A lányok szexualizálása témakörében megjelent bevezető írásom után néhány bejegyzést a szexualizáció kulturális kontextusának szánok. Számba veszem a televízió, a popzene, a mozifilmek, a rajzfilmek, a magazinok, a sportközvetítések, a videójátékok, a reklámok, az internet, a folyasztási cikkek (ruhák, kozmetikumok) szerepét, hogy aztán majd a későbbiekben megvizsgáljam azokat az interperszonális (vagyis személyek közötti) és egyéb pszichés tényezőket, amelyek szerepet játszanak a szexualizálás közvetítésében.

A legtöbb kutatás a szexualizáció témakörében a média hatását vizsgálja, talán éppen azért, mert a gyerekek és a serdülők ma már lassan több időt töltenek szórakoztató médiumok fogyasztásával, mint alvással és iskolai feladataikkal. Egy amerikai kutatás szerint egy átlagos gyerek legalább 3 órát televíziózik naponta, ha pedig az összes médiumot vesszük, akkor ez az idő 6 óra 32 percet tesz ki! Az Egyesült Államokban a gyerekek 68%-ának szobájában van TV készülék, a lányok nagyjából fele (ahogy a fiúk is) tisztességes mennyiségű időt tölt videójátékokkal és használja a számítógépet legalább 1 óra hosszat, hogy chateljen, weboldalakat látogasson, játszon vagy zenét hallgasson. Vagyis számos csatornán keresztül ki vannak téve a szexualizáció legkülönbözőbb formáinak.

A televízió

A fiatalkorú tévénézők már elég korán egy férficentrikus világgal találkoznak és azt is hamar megtanulják, hogy a nők általában azok, akik csinosak, vonzók és provokatívan öltözködnek. A szexuális megjegyzések és utalások elég jó közvetítő médiuma a televízió, és a kutatások arra is rámutatnak, hogy ezek jóval inkább a nőkre vonatkoznak, mint a férfiakra. A főműsoridőben sugárzott műsorok 84 százalékában felfedezhető a szexuális zaklatás legalább egy formája (egy műsorban átlagos 3,4 előfordulás!). A leggyakrabban szexista megjegyzések jellemzők , vagyis olyan szóbeli megnyilvánulások, amely a nőket elítélő, lealacsonyító színben tűntetik fel (pl. hülye liba, buta tehén, szöszi, üresfejű gádzsi). Majdnem ilyen gyakoriak azok a szóbeli szexuális megjegyzések, amelyek tipikusan a nők különböző testrészeire, leginkább a mellükre vonatkoznak. A harmadik leggyakoribb kategória a testbeszédben kifejeződő szexizmus, vagyis amikor a férfiakat és serdülő fiakat úgy ábrázolják, hogy nőket, lányokat bámulnak.

Videoklipek

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a zenés videoklipek 44–81 százaléka tartalmaz szexuális ábrázolásokat, s ezek nagyon része nőket ábrázoló és őket tárgyiasító tartalom. Ezekben a klipekben a nők sokkal gyakrabban hordanak provokatív és sokat láttató ruházatot, mint a férfiak és általában díszítő elemekként szerepeltetik őket, táncolnak, pózolnak, de még véletlenül sem zenélnek. Sőt, megjelenésükkel a testüket, az arcvonásaikat és a szexuális nyitottságukat hangsúlyozzák. Számokban is érzékelhető a különbség (egy kilencvenes években született tanulmány szerint): míg a nők 37 százaléka visel hiányos öltözéket, addig a férfiaknak mindössze 4,2 százaléka. A 2000-es évekre ezek a számok mindkét nem esetében növekszenek: de még mindig kétszerese a provokatívan öltözött nők aránya a férfi szereplőkhöz képest.

A zenei klipek nem csak a képi ábrázolásukkal és a videó történetvezetésével hordoznak információkat a női szexualitásról, hanem a művészek átalakulásán keresztül is. Amikor a tini sztárok egy érettebb, összetettebb felnőtt karakterré változnak, gyakran a szexualitásukat használják arra, hogy érzékeltessék, ők már nem gyerekek többé. Ilyen átváltozást figyelhettek meg a zenerajongók Christina Aguilera vagy Britney Spears esetében is, aki például a 2001-es MTV Awards díjátadóra egy igen átlátszó ruhában jelent meg. Ezzel a marketing trükkel egy olyan diskurzus indul el a művészekről, amely nem a tehetség és a zenei minőség köré épül, hanem a test és a szexualitás válik központi elemévé. Ezek az átváltozások pedig leginkább azt sugallják, hogy a zeneiparban akkor tekintenek valakit érett és sikeres művésznek, ha egyben sikeres szexuális tárgy is.

Zenei szövegek

Bár, a vizsgálatok többsége a nők szexualizációjának folyamatát a videoklipekben dokumentálta, a szexualizációs tartalom a videokat kísérő szövegekben is éppoly erős, bár kevésbé tanulmányozott területnek számít. A párkapcsolatok, a randizás, a szexuális viselkedés mind népszerű témái a popzenei szövegeknek és videoknak. Ha pedig tüzetesebben megvizsgáljuk ezeket a szövegeket, azt is látjuk, hogy ezen felül a nők tárgyiasításában is kiemelkedő közvetítő szerepet játszanak. Csak néhány példát említek meg angol nyelvű pop számokból: 􏰀 􏰀 􏰀 􏰀 􏰀

“So blow me bitch I don’t rock for cancer/I rock for the cash and the topless dancers” (Kid Rock, “f*ck off,”1998)

“Don’tcha wish your girlfriend was hot like me?” (Pussycat Dolls, 2005)

“That’s the way you like to f*** . . . rough sex make it hurt, in the garden all in the dirt” (Ludacris, 2000)

“I tell the hos all the time, Bitch get in my car” (50 Cent, 2005)

“Ho shake your ass” (Ying Yang Twins, 2003)