Bérház illusztris lakókkal

Ismerős a Hársfa ucca 70? Háromemeletes ház, színe szürke, illetve sárgás, azaz piszokbarna, szóval bérházszín. Merészkedj be, és fedezd fel a pesti bérház titkát.

Nyitva tartás

Kapu este tízig nyitva, azután kapupénz fejenként tíz fillér, éjfél után húsz fillér,felülfizetés ajánlatos, felülnemfizetés esetén a házmester a köszönést nem fogadja.

Nyitás reggel hat órakor, a mosásmentes kaucsukzsebkendő s az önműködő nadrágtartó feltalálója, ha reggel hatig sétál a ház előtt, akkor már ingyen térhet hónapos odújába.

A misztikus ház…

Délután három óra. Feketebajszú férfi befordul a kapun. Az udvar majdnem tágas. A földszinti lakásokban mindenki olvashat, akár az egész bibliát kiolvashatja, ha állandóan égeti a villanyt.

Fenn a tetőn mászik egy macska. Néha meggörbül a háta, majd kinyúlik, a farka meg hullámosan mozog. Négy macska élt eddig a házban, most már csak három van belőlük, egyet tegnap bevittek a kisgyerekek a földszint négybe s szüleik távollétében megnyúzták.

Furcsa egy ház…Néha a tetőről besétál a cserepező munkás.

Míg cserepezőmester lenn sétál az uccán. Nem a Hársfa uccában,hanem mivel a Kőfaragó uccában lakik kedves családjával, hát a Koháry uccában sétál, messze a családi tűzhely melegétől, hiszen már itt a tavasz. Már félórája sétál, jár fölalá, úgy látszik Mucuska késik.

A tetőből rövid kémények merednek fölfelé, némelyik füstöl, némelyik viszont nem füstöl.

Ahol csak a galambokat nem lopják el a padlásról

A tető alatt a padlás vonul négyszögletű vonalban, a padláson ládákban régi petróleumlámpák holttetemei hevernek, csillár, törött vasaló, ócska könyvek, három rézfüggönyrúd egy sarokba támasztva. Por, pókháló, szárítókötélen lóg özvegy Kuczoráné három inge. Deszkafolyosó, melydobog a léptek alatt, lécfalak, lécből készült ajtók.

Az ajtókon lakatok, mert különben Tiszárné márrégen ellopta volna özvegy Kuczoráné ingeit. Özvegy Kuczoráné is ellopta volna Tiszárné rézfüggönyrúdjait, ágylepedőjét és vánkosciháját, no meg a lakásából a kését, kanalát, tányérját, pénzét, életét és szemét az üregéből. Özvegy Kuczoráné a Tiszárnéét, Tiszárné a Kuczoránéét, Weisz a Baraiét, Barai a Weiszét, mindenki mindenkiét, ezer szerencse, hogy van kulcs és zár, lakat, drótszögű kerítés, puska a falon, revolver a nachtkaszniban, rendőr a sarkon s börtön a Markó uccában.

Feketebajszú férfi befordult a lépcsőházba. Világosszürke új kalap a fején, testén zsákszínű felöltő, a nadrágja vasalt, sárga félcipője vidáman nyikorog.

III. Tető alatt a harmadik emelet.

Harmadik emelet 42.

Egyszoba-konyha. Nincs otthon senki. Poloskák a repedésekben s ágydeszkák réseiben nyugszanak, svábok a sparherd alatt a fáskiszni és a fal között. A szobában kétajtós, barna politúrozott szekrény, így van beírva a végrehajtó jegyzőkönyvébe is. A szekrényben hét darab zálogcédula, szépen összehajtva, lejárati sorrendben. A vízvezeték a konyhában csöpög, csapja már hat hete, hogy elromlott. Mint, ahogy az infografika az oldalon.

Azt is temiattad nem tudom megcsináltatni, te ágrulszakadt. Hányszor mondtam már, hogy ne nyúlj hozzá, mert mindig elcsavarod, hanem ha víz kell, hát szólj.

A konyha ajtaja be van zárva, az ajtó fölött a két négyzetalakú ablak nyitva, itt árad ki a büdösség a szabadba. Kívülről azonban valami enyhébb, de végtelenül nagyobb terjedelmű büdösség veri vissza, így hát marad belőle mindig annyi, amennyi némi védelmi eszközül szolgál mindenféle ellenség ellen: koldus, részletes, könyvügynök, villanyszámlás, adóügyi kézbesítő, hitelező. Megtörtént már, hogy egyszer egy hitelező visszafordult s azt fuldokolta, hogy majd eljön a jövő héten. Olyan egyén, aki valamit hozna, pénzt, állást, ajándékot, akárcsak jó hírt, olyan egyén a tapasztalatok szerint átlag kétszázévenként egyszer jelentkezik s mivel a ház épült anno 1882, könnyen lehet, hogy még 149 esztendeig várat magára.

Harmadik emelet 37…

No de feketebajszú férfi felért az első emeletre, a gangra kanyarodott, egy pillantást vet jobbra-balra az ajtószámokra s máris méltóságteljesen lépked a helyes irányban, miközben ujjongva nyikorog a cipője. Megáll a tizenkettes számú ajtó előtt s megnyomja a villanycsengő gombját.

Harmadik emelet 37.

Rongyos, sápadt, beretválatlan koldus áll az ajtó előtt, nyomkodja a kilincset, kopog az ajtó üvegén hiába, dögöljetek meg s megy tovább.

Harmadik emelet 36.

Csak menjen isten hírével, magunknak sincs.

Harmadik emelet 35.

A hátsó lépcső s a közös klozetok közvetlen közelében. Itt lakik özvegy Kuczoráné. Ez is egyszobakonyha. A szoba kétablakos. Az egyik ágyban ketten alusznak. Egy éjszakai kávéfőző az Aranysárkány-nagykávéházból s egy munkanélküli, aki ezt a hivatalát éjjel folytatja. Kuczoráné künn matat a konyhában, kávét rak a darálóba, mert nemsokára uzsonnát főz magának. Amennyiben mégis elégedetlen, hát a nyavalya törje ki az egészet, az egésznek a zsidók az okai. Mert hát olyanok is az emberek, mintha a világ tisztára meg lenne őrülve. Itt van az a büsszelróti rém is, az a Kürti. Azt írja az újság, hogy világborzalom. Benn a szobában még hárman alusznak, egy a másik ágyban, egy a dívánon, egy a földön. Ezek a nappali szállásbérlők, az éjszakaiak tizenketten vannak, a konyhára is jut belőlük. Keczege Pétert kilakoltatták, éjszakánként részegen járt haza s hányt, mert a gyomra nem bírja az italt, minek iszik az ilyen disznó. Most künn lóg a cédula a kapun, a kávéfőzővel iratta Kuczoráné:

Egy agy egy tisztességes fiatalember részére kiadó. Bővebbet 3-ik em. 35.

Ifjú betörő olvassa a cédulát, a feltétel, hogy tisztességesnek kell lennie, rendben volna, de a 3-dik emelet túl magas, megy tovább. Ajjaj, nehéz az élet, romlik az üzlet, az éjjel betörtek egy jónevű részvénytársasághoz s 8 pengő 40 fillér volt a kasszában.

Pá-pá — énekli üdvözlésül zavarában a Hölgy, miután kinyilt az első emelet 12. ajtaja. Feketebajuszú férfi balkezében tartja az új kalapját, jobbjával a Hölgy kezét emeli a szája felé. — Na… igazán… meg vagyok lepődve, — csicsergi a Hölgy. Az előszoba tiszta, a szoba illatos, a széles diványon hímzett kispárnák, az asztalon délutáni ujság hever: «Bud szerint a mélyponton már túljut…» itt elfedi a diadalmas kövér betűket egy bőrretikül.

Harmadik emelet 33.

- Samu, te tisztára meg vagy őrülve.
- Csak te fogd be a szád.

Harmadik emelet 32.

Tudja, mivel lehet pénzt keresni? Gyüjteni kell. Látja, nekem van egy jó ideám: nemzeti ajándék az elűzött spanyol király részére. Erre még össze lehetne hozni egy summát. Mindenki adna, legfeljebb holmi rohadt kommunista nem. Tudja, ahol én lakom, egy szegény asszony, négy gyerekkel, de olyan szegény, hogy éhenhalnak a kölykei, összeáll a szomszédasszonnyal, aki még szegényebb s olvassák az ujságot s mikor olvassák, hogy a két királyné Párizsban, a spanyol meg a belga, egymás nyakába bo-ho-ru-hultak s úgy zokogtak s a spanyol királyné zsebben a huszonkétmillió pezetával csak annyit tudott búgni, hogy bóórzasztó, bóórzasztó, — hát amikor ezt olvassák, mindaketten elkezdenek sírni, na látja!

II. Pénz nélkül élni

Második emelet 24.

Családapa, konyak- és likőrügynök, most vidéki úton van. Családanya, ma korábban ment az Aranysárkány-nagykávéházba; bizonyosan egy öregúrral, csakis öregúrral szemben foglalt helyet, kezében a délutáni lap az összes aznapi gyilkosságokkal, úgy tesz, mintha olvasna s szemét ájtatosan forgatja. Ha az öregúr lagymatag, akkor a mama feláll kisétál a toalettre s járás közben ringatja izmos testét s mintha oldalt belenézne a tükörbe, visszapislant az öregúr felé. Ha így sem lesz üzlet, akkor vagy végleg lagymatag az öregúr, vagy csalóka látszat az ő öregsége, azaz éppen olyan kevés pénze van, mint egy fiatalnak.

Mariska otthon ül egy karosszékben, előtte nyitva a növénytan, bolondító csalmatok, de ő a szemközti falra mered s önmaga szerelmével van lázasan elfoglalva.

Második emelet 25.

A szobaúr szintén. Lázasan. Egyébként szegény diák, pénze már a hónap elején elfogyott. A háziak, Tiszárék, a konyhában laknak. Tiszár munka után jár, Tiszárné lement a boltba fáért. Ha ugyan még adnak hitelbe.

Második emelet 26.

A férj most jött haza a hivatalból. Ebéd. A bablevest már megették. Kalarábé, kenyér, más nincs.

-Lehet, hogy elsején felmondanak.
-Szentisten, csak nem?
-Leépítés lesz megint.

A gyerek utálja a kalarábét, éhes marad, sírni szeretne. A postás jár a gangon, kopog. Bead egy keresztkötéses lapocskát. Evangélikus Egyházi Közlöny.

- Elkárhoznak-e a vad népek, akik önmagukban nem okai annak, hogy a keresztséget föl nem vehetik?
- Elkárhoznak.

A gyerek még aznap este verset próbál írni, szabad verset.

- Este. Ülök a fotelben. Unatkozom. Unom a lényem. Mondják, hogy ne piszkáljam az orromot és egyek kalarábét. Nem szeretem. A fejem üres belülről. Így nő az ember lassan és nem tudja, miért…

Abbahagyja, rágja a ceruzáját.

Második emelet 27.

Lépcsőházból nyíló háromszobás lakás, előszoba, utcára nyíló ablakok. Ügyvédi iroda, ajtón tábla: Dr. Schwarci. Ül az íróasztal mellett, vele szemben Steinberger.

- Kedves Steinberger úr, legalább ötven pengőt fizessen.
- Itt folyjon ki a szemem, ügyvéd úr, ha öt pengőt talál nálam. Kutasson ki! Tessék!
- Nagyon sajnálom, kedves Steinberger úr, de én sem élek a levegőből. Látja ott azt a halom keresetet? Két hete hevernek ott s nem tudom beadni, mert nem tudom felbélyegezni őket. Abszurdum. De ezt csak magának árulom el. Legalább húsz pengőt fizessen.
- Itt folyjon ki a szemem, ügyvéd úr, ha két pengőt talál nálam.
- Tizet sem tud fizetni?
- Itt folyjon ki a szemem, ügyvéd úr.

Első emelet 12.

Feketebajszú férfi a dívánon ül a Hölgy mellett. Elereszti a Hölgy kezét s balkarjával átöleli a nyakát. Hölgy hozzásimul. Feketebajszú férfi fehér fogai megvillannak, meg akarja csókolni a nőt, hajol feléje, csucsorít, a száját akarja elérni. Hölgy elfordítja az arcát:

- Ne, ne! A számat nem engedem.

Feketebajszú férfi kissé lehül.

Második emelet 28.

Három szoba, fürdőszoba, cselédszoba, spájz, a spájzban uborka üvegben, befőtt, skatulyák, doboz, zsák, üres üvegek, kis egér jóllakva hever. Boris a cselédszoba ajtajában áll, arccal a szobának fordulva. A vaságyon ül egy öreg parasztasszony, az anyja. A ládán Boris bátyja, Ferkó, cseréppipát szí. Dunaegyházáról jöttek föl. Hogy valamit talán adna a Boris, valamit a megspórolt pénzecskéjéből, pár pengőt, hogy éppen éhen ne vesszenek. Nincs munka odahaza. Tavaly is csak éppen hogy az aratás volt. Olyan jó lány az a Boris. Feljöttek, ha már a levélre sehogy sem akart pénzt küldeni. Most még csak ülnek, elbeszélgetnek, majd a Ferkónak kell előrukkolni a dologgal.

- És hogy van az öreg Fekete Szabó bácsi? — kérdezi Boris.

Ferkó csak pipál. Hosszú idő mulva:

- Hát hogy lenne.
- Hát… hogy él-e még?
- Dehogy él.
- Meghalt?
- Meg ám. Még tavaly.

Az öregasszony közibüksíránkozik:

- Bizony lányom, úgy járunk valamennyien. Mert a szegény Fekete Szabó bácsi is éhenhalt. Legalább azt mondják. Nem volt szegénynek senkije, öreg volt, már nem tudott dolgozni.
- Már hogy nem tudott volna akkor se, ha lett volna munka, — javítja ki Ferkó.
- Azért csak azt mondom, Boris lányom, hogy maradj, amig jó dolgod van, milyen igen jó is lehet itt.

Borisba beléfúl a panasz. Hogy hatkor kel, tizenegy óra van, mire lefekhet, hogy nincs az embernek semmi becsülete, hogy két hétben egyszer kap csak kimenőt, hogy ha vendégek vannak, akkor hajnalig is fenn kell maradni, hogy…

A nagysága benyit a konyhába. Riadtan bámul a parasztokra. Boris elpirul. Testvér, anya fölállnak. Boris zavartan rebegi:

- Az édesanyám és a testvérem.

A parasztasszony indul a nagysága felé, kezet akar neki csókolni. A nagysága szomorú pillantást vet az elmosatlan edényekre, hirtelen megfordul és visszaszalad a lakásba.

Második emelet 29.

Fricike nem érti az egészet:

- Mondd apa, akkor, ha levágják a katonák az ellenséget, akkor meg is eszik?
- Nem eszik meg! — feleli az apa dühösen. — Most már hallgass, aludni akarok.

De az anya nem hagyja el, amiről köztük volt szó:

- És ha most lefekszel, akkor estére sem lesz egy fillér sem.

Az apa nem felel, fekszik a divánon, falnak fordul, behúnyja a szemét. Anya int a gyereknek, gyerek kisomfordál a gangra.

- Micsoda egy ember.

I. Dolgozni kevés pénzért

Első emelet 10.

Stein úr egész nap hivatalban van. Magántisztviselő havi 160 pengőért. Előbb 250, majd 200, most 160. Ha nem tetszik, elmehet.

Még szerencse, hogy Steinné ritka ügyes asszony, női szabászatot űz. Hat leány dolgozott nála eddig. Reggel nyolckor jöttek, este nyolckor mentek, stanicliban hoztak ebédet. Kerestek havi ötven pengőt fejenként. Steinné keresett havi ezret. Most már csak két lány jár hozzá. Az ő üzlete is megcsappant. Lajos, a Steinné unokaöccse, egy piszok cinikus, azt mondta tegnap, hogy lesz az még rosszabbul is. Az ilyet be kellene zárni.

Első emelet 11.

Beteglátogatók vannak a háznál. A nagymama fekszik, beteg, nagyon rosszul van, Isten nyugosztalja… illetve dehogy is, még él szegény, de az orvos azt mondta, hogy már csak valami csoda segíthet rajta. Igen jólelkű orvos, ingyen jár a beteghez. Nagymama szemei le vannak húnyva, meztelen karja a vánkoson hever. Ma már nagyon bágyadt, csak éppen, hogy lélegzik, de nem szólt semmit egész nap. Jobb is, ha nem szól, mert csak siránkozik. Az orvos délelőtt injekciót adott neki. Csak fekszik mozdulatlanul, szemhéja alól néha könny csordul ki. A nagymama sír, mint kislány korában. Sárika egy széken ül az ágy mellett s arcát két kezével eltakarva ő is sír, hangtalanul. Öten állnak a szobában. Elméjükben felvillan a végső állomás képe. Az éjjeliszekrényen üres orvosságos üveg.

- Tíz üveggel szedett már be. Drága, nem győzzük. Már mindenünk elment orvosságra. Most nem is csináltattuk meg újra, megvárjuk, mi lesz szegénnyel. Hátha már nem is kell, szegénynek.

Első emelet 12.

A Hölgy szelíden megkérdi Feketebajszú férfit:

- És… mondja kedves, mit szokott maga a nőknek ajándékozni?

Feketebajszú férfi zavartan mosolyog. De csak egy pillanatra gondolja, nem is ő, hanem a lelke mélyén parányként élő neandervölgyi emberke, hogy meg kellene ragadni a Hölgy nyakát és egyet szorítani rajta.

- Tudja, ne haragudjon, de nem akarom, hogy csalódjunk egymásban.

Feketebajszú férfi zavartan mosolyog. De összeszedi magát s férfiasan kivágja:

- Csak legyen nyugodt, Nusika, meg lesz elégedve.

A Hölgy kacag:

- Kissé nagyon is határozatlan összeg.
- Mondjuk, huszat.
- Nem gondolja, kedves, hogy kevés?
- E… e… e… momentán ennyire számítottam.

Hölgy hallgat. Feketebajuszú férfi majdnem gondolkodik:

- Nos?
- Ha megigéri, hogy máskor pótolja, hát nem bánom.

Első emelet 14 és 19.

Kettős lépcsőházi bejárat. A háziúr. Kisasszony zongorázik. Régholt zeneszerző fordul a sírjában.

Gyönyörű!

— sóhajtja Alfréd, egy másik háziúrnak a fia. Három ház meg két ház, az öt ház. Háziúr a dolgozószobájában tárgyal a doktorral, aki ügyvéd s a három ház gondnoka.

- Borzasztó! — hördül fel a háziúr. — Már tizedike van s még mindig nem fizettek egyesek. Egy lakás meg üres. De inkább álljon egy éven át üresen, olcsóbban nem adom. Az emberek ingyen szeretnének lakni. Első a flanc, meg a zabálás, a háziúr pedig költözködjék ki a saját házából s menjen utcát söpörni. Képtelenség, hogy egy ház, amelynek az értéke 400.000 pengő, alig hozzon 28.000 pengőt évente, ez alig hét százalék. Maholnap lemegyünk hatra.
- Feltétlen javulásnak kell jönni. Én javulást várok.
- Na természetes. A bérek nem maradhatnak így. És mondja, kedves doktor úr, hogy van maga informálva, lesz tatarozási kölcsön, vagy nem lesz? Elvégre nem hozhatjuk a saját pénzünkből rendbe az épületeket, hiszen az épület nemzeti vagyon, az állam érdeke is, hogy jókarban legyen.

Az ebédlő utcai ablakait törülgeti a szobalány. Nyitva az ablak, meztelen lábakkal áll a párkány szélén s kívülről törli a felső ablakot.

- Úgy, úgy, csak feljebb! Csak feljebb fiam, ne sajnálja a drága karját, nem törik el, — dirigálja a ház úrnője.

Első emelet 10.

- Ja, kedves szomszéd, az már így van, pénz beszél, kutya ugat.

Földszint 9.

A lakás sötét. Egyablakos szoba és konyha. Ágyrajárók. Az öregasszony már hatvan éves. Mosást, vasalást is elvállal. Az arcán ezer ránc, érelmeszesedése van, néha elszédül és elesik, néha meg is üti magát nagyon. Ilyenkor a lakói, akik leginkább nők, ápolják. Egy férfilakó, ötvenen felül, megkérte a kezét. De kosarat kapott. Ezt a történetet meséli el az öregasszony, nem mondja, hogy nem szimpatikus neki a férfi, de hát ő még sem megy hozzá, mert Isten tudja, hogy még mit nem akarna. Egy férfitől minden kitelik.

Gyerekek szaladgálnak a másodikemeleti gangon. Egy kisfiú kerget két kislányt. Vidáman kacagnak. A házmesterné kiáll az udvarra és felkiált:

- Mi az már megint? Micsoda ordítozás ez? Nem takarodtok mindjárt be?

A második emelet huszonkilences megfordul a diványon, felnyög, sóhajt, káromkodik:

- A tüzes mennykő üsse meg ezeket a kölyköket, hát nem képes az ember egy negyedórát aludni.

Ajtó nyílik, kirohan egy anya, elkapja a kislányát s bevonszolja a lakásba. Útközben veri, a kislány sír.

Első emelet 12.

Feketebajszú férfi a tükör előtt lassan köti a nyakkendőjét. Komor és szótalan. A Hölgy dúdol. A pénzt beteszi a retiküljébe, a retikült beteszi a szekrénybe s a zárban megfordítja a kulcsot. Feketebajszú férfi ezt látja a tükörből. Csak úgy ötletfoszlányokban lebeg meg: oda kellene ugrani, felszakítani az ajtót, kikapni a retikült, visszavenni a pénzt, visszavenni s inkább összetépni… de kész a nyakkendő, igen csinos, jól áll az inghez s a ruhához, megnyugszik hát sorsában.

A Hölgy néha a férfi felé tekint, egy kicsit megveti, anélkül, hogy tudna róla s ami a fő: ha ezt valaki ráolvasná, szenvedélyesen tagadná… A délutáni lap diadalmasan kövér betűi most szabadon láthatók. Túljutottunk tehát a mélyponton, «most már csak javulás következhetik», «a kormány tudni fogja feladatát s az orosz dumping veszedelmét kiparírozza.»

0. Földszint

Földszint 8.

Egy kopott, gondozatlan férfi ül egy rozoga karosszékben, fülén a rádió hallgatója. Eunuchtenor énekel, lendülettel, meggyőződéssel kurjantja szét az egész városnak, az országnak, Európának, hogy: «Fizetésem tíz forint húsz karajcár, megél abból egy bojtár.» Mhegéhél abbó-ó-ól egy bojtár, — kopott férfi gondolkodóba esik, csak úgy szinte öntudatlanul, hátha igaza is van ennek a széphangú embernek, hiszen oly tisztességesnek hallszik.

Földszint 6.

Két szoba. Az egyik kiadva. Háziasszony elment a nővéréhez, Budára. A szobaúr álkulccsal kinyitja a szekrényt, kiveszi a polcon szalvéták alatt elhelyezett két húszpengőst s két tizest tesz a helyükbe. Szentül bízik benne, hogy a háziasszony vagy azt hiszi majd, hogy megháborodott az elméje, amikor úgy tudta, hogy húszpengősöket rejt a szekrénybe, vagy kísérteteknek rója fel, hogy tízpengősökké váltak.

Földszint 4.

Egy fiatalember olvas, Gárdonyi Géza, Göre Martsa lakodalma. Meg van elégedve önmagával. «Az vót kiírva, hogy: Kiadó. No, sógor, ide bemögyünk, mer itt kiadják a mándlit, amit a ligetben elvittek.» Olvasó nevet.

Első emelet 12.

Feketebajszú férfi udvarias búcsút vesz a Hölgytől. A Hölgy miniatűr parfőmös üvegcséből egy cseppet önt a kabátja fazónjára. Nyílik, csukódik az ajtó. Szemközt egy cselédlány, a második emeleten meg egy terhes asszony áll az ablakban, várnak, el-elhúzzák a függönyt, úgy lesnek, ott álltak, mióta Feketebajszú férfi érkezett.

Le kéne verni a derekát az ilyen dögnek! — gyűlölködik az asszony.
Milyen szép ember! — sóvárog a cselédlány.

Feketebajszú férfi cipője haragosan nyikorog, amint a gangon lépdel. A lépcsőn lefelé sietni kezd, csaknem fut. De a lépcső legalsó fokain fölfelé kapaszkodik Ibolyka. Ibolyka hároméves, szőkehajú leányka, narancsot majszol, fekete szemeivel egyszerüen csak fölnéz a férfira. És annak meg kell állnia. Megáll, meg kell érinteni a kezével a kislány fejét. Mosolyog, a kislány kacagva mondja: bá-ci!

A magasban éneklőn fölharsan egy női hang: Ibolyka-a-a

Úgy fent, mint lent

Lenn a pincében futkosnak a patkányok. Tizmilló poloska és száz patkány, az még csak tízmillió száz állat. Sváb, ruszni, papagáj és kanári a kalitkában. Némelyik pincében szén, fa; a másik üres. Egyben üres ládák. A mosókonyhából gőz árad a nyitott ajtón át, benn egy fiatal kövér nő mos, piros, bosszús, néha felsóhajt.

Fenn a háztetőn még sétál a macska. Meg-megáll és nyivákol. Talán a megnyúzott társát keresi. Az egyik kéményből erős, sárgás-fehér füst tör elő.

A kapu alatt házirend. tilos, tilos, tilos. Külön táblák: koldusnak tilos, cselédnek tilos, hordárnak tilos, kintornásnak tilos. Aki ötödikén délig nem fizet, az felnégyeltetik s a város négy sarkán kifüggesztetik.

A kapu előtt autótaxi áll meg, cinege emberke száll ki belőle. Erős, fiatal, egészséges soffőr hozta, ez a foglalkozása, cinegét, mucuskát, nagyságát szállitja egész nap a város egyik pontjáról a másikra. A ház előtt trachitkockákon emberek járnak. Sietnek, sétálnak, vánszorognak.

«A piszok tyúk rám se nézett.»
«Sehol egy fillért nem lehet, egy fillért se!»
«Ekkor még az emtécé háromkettő arányban vezetett.»
«Addig, barátom, tízszer is felfordulhatunk.» «Csináltatok hozzá egy blúzt rózsaszín krepdesinből.»

Szemközt iskola, nyitva az ablakok, gyerekek énekelnek:

«… kökényszínű dolmányomon sárga gomb ragyog, Uccú peng a sarkantyúm, csekély gondom, semmi búm…»

Kétszáz lépésnyire, kiskabátban, kicsit fázva, álldogál két ifjú férfi. Az egyik cigarettacsutkát rág és sodor egy cigarettát, hogy megkínálja a másikat.

- Nézd csak ott azt a tetőt, hogy füstöl! Azt hiszem, ég. Midenesetre várjunk egy kicsit. Hátha leég az egész.
- Fenét ég. Csak a kémény füstöl. Nincs nekünk olyan szerencsénk.
- Mélabús húrokat pengetsz. Mióta lettél olyan defetista?

Készítette Zsilák Szilvia Nagy Lajos novellája alapján.

Hivatkozások:

https://www.youtube.com/watch?v=uo2rgcYHt1g
http://giphy.com/gifs/mustache-Z4NLF0caXuVYk
http://giphy.com/gifs/movie-black-and-white-film-c4REAvOnj4eYg
http://giphy.com/gifs/wizard-of-oz-judy-garland-the-zQ5qLeyU8RMwE
http://indafoto.hu/durcka/image/14316197-d30296f2
http://water.usgs.gov/edu/activity-drip.html
https://infogr.am/csap-527301853064
https://www.tumblr.com/search/kohlrabi
http://www.scifiscoop.com/wp-content/uploads/2009/03/governator.jpg
http://123wtf.me/2015/03/25/wtf-fifty-shades-of-grey-2015/
http://i16.servimg.com/u/f16/11/01/72/18/homerb10.gif
http://cdn2.thegloss.com/wp-content/uploads/2014/11/50-Shades-Of-Grey-Neck-Tie.jpg
https://media.giphy.com/media/KZb7aWvmnCfza/giphy.gif
http://odditymall.com/includes/content/pianobell-the-piano-door-bell-0.jpg
http://richpoi.com/images/content/32675_tolonc-4.jpg
http://2.bp.blogspot.com/-gAdSq8wMAbc/VS25EZochXI/AAAAAAAAAPU/0IIUgGiAOzE/s1600/Stairs.png
https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/736x/07/ed/b5/07edb54b413551dde88396b231ec8c3c.jpg
http://graphics8.nytimes.com/images/2011/12/01/nyregion/01-cityroom-pedestrian/01-cityroom-pedestrian-blog480.jpg
https://media.giphy.com/media/PXajNHXcXNYd2/giphy.gif
One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.