Újabb Milánkaland, avagy postás lettem meg hasonlók

A hét viszonylag chillesen telt, nem volt semmi érdemleges WTF-moment ami miatt blogolhattam volna egy óriásit, szóval ezért maradtel a szókásos dózis Milánkaland, de hogy ne legyen senkinek se hiányérzete a kis élménybeszámolásomat illetően, íme egy újabb fejezet. Mivel a felölelt időintervallum viszonylag tágan értelmezett, ezért nem kronologikusan, hanem tematikusan fogok élménybeszámolni…

Bulika

Múlt héten végtelen chillek voltak hétköznap, minimális beadandózással (van 7 beadandóm, ebből 3 +20 oldalas… MI A FASZ?!), filmeléssel meg mindenféle egzotikus flessekkel. Általánosságban a szerda és a péntek estéket tűztük ki célul, hogy bevesszük a várost. Ebből a múlt héten az valósult meg, hogy szerdán az egyik spanyol buxa, Leire szülinapja volt, úgyhogy mindenki bekarmolt, mint a gané, és senki nem ment el(mármint buliba ;) ) a koliból, inkább szétbasztuk a nappalit… hát reggel voltak állapotok.

Aztán a péntek volt a napja, hogy meglátogassuk az Erasmus-nebulók legkiválóbb lelőhelyét, a Twitchet (nem összekeverendő a twitch.tv-vel, nekünk van életünk :D )

Sikerült idejekorán bemarni, aztán levánszorogni a buszhoz, ami jószokás-szerint baszott megjelenni a jelzett időpontban, úgyhogy taxival érkeztünk meg a szórakozónegyedbe. Most nem sikerült bejátszani, mint múltkor, hogy megússzam ingyen, úgyhogy legomboltak rólam 3 jurót… Akkora tömeg volt, azt hittem megölök valakit… Konkrétan nemhogy táncolni, mozogni és/vagy levegőt venni is nehézkes volt… Szerencsére a társaság megoldódott hajnal 1körül, mert többekben is megszületett a felismerés, hogy itt biza’ sokan vagyunk, mint olyan, és továbbálltak. De feltételezésem szerint csalódniuk kellett, mert a többi hely is ugyanolyan tele lett általuk, hanem jobban… :D Szóval az járt jól aki nem ment sehova… Mindegy.

Én elflesselgettem egy francia kiscsajjal, de aztán ők is leléptek… Volt egy (asszem) Koreai, aki biológiát tanult az egyetemen, és basztattam az ázsiai sztereotípiákkal, és imádta… szóval elvoltunk, de aztán nem lett semmi komoly, mert akkor még volt csajom… erre majd kitérek később… :D

Suli

Hát basszameg, nem egyszerű. Mármint, hogy az, csak összebasszák. 5 darab beadandónk lesz, mindegyik 20+ oldalas, és TELJESEN random dolgokról, Teljesen Random csoportokkal…. 3 marketing-related tárgyat tanít egy tanár, aki hatalmasakat érez, szerintem már említést tettem róla korábban. Na neki van egy elve, hogy minden csoportmunkában minél diverzebb legyen az összetétel ami hatalmas felss, csak vannak hátulütői… Két csoportban megkaptam ugyanazt a francia kiscsajt csapattársnak, és mindkét órát leadta… Sejtésem szerint a személyes varázsom állhat a háttérben, legalábbis a jelek erre utalnak…( Vagy akarta a D-t és akkor meg az ).

Egyik beadandónk egy Pest analízis Szerbiáról, én úgy voltam vele, hogy “á geci nem lesz nehéz, csak szomszédos ország…”, de már a politikai résznél több szarkavarás volt, mint egy teljes brazil szappanoperában. Hogy megértsük a jelenlegi politikai helyzetet, retrospektív megközelítést alkalmaztunk… Bár ne tettük volna… Szerbai és Montenegró, összeborulunk, kibékülünk,mégse, pártszakadunk, radikálisok konzervativizálódnak… Koszovó… Ja hát elég para…

Másik- digital marketing- lényegében nyelvészeti-stilisztikai,összehasonlítása különböző nyelvű wikipedia-cikkeknek, blogbejegyzéseknek, Tweet-eknek egy adott témakörben…. Az senkit nem érdekel miről szól a cikk, csak milyen hosszú milyen a nyelvezete, mennyire releváns(blog), mikor volt utoljára szerkesztve meg ilyenek…:D elég vicces feladat.

Kedvenc órám, a Business Process modelling, a feladatunk egy valós vállalat felkeresése (mi egy amszterdami hipszterkávéshopot fogunk analizálni thx to Rory), aztán modellezni kell a jelenlegi folyamatokat, majd javaslatokat tenni, hogy hol, miért lehetne rövidíteni, összevonni, hatékonyítani a folyamatokat….

Posta

A mai napon voltam postán. Nem tűnik érdekesnek, de az volt.

Az eset apropója, hogy VÉGRE megérkeztek a papírjaim, és VÉGRE aláírtam őket, szóval ha visszérkeznek bp-re (remélem), akkor hamarosan makeitrainelhetem az ösztöndíjat… :D Épp most tervezgettem az easter holidayemet, csak annyit mondok, ha be tudom húzni, akkor életem legnagyobb fless 2 hete lesz…

Naigen, Posta.

Kezdjük ott, hogy a nemzetközi irodában sem tudtak semmi építőt hozzátenni a posta miben-és hollétével kapcsolatban, azonkívül, hogy “googlemaps”… Mondom fasza, hogy a bennszülöttek nem vágják, akkor én hogy a faszba vágjam. De megfogadván a tanácsot, bepötyögtem a googlemaps-be a postoffice kifejezést… Egy laza fél órás szörfölés után derült ki, hogy konkrétan posta a közelben egy darab nincs, csak ezek a “belebaszodaládába”-féle megoldások. Ez nekem szóba sem jöhetett, mert még a mai napig nem tudom, hogy a levélcímzést eszik vagy isszák… Így nagynehezen rátaláltam a belvárosban egy postára, ahova ebédszünetben el is látogattam. Az eleje olyan mint otthon, normál esetben:

belépsz-sorszám-ügyfélfogadás-levélfeladás-fizetés-távozás…

Milánesetben: Belépés-sorszám-ügyfélfogadás-érdeklődés hogy mit/hol/hogyan-útbaigazítódás-borítéklevétel-randomsrác megkérdezés hogy hova megy a címzett-randompultos megkérdezés hova megy a címzett-újrasorszám-újra ügyfélfogadás-megérdeklődés hogy mennyi lenne expressz-13,50-van összesen 20am-marad a sima-5,70-swallowsadness-fizetés-könnyesbúcsú-remény hogy minden jó

Ezek után vissza suli, aztán suli estig, majd most mikor e sorokat pötyögöm, éppen már nem, de előtte jócskán beadandóztunk…

Egyéb

Ja igen! Volt egy belga csajom(szerű)… Két hete szedtük fel egymást egy bárban ( inkább ő engem), aztán elvoltunk, majd másnap együtt töltöttük a délelőttöt. Aztán itt kezdődtek a bajok:

  • 17 éves (itt helyesbíteném egy régebbi írásom, 16 a legal sex age, de akkoris… )
  • nem Ghent a telephelye, szóval cirka heti 1–2-szer tudtunk vóna találkozni
  • Nem ültek az angol poénjaim(ez egy nagy downer volt), mert annyira nem értette az angolt…
  • hétköznap 0, azaz 0 ideje van

Na mindegy. Randiztunk háromszor, elvoltunk, de aztán a harmadik randin rájüttünk, hogy hosszútávon ez nem fenntartható, meg a kiscsaj józanul olyan zárkózott, mint egy pszichiátria, így a “we will see…”-be bújtatott “okcsá”-val elköszöntünk egymástól…
 Így nem igazán volt a csajom, csak mondjuk csajkezdemény.

De miatta nem pattintottam meg az ázsiai kiscsajt, pedig aki ismer, az tudja, hogy régi álmom vált volna valóra…

Ezt azért írom le, mert itt KIBASZOTT könnyű csajozni. A belga srácok, nagy átlagban nem szépek, viszont magasak(hogy rohadjanak meg), így a magamfajta keleteurópai kuriózum kellőképpen kelendő a párválasztási piacon.(woow alliterálok itt sorba’)

ez a 4.kép amit kiad a “belgian man” kifejezésre a google, szóval értitek…

Nyilván vannak enyhítő körülmények:

  • woow külföldivagy
  • nem lapostepsi fejed van
  • nem úgy nézel ki, mint a hátramenés
  • esetleg még vicces is vagy -» beszéled a világnyelvet.
  • (pszeudorasszista-viccek)
  • legtöbben akikkel érintkezel, szintén erasmuson vannak
  • ez ad egy YOLO-érzetet az egésznek

Eme megemlékezés egyben óda, hogy bár otthon is így menne az egész.

Most kb ennyi történt.

JAAA BÓNUSZ.

A héten(holnap) megyünk valami baszott nagy partiba, vmi kari bulival egybekötött reopening szarság, a lényeg az hogy itt az aftermovie tavalyról:

<<0:25-től mereszteni a szemeket>>

*SPOILER: Két néni csúnyálkodik egymással*

Voltam,

A Milán(ovics)

Originally published on Wordpress