A szüléshez kapcsolódó lelki problémák

Milyen perinatális pszichiátriai zavarokat ismer a tudomány? És a pszichológus mely esetekben segíthet? 

Az egyik terhességhez kapcsolódó pszichés vagy pszichoszomatikus tünetegyüttes a képzelt terhesség, látszatterhesség („grossesse nerveuse”) vagy más néven Pseudocyesis. Ez egy olyan állapot, amely az antropológusok és pszichológusok figyelmét is felkeltette. A Pseudocyesis a legkorábbról ismert pszichoszomatikus megbetegedés, melyet már Hippokratész is leírt i.e. 300 körül. A látszatterhességtől szenvedő nő szubjektív terhességi tünetekről számolnak be, úgy is, mint: fokozott étvágy, rosszullét, hányás, mellfeszülés, esetenként akár a gyerek mozgását is érzik (perisztaltika). Emellett bizonyos objektív jelek is megjelenhetnek: mellmegnagyobbodás, a mellbimbók pigmentesedése, továbbá a tejelválasztás megindulása, amenorrhoea vagy hypomenorrhoea, a külső nemi szervek változásai, súlygyarapodás. Az ultrahangos diagnosztika megjelenése előtt az orvosokat is meggyőzték ezek a tünetek, s gyakran felfigyeltek a magzati mozgásokra és a szívhangokra is. Összességében azonban a Pseudocyesis ritkán fordul elő, incidenciája földrajzi helyenként és társadalmi-kulturális faktoroktól függően változik. A 18. század óta az angolnyelvű orvosi irodalom 547 esetről számolt be. Az ötvenes években az USA-ban minden 250. terhességből egy tartozott ide, Afrikában ez az arány a hetvenes évek végén 1:160-hoz. A nyugati társadalmakban az utóbbi csökkent az esetek száma, ez két faktornak tudható be:

1.) Az anyaság iránti vágy igencsak megcsappant, egyrészt a nukleáris családok megjelenésével, a gyermekhalandóság szinte teljes eltűnésével, az orvostudományról és a szexualitásról való hétköznapi tudás megnövekedésével és végül, de nem utolsó sorban a nőmozgalmak befolyása miatt.

2.) Az orvostudomány fejlődése lehetővé teszi az igen korai és meglehetősen pontos terhességi diagnosztikát, és a terhességet is nagy biztonsággal tudjuk kizárni.

A Pseudocyesis tehát különösen olyan kultúrákban jellemző, ahol a nőkre a gyermekszülés kötelességének nagyobb nyomása nehezedik. Továbbá olyan nőknél, akik egyedül élnek, megözvegyülve, a társadalomtól izoláltan. Egy Pseudocyesis epizód is általában közvetlenül a veszteségek után szokott előfordulni, s ezért depresszióval is párosulhat.

A posztpartum (vagyis szülés utáni) pszichés rendellenességek előfordulása azonban gyakoribb a Pseudocyesisnél. Közülük is akadnak ritkábbak, viszont súlyosabbak és igen gyakoriak, de kevésbé veszélyesek is. A kezdeti anyai közöny például az először szülő nőknél 40 százalékban fordul elő, általában az első három napban jelentkezik, és elég jó a prognózisa. Általában akkor jellemző, ha a szülés szokatlanul fájdalmas volt. Az ún. posztpartum „Baby Blues” a nők 50-70 százalékát érinti a szülés után, az első három hónapban szokott jelentkezni, s általában tíz napig tart, sajnos nem ismerjük az okát. A posztpartum pszichózis előfordulása 0,1-0,3 százalékos, általában azokat veszélyezteti, akik első ízben szülnek vagy korábbi szüléseik után átestek már posztpartum pszichózison, esetleg bipoláris zavarral küzdöttek korábban. Lefolyása hosszabb, akár 6-8 hétig is elhúzódhat, és az előző két rendellenességgel szemben nemcsak az anyára, hanem az újszülöttre is veszélyes. A nőknél talán a posztpartum depressziót vizsgálták a legtöbbet. A szülés utáni első évben tapasztalt depressziót számos faktor befolyásolja, a szocioökonómiai státusztól, a családi problémákon át, a csecsemőgondozással járó követelményekig. Az anyai hangulatot továbbá meghatározza a gyermek temperamentuma is, legalább is az, ahogy a szülők a csecsemő viselkedését észlelik.

A fent felsorolt pszichés rendellenességekkel elég behatóan foglalkozik a pszichológia tudománya. Kezelésük igencsak eltér egymástól, ezért fontos, hogy szakember segítségét kérjük, ha felfigyelünk arra, a szülés után szokatlan tüneteket produkál az édesanya. Míg a baby blues kezeléséhez nem szükséges kórházi felügyelet, addig a depresszió és pszichózis esetében pszichiátriai gyógyszeres és pszichoterápiás beavatkozás szükséges. Pszichológust azonban más enyhébb hangulati változások esetén is érdemes felkeresni, hiszen a lelki segítségnyújtás az anya-gyerek kötődést, a szoptatás sikerességét és a későbbi gyermekvállalási kedvet is befolyásolhatja.

Tapasztalataim szerint a szülés egy kapu a nők életében, amely olyan gyermekkori traumákat is előhívhat, amelyekről évekig nem vettünk tudomást vagy egyszerűen elfelejtettük. Ilyenkor tapinthatóbbak a saját anyánkkal való kapcsolatunk konfliktusai, a saját születésünk, csecsemőkorunk hiányai is visszaköszönnek. Mintha valahol a szülésünk által újra életre kelne bennünk az a csecsemő, aki esetleg olyan dolgokon ment keresztül, amit nem nevezhetünk optimálisnak. Fontos, hogy a bennük élő csöppséget is képesek legyünk szeretni, hiszen nem csak mi, hanem a saját gyermekünk is rengeteget nyerhet ebből.

Ha valaki közvetlenül a szülés után megkeres, olyan közös munka indulhat el, ahol inkább nem verbális technikákat használunk: ilyenkor nem a beszélgetés és elemzés segít; (nem is alkalmas ez az időszak erre) a relaxáció, imagináció, a művészetterápia eszközei azok, amik a leghatékonyabbak tudnak lenni. Ha valaki a szülés utáni időszak nehézségeit utólag szeretné feldolgozni, akkor megpróbálunk tudatosan rálátni a történésekre, ilyenkor lehetőségünk van megérteni, hogy mik lehetnek a mélyebb összefüggések, amelyek ide vezethettek.

A női életút válságai

Written by

Formanek Zsuzsanna, pszichológus szakmai írásai

More From Medium

Top on Medium

Ed Yong
Mar 25 · 22 min read

18.5K

Top on Medium

Welcome to a place where words matter. On Medium, smart voices and original ideas take center stage - with no ads in sight. Watch
Follow all the topics you care about, and we’ll deliver the best stories for you to your homepage and inbox. Explore
Get unlimited access to the best stories on Medium — and support writers while you’re at it. Just $5/month. Upgrade