A szomszéd szőnyegről: Bara

Bara négy éve jógázik, idén elvégezte a Gerincjóga oktatóképzést is. Nyáron már helyettesített bennünket néhányszor, szeptember végétől pedig szombat esténként fog órát tartani.
Hat évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, táncon találkoztunk. Jó érzés visszagondolni a közös próbákra, fellépésekre, és boldog vagyok, hogy most folytatódhat a közös munka a Mandalában is!
Leginkább astangán találkozhattok vele, ha emlékeztek egy anyukára, aki a kislányával együtt gyakorolt, csak ő lehetett. ;)


Hogyan kezdtél el jógázni?

Bara és Virág

Úgy kezdődött, hogy én egyáltalán nem akartam jógázni. Ez az elhatározás abból a középiskolai élményemből fakadt, hogy elmentem egy jógabemutatóra. Izgatottan vártam a jógira, aki meg is jelent félmeztelenül, fehér turbánban, hosszú szakállal, aszkéta testtel. Az egész lényéből a “világfájdalom” áradt, így tekergette magát össze-vissza. Produkciójának csúcspontja az volt, amikor ráfeküdt egy szögekkel kivert “ágyra”. Megrázó volt! Gondoltam, ha ez a jóga, akkor én köszönöm szépen, ebből nem kérek! Négy évvel ezelőtt a munkahelyemen (gyermekvédelemben vagyok gyógypedagógus) mentálhigiénés program keretén belül jógaóra szerveződött, ami munkaidő kedvezménnyel is járt. Előzetes tapasztalataim birtokában fenntartásokkal mentem el az első órára. Jó döntés volt.

Hogyan sikerült kialakítanod a rendszeres gyakorlást? Családanyaként, nyolc órás munkaidő mellett nem lehetett könnyű.

Kezdetben heti egy alkalommal gyakoroltam, mert erre kaptunk munkaidő kedvezményt. Emlékszem, hogy az első harcos pózban mennyire remegett a lábam, azt pedig végképp nem értettem, hogy lefelé néző kutyában hogyan lehet pihenni. Rájöttem, hogy annak ellenére, hogy mindig műveltem valamilyen mozgásformát, nagyon gyenge vagyok.

fotó: Balogh Róbert

„Ha rendszeresen gyakorolsz, akkor annak meglesz a gyümölcse.” - mondják a bölcsek. Így volt ez velem is. Egy idő után azt éreztem, hogy heti egy alkalomnál többször kellene a szőnyegre állnom. Otthon is próbálkoztam, különböző videókkal, de ezek nem adták ugyanazt az érzést. A családtagokról már nem is beszélve, akiknek a kanapéról mindig volt valami elmés hozzáfűzni valója a látottakhoz. Ez így ment három évig, de egy idő után már nem éreztem magamon a fejlődést.
Közben te megnyitottad az első jógastúdiódat. Néha hozzád is elmentem órára. Döbbenten tapasztaltam, hogy a többiek milyen gyorsan fejlődnek hétről hétre. Gondolkodtam, és rájöttem, hogy változtatnom kell. Nyári szünet lévén több lett a szabadidőm, így hetente több alkalommal is gyakoroltam nálad. Majd ősszel egyeztettem a gyerek programjait a saját igényeimmel, így heti kétszer is eljutottam hozzád. Ez a minimum, amire szükségem van. Ha kimarad egy gyakorlás, akkor feszültséget érzek, ami nem jó. Persze legszívesebben minden nap ott lennék, de ne legyünk telhetetlenek :)

Amíg nem kezdtem el astangát oktatni, te is jártál a nyári közös astanga gyakorlásokra, és azóta is legfőképp ezt az órát látogatod. Mit szeretsz az astangában?

Leginkább a kiszámíthatóságot és azt, hogy itt fejlődök a leggyorsabban. Az egésznek van egy íve, eleje, közepe és vége — mondjuk minden órát így kellene felépíteni, nem? :) Az ászanák kötött sorrendben követik egymást, így az astanga lehetőség és segítség is az otthoni gyakorláshoz. Megjegyzem, hogy én közösségben a vezetett órákat preferálom. A navászana utáni részt pedig egyszerűen mókásnak találom :)

Van, hogy magaddal hozod a kislányod, Virágot is astangázni. Mindig eszembe jut egy öt évvel ezelőtti jelenet, ahogy táncpróbán csimpaszkodott a lábadba, és húznod kellett magad után, nem eresztett :)
Elképesztő, milyen alázattal halad végig az astanga sorozaton. Ő mit szeret a gyakorlásban?

fotó: Balogh Róbert

Igen, emlékszem, videón is megvan. Virág az én kis “utánfutóm”, nem mindig sikerül megoldanom a felügyeletét, ezért viszem magammal. Szerencsére már elég nagy ahhoz, hogy ne zavarjon se engem, se pedig másokat a gyakorlásban. Miután pedig minden érdekli amit én csinálok, így kedvet kapott ahhoz, hogy velünk együtt “tornázzon”. Három éve balettozik, ahol a koncentráció és a fegyelem elengedhetetlen. A jóga és a balett pedig nagyon jól kiegészítik egymást. Az astangáról az a véleménye, hogy az eleje egy kicsit unalmas, de a navászana utáni részt ő is nagyon kedveli. Tetszik neki, hogy könnyedén megcsinálja a számomra nehezebb ászanákat is. Egyik óra után az öltözőben odafordult hozzám és komoly arccal a következőket mondta: „Anya, tudod mi a legnehezebb az astangában? Az, hogy ötig kell számolni…”.

Négy év gyakorlás után elvégezted a gerincjóga oktatóképzést. Mesélj, milyen volt? :)

Azt ugye tudod, hogy a te biztatásodra jelentkeztem? Két éven keresztül mindig feldobtad a labdát, amikor találkoztunk. :) De nem éreztem ehhez elég bátorságot, azt gondoltam, oda csak a húszévesek mennek. Azért a bogarat beültetted a fülembe :)
Ez év januárjában kezdtem el a gerincjóga oktatóképzést, és már az első alkalom után tudtam, hogy jó helyen vagyok, megérkeztem. Szenzációs volt maga a képzés! Annyi információ, újdonság ért, hogy nem győztem a fülem nyitva tartani! Több napra feltöltődtem a hallottaktól. Na, és az oktatók! Szakmailag teljesen hitelesek voltak, egy élmény volt őket hallgatni. Túlzás nélkül mondom, hogy ittam a szavaikat. A személyiségük pedig… én még ennyi segítőkész, alázatos, önzetlen, nyugodt, rugalmas, türelmes, nyitott, mosolygós és humoros embert egy helyen még soha nem láttam.

Folytatod a tanulást?

Már akkor tudtam, hogy folytatni fogom, amikor a képzés még javában tartott. Egyedül abban voltam bizonytalan, hogy merre tovább. Vonz a haladó gerincjóga, a nagyon alapos anatómia miatt, és ugye egyre több embernek van valamilyen gerincproblémája. A nőijóga megfogott azzal, hogy női természetünk felé irányítja a figyelmet, ezzel segítve elő a mélyebb önismeretet és az önelfogadást. A gyermekjóga iránti érdeklődés szakmai hitemből ered. Nem tudok elképzelni olyan fejlesztő foglalkozást, terápiát, melynek ne a mozgás lenne az alapja. A táncos múltam miatt pedig a hatha flow után húz a szívem. A Tensegrity koncepciója pedig rendkívül izgalmas kérdéseket vet fel. Amint látod, volt egy kis káosz a fejemben. A nyári helyettesítések azonban segítettek a döntésben, a hatha képzéssel fogom folytatni. Ez az alap, erre a későbbiekben már lehet építkezni. Számomra a jóga jelenti, a pedagógiában oly sokat emlegetett, élethosszig tartó tanulást. :)

fotó: Balogh Róbert

Van kedvenc ászanád?

Nehezet kérdeztél… több is van :) Azokat szeretem a legjobban, melyeket még nem tudok tökéletesen végrehajtani, de érzem, hogy úton vagyok felé. Amennyiben mégis mondanom kellene egyet, akkor a nagyterpeszes előrehajlások (mondjuk ez négy :))

Melyek számodra a legnagyobb kihívást jelentő ászanák?

Az astanga első sorozatos egyensúly gyakorlatokból mind a kettő. Ezeken szeretek mindig gyorsan túl lenni. A másik pedig, de ezt szerintem te is kitalálod, a nagy mumus: a fejenállás. Technikailag értem, tudom, hogy meg tudnám csinálni, de félek. :) Gyöngyvér azt mondja, hogy aki tud két lábon állni, az fejen állni is tud. Szerintem igaza van. :) Na, szóval ezekkel még dolgom van, de leginkább magammal. :)

Kivel készüljön a következő interjú?

Legyen Nagy Évi, mert kíváncsi vagyok arra, hogy falmászásból hogyan lett jóga :)