindegyiknek sok az előnye más-más területeken. Az Alkalmazott Művészeti Intézet irányában kicsit elfogult vagyok. Sopronban nagyon jónak tartom a képzést, az egész egyetem nagyon családias; Orosz Istvánt, a szak vezetőjét a háta mögött csak Apunak hívtuk. Mindenki ismer mindenkit, így a közösség is szuper, aminek tervezői szempontból nagyon fontos a szerepe. A diáktársaktól legalább annyit tanulhatunk, mint tanárainktól. A MOME-n remek a kapcsolati háló és a marketing, minden héten minimum egy szakmai eseményről, pályázatról kaptunk e-mailt, sok lehetőséget biztosít. Jónak tartom az új technikák felé való nyitást, illetve tartják a lépést a nemzetközi áramlattal is.

A hágai Royal Academy of Art Type and Media mesterszakát is elvégezted. Mi a legszembetűnőbb különbség a holland és a magyar oktatás között? Beavatnád az olvasókat a felvételi menetébe? Kiknek ajánlanád a szakot?

A szakot betűtervező fanatikusoknak ajánlanám, akik végig tudnak csinálni egy évet úgy, hogy éjjel-nappal, hétköznapokon és hétvégéken is csak ennek élnek. Itt tényleg mindent meg lehet tanulni a kézi betűrajzolástól a font programozásáig.

Felvételire csak egy porfóliót kellett küldeni. Mivel nemzetközi a szak, a személyes interjút nem tudják mindenkinél megoldani, de a nyílt napon (általában januárban) lehetőség van találkozni a tanárokkal és kikérni a véleményüket a munkánkról, de ez nem feltétele a sikeres felvételinek.

Hollandiában nagyon régre nyúlik vissza a betűtervezés és tipográfia mestersége, emiatt mindent átitat a betűk szeretete, a tervezőgrafikai képzésen is nagyobb hangsúlyt kap, mint Magyarországon. A TypeMedia szak nagyon intenzív volt, két év anyagát sűrítették egybe, ezért nem sok időnk maradt láblógatásra. Nagyon sűrű, de gyönyörű évem volt ez.

Jelenleg Münchenben élsz. Milyen alapvető különbségeket tapasztalsz az ottani és a hazai szakmai életben, illetve hozzáállásban?

Szerintem a hozzáállás más, mint Magyarországon — ez általában Nyugat-Európára is igaz –, máshogy viszonyulnak a grafikusokhoz. Magyarországon elég gyakran tapasztalni, hogy nem szakemberként tekintenek ránk. Szerencsére évről évre jobb a helyzet és egyre több az olyan megrendelő, aki értékeli a munkánkat és megbízik abban. Nyugatabbra az természetes, hogy valaki megvásárol egy fontot, ha azt egy munkájához használja, mert valaki dolgozott vele, nem is keveset.

Fajó János festőművészt idézed, aki arra biztat, hogy ha valamit kevesebb színnel és formával is meg tudsz oldani, ne bonyolítsd. Miért e filozófia mentén dolgozol?

Fajó Jánostól egy olyan szemléletet tanultam a Szerencsi Alkotótáborban, mely ma is szerves része a munkásságomnak, s ami egyúttal átgyűrűzött az életem minden területére. Úgy tervezek, hogy minél kevesebb legyen a mellébeszélés: Kevés elemmel kifejezni, ám mégis többlet-tartalommal megtölteni. Nagyon nehéz feladat, főleg az alkalmazott művészeti ágakban, ahol néha kompromisszumokat kell kötni, de ma már tudatosan irányítom a dolgokat. Az élet minden területén törekszem minél konkrétabb lenni, mellőzni a felesleges dolgokat.

Több betűtípus fűződik a nevedhez. Hogyan és mennyi idő alatt lesz az ötletből/tervből kész alkotás?

Ez betűtípustól függ, mekkora karakterkészletet tervezünk és hány „családtagot”. Előfordulnak projektek, amelyek egy vagy több évig tartanak, míg némelyiket hátom hónap alatt is be lehet fejezni. Ez attól is függ, milyen projektek futnak mellette. Ha csak a betűtervezéssel foglalkoznék a tervezési idő rövidebb lenne. Távlati célom, hogy csak erre koncentrálok és mellette csinálom a grafikai munkákat, nem fordítva.

Melyek a legfőbb kihívások a tervezést illetően? A betűtervezés folyamatának melyik részét kedveled a leginkább és miért?

Legizgalmasabb része az, amikor kialakul az ötlet, hogy milyen betűt szeretnénk, a vázlatozás, az alapkarakterek megrajzolása papíron viszonylag gyors és látványos része a folyamatnak. Majd a formák digitalizálása is érdekes, hiszen ekkor válik szedhető betű belőle. Majd jön egy kevésbé látványos, de nagyon fontos rész, melyben betűtípus válik az egymás mellé dobált formákból. Kialakul egy rendszer, illetve a stílusok, ami nagyon hosszú folyamat, majd a kis finomságok, úgy mint programozás és kerning. A legjobb érzés, amikor elkészül a font. Talán azért is vállalkoznak olyan kevesen a betűtervezésre, mert a kreatív rész nagyon rövid az egész tervezési időt tekintve. De megéri végigrágnunk magunk mindenen, hiszen az eredmény kárpótol.

Jelenleg még csak az Ursin vehető meg. Mikorra várható atöbbi megjelenése, továbbá még milyen munkák vannak hátra?

A Westeinde Caption hamarosan megjelenik, már csak a dőlt verzión kell kicsit igazítanom. Öt vastagsággal adom ki, az álló változatot néhány helyen már használják. Ősszel jön ki egy új betűtípus, ez még teljesen titkos, nagyon izgalmas projekt, kis programozási trükkökkel. Szeptemberben figyeljetek!

Melyik a legzavaróbb felirat, amivel gyakran találkozol és szívesen megváltoztatnád?

Ebből van néhány, például eléggé zavar a müncheni S-bahn S betűje, de a jókra koncentrálok, és csak azokat raktározom el.

A betűk mellett az ikontervezésnek jut domináns szerep a munkáidban. Melyek az ikontervezés legfontosabb szabályai? Mitől lesz egy ikon működőképes?

Legyen minél egyszerűbb, minél kevesebb elemből épüljön fel és persze jó, ha meg lehet állapítani, mit jelent. A piktogram tervezésben találtam meg a saját illusztrációs vonalamat: valamit kifejezni kevés elemmel.

Hogy néz ki egy átlagos munkanapod? Hány projekt fut egymás mellett?

A magas bérleti díjak miatt otthon dolgozom, tervem egy saját stúdió bérlése, hogy külön tudjam választani a munkát és a magánszférát.

9 körül kezdem a munkát, általában 10-ig bemelegítő vázlatozást csinálok, bármivel kapcsolatban, a lényeg, hogy papíron, kézzel. Majd jöhet a munka. Egyszerre általában két nagyobb projekt, mellettük pedig több kisebb logótervezés és lettering fut egymás mellett. Egy kis ebédszünettel kora estig dolgozom, de valamikor jóval tovább kell, esetenként délután tudok tartani egy kis bringa szünetet is. Hétvégéken általában feltöltődöm.

Egy betűtervezőtől/tervezőgrafikustól nem igen várja az ember, hogy pénztárcát is tervezzen. Honnan jött az ötlet? Várhatóak még újabb, a tervezőgrafikától kicsit távolabb eső projektek a jövőben?

Ez is talán Fajóhoz vezethető vissza, meg ahhoz, hogy túl nagy volt a pénztárcám és zavart a zsebemben. Így kitaláltam egy egyszerűbb változatot, amiben csak a kártyák és a papírpénz fér el. Törekedtem arra, hogy csak annyi elemből állítsam össze, amennyi mindenképpen szükséges így két pisztolytáska-szegecs és egy darab bőr alkotja az egészet. Aztán ez tovább fejlődött, készült aprópénz és telefontartó. Mindig is érdekelt a térben alkotás, szeretek néha kilépni a 2 dimenzióból, a kisebb formatervezési kísérletek felfrissítik a grafikai munkáimat is.

A sikeres fiatal tervezőgrafikusok táborát gyarapítod. Mi kell manapság a sikerhez? Mi tanácsolnál azon kortársaid számára, akik még ingoványos talajon állnak?

Szerintem a legfontosabb, hogy legyenek céljaik, amiért mindent megtesznek, hogy elérjék. Ez lehet egy saját stúdió, egy nagy munka, bármi. És ha egyszerre nem is jön össze, akkor sem szabad letörni, a pillanatnyi kudarcnak is megvan a haszna, jó arra, hogy tanuljunk belőle, legközelebb már jobban csináljuk! Ha van miért előre menni, előbb-utóbb el fogja érni azt az ember.

Érdemes a megbízások mellett saját, „viccprojekteket” futtatni, amiben tuti, hogy örömüket lelik, ez majd visszahat a többi munkáikra is. Továbbá kell idő a lazításra, néha ki kell kapcsolni a gépet és ami még fontosabb, a wifit és elmenni, felfrissülni valami nagyon mással. Ahogy Peter Bilak mondja: „Dolgozz sokat, pihenj többet!”

És nem szabad rágörcsölni a dolgokra, felesleges begőzölni vagy idegeskedni. Ha jókedvűen állnak hozzá és bíznak benne, hogy minden jól fog elsülni a végén, akkor az úgy is lesz. Ami még bejöhet, ha kedvesek a többiekkel (igazából mindenkivel), akkor ők is úgy fognak viszonyulni hozzájuk.

Manapság már eléggé megszokott, hogy a különféle művészeti ágakban tevékenykedő alkotók aktívan használják a közösségi média oldalak kínálta lehetőségeket. Te milyen céllal használod őket? Mennyire aktívan kommunikálsz a követőiddel?

Rátapintottál arra, amit nem művelek úgy, ahogy szeretnék. Eddig próbáltam jelen lenni minden közösségi oldalon, több-kevesebb sikerrel. Ha szabadúszóként dolgozol, nagyon sok mindennel kell foglalkoznod. Kapcsolattartás a megrendelővel, árajánlatírás, haladás a technikával és a szakmával, a portfólió frissítése, számlák írása, papírmunka, stb. Ja, és mellette dolgozni, tervezni sem ártana. Nehezen jut időm megfelelő netes kommunikációra, a Facebookból is kezdek kiábrándulni, egy teljesen hamis képet fest, mindenki a legjobb arcát mutatja, csak épp nem ez a valóság. Valamint az ilyen „céges” oldalakat lekorlátozzák és egyre kevesebb ember látja a posztjaimat. Twitteren inkább a szakmabeliekkel tartom a kapcsolatot; amiket még használok az a Tumblr és az Instagram.

Hol találkozhatunk legközelebb a „tervezte Katyi Ádám” felirattal?

Felirattal egy hajó oldalán. Ha a Fertő tónál jártok, érdemes megkeresni Popeye-t, illetve nyáron fejeződik be egy nagy grafikai munka, melyről biztosan hallotok még.

Behance

Honlap

Facebook

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.