A Magas-Tátra átkelés teljesítménytúra keretén belül ismerkedtem a végtelen szintemelkedések és a vizes gránit sziklákon való ugrálás rejtelmeivel. Egy eseménydús nap története a Tátrában pár hangulatképben elmesélve.
A felszerelés. Izofólia és Snickers nélkül egy lépést se!
Stairway to Heaven a Zawrat hágó (2159m) felé
A láncos utakat a csúszós sziklák és nulla látótávolság tették izgalmassá
Egy pihenős rész a Morskie Oko mellett, a Rysy megmászása előtt. Forognak a bokák a vizes grániton
Az átkelés számomra legemlékezetesebb pillanata. Több óra ködben tapicskolás után a Rysy északi oldala előtt pár pillanatra eloszlott a felhő és felsejlettek a hegyek. Meg is álltunk lefosni a bokánkat
A banda a Rysy (2499m) csúcsán. Panoráma helyett egy seggrepacsizó lengyel pár jutott nekünk háttérnek :D
“Isten” sziklakertje. A Poprádi-tóig közel 1000m szintet adunk le ilyen terepen, a végére rendesen beálltak a combjaink. Itt épp Áron mutatja be, hogyan kéne csinálni
Óriási adrenalin-fröccs itt a lejtőzés, de egy rossz lépés és vége a szezonodnak
A pálya utolsó harmada a Magistrale turistaúton vezetett végig, csendben hullámozva a köd felett. Párszor azért elvert minket az eső, hogy ne legyen unalmas
6–7 óra után idegőrlő volt ez a kövekből kirakott út, ahol nem lehet két ugyanolyat lépni. Classic Tátra. Innentől már nagyon vártam a végét, nem is készült több kép. A vége bő 9 óra “futás”, kellemes fáradtság, életreszóló élmények és az elhatározás, hogy erre a pályára még visszatérek egy lendületesebbet futni :)
