Lófaszt vagyunk különlegesek

Mit tettél magadért mostanában?


Két állítás rólunk.

1. Az emberiség különleges
2. Az emberiség szar anyagból van.

Neil Tyson egyik előadását hallgatva viszont valami egészen kézenfekvő, mégis elgondolkodtató dolog derült ki. Az univerzumban leggyakrabban előforduló elemek gyakoriság szerint:

1. Hidrogén
2. Hélium
3. Oxigén
4. Szén
5. Nitrogén
6. egyéb

Ehhez képest az emberi szervezetben (az összes földi élőlényben) előforduló elemek gyakoriságuk szerint:

1. Hidrogén
2. Oxigén
3. Szén
4. Nitrogén
5. egyéb

Vagyis az inert hélium (ami amúgy sem szeret vegyületet alkotni semmivel, és leginkább csillagokban szeret létrejönni, majd további elemekké válni) kivételével az összetételünk egyezik a világegyetem bármely önkényesen vett darabkájának általános összetételével.

Eszerint pedig nem vagyunk különlegesek. És ha azt nézzük, hogy az univerzum egészen jól elvan úgy 13,7 milliárd éve, nem kell aggódnunk sem a fennmaradásunk miatt. Ami viszont érdekes, hogy mostanában mennyire divatos lett, hogy az embert mint entitást jelentéktelenítsük. Amikor a Hubble képeit nézve azt látjuk, hogy a trilliószor trilló csillag között a mi napunk egy kis átlagos szemét, azt kéne éreznünk, hogy mennyire semmik vagyunk a végtelenben?

Hát nem. Éppen ugyanannyit érünk és ugyanazok vagyunk mint a világegyetem bármely más darabkája. Kicsiben mi vagyunk maga az univerzum. És az esélyeink is pont akkorák, mint a világ bármely más egységének. Ergo: csak rajtunk múlik mekkorák vagyunk. És ezen még el fogok filózni egy darabig.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.