Így lett az egyhetes digitális detoxból mindennapos internetböjt

2015 végén bejelentettem, hogy megpróbálom megérteni, hogyan reagál az internetfüggő agyam, ha egy hétre megvonom tőle a szent adatforgalmat. Kivettem a szükséges szabadságot, beszereztem néhány könyvet és egy naplót, összeállítottam egy jóganaptárat, és nagy lelkesedéssel nekivágtam a kísérletnek. Itt a kicsit megkésett összefoglaló anyag a detox utáni három hét tapasztalataival együtt.

Spoiler: Az experiment csak félig sikerült, viszont világmegváltó felismerések és zseniális új praktikák még így is születtek.

Eleinte jól ment

Igazából erre való a Child Mode

Eredetileg úgy voltam vele, hogy semmilyen digitális eszközt sem fogok használni, de mivel új (őskövület) telefont körülményes lett volna szerezni, inkább maradtam a réginél. Nagy segítségemre volt az Android Child Mode funkciója, mellyel kiválasztottam 9 appot, amire szükségem lehet. Zene, hangoskönyvek, podcastok, Headspace és az áldott jó Maps, ami néhány hete megkérdezte, hogy letöltse-e a környéket offline üzemmódra — hát persze! Repült is a kukába 6 oldalnyi kinyomtatott térkép.

Az első két nap zökkenő- és kijelzőmentesen telt. Örültem a szabadságnak, elmerültem az olvasásban, elmentem két jógáórára, lelkesen naplóztam a Leuchturrm-ba. Kiemelkedő érzelmi hullámok és jelentős elvonási tünetek sem jelentkeztek (még).

Kiderült, hogy még mindig tudok kézzel írni.

A harmadik napon elmentem parafatáblát ragasztani egy általános iskolába. Sikerült.

Aztán jött a lejtő

A negyedik napon (30-án) elkezdtem érezni, hogy jön a megfázás (avagy az elvonási tünetek). Takony, köhögés, agónia, a szokásos. Rögtön be is csúszott az első csalás: le kellett mondanom az aznapi jógaórát, amit csak a neten keresztül lehetett. Nem akartam senkit sem megszívatni, ezért belogoltam és lemondtam. Kis lelkiismeret-furdalást éreztem, de ez volt a helyes út.

Itt már éreztem, hogy nagyon nehéz lesz a négy fal között egyedül, minden nélkül. Először belazítottam a no laptop-szabályt, és kicsit kutakodtam, hogy milyen offline fogyasztható kontent van a gépre letöltve. Aztán újból bekapcsoltam a netet, és Skype-oltam az éppen külföldön tartózkodó barátnőmmel. 30-án összesen 1 óra 16 percet töltöttem a gép előtt.

Azzal racionalizáltam, hogy ennyire szükségem van, különben megőrülnék.

31-ére tovább romlott az állapotom, így sajnos az évzáró programom is cancel lett. Én pedig… 6 óra olvasás után megengedtem magamnak egy dokumentumfilmet (Deep Web: The Untold Story of BitCoin and Silk Road), majd néhány TED-talkot youtube-ról. Skype-oltam is, éjfélkor boldog új évet kívántam magamnak, 2 körül pedig már aludtam. Aznap összesen 4 óra 36 percet töltöttem a gép és a mobil kijelzője mögött.

Igen jó kis dokumentumfilm a Silk Road miatt életfogytiglanra ítélt Ross Ulbirchtról.

A maradék 3 napban nem nagyon hagytam el a lakást. Olvastam, hangoskönyveket hallgattam, és egyre jobban elengedtem magam.

Összesen 20 óra 15 percet töltöttem valamilyen kijelző stírölésével. (RescueTime)
A használt alkalmazások heti bontása, semmi social media! (RescueTime)

Végül az eredetileg eltervezett full offline experiment nem sikerült, viszont az egy teljes hetes social media és email böjt igen. (Az a kb. 1 óra mobilon mért Gmail nem igaz!)

Azért nem volt teljes a kudarc

Két könyvnek és egy hangoskönyvnek mentem neki

Mindhárom rettentő hasznosnak bizonyult.

  1. The One Thing: The Surprisingly Simple Truth Behind Extraordinary Results - Zseniális írás arról, hogy hogyan lehet a káoszból célokat és prioritásokat kihámozni, és miképp tudunk szuper produktívakká válni azáltal, hogy a fókuszt mindig a legnagyobb pozitív hatást kifejtő feladaton tartjuk. Talán az egyik legjobb, amit a témában olvastam. No bullshit, csupa modern, egyből alkalmazható technika.
  2. Get Some Headspace: How Mindfulness Can Change Your Life in Ten Minutes a Day - A nagyszerű guided meditációs Headspace app alapítójának hangoskönyve arról, hogy miért is fontos a tudatosság, és hogy hogyan tudjuk meditációval és egyéb praktikákkal arra edzeni az elménket, hogy ne kalandozzon el rendületlenül.
  3. Complex PTSD: From Surviving to Thriving - Hónapokig halogatott self-help book arról, hogy miért is olyan nehéz a valóságban megmaradni azoknak, akiknek rögös volt a gyerekkora. Csak a feléig jutottam, de eddig hasznosabb volt, mint az összes eddigi általam elfogyasztott pszichoedukációs kontent (kivéve talán a SPARTANLIFECOACH youtube-csatornáját) és terápia együttvéve. A téma eléggé cutting edge, a könyv 2015-ben lett kiadva. Ajánlom mindenkinek, aki tüneti kezelések helyett végre a probléma gyökerét szeretné gyógyítani.

Eljutottam három jógastúdióba

Eddig még sosem voltam ilyen helyen, előtte egyedül céges jógán nyomtam az iroda aulájában (kb. háromszor), illetve otthon, youtube-ról (sokszor).

Először a Mandala Nyugatihoz közeli stúdiójában voltam gerincjógán, ez viszonylag lájti volt, de bemelegítésnek tökéletes.

A Mandala terme volt a legnagyobb és legletisztultabb.

Másnap az Anahitában voltam hatha jógán, ez már kicsit intenzívebb volt, de a 2/5 csillagos nehézségű óra még mindig kicsit túl easy-nek tűnt számomra.

Az Anahita bejárata. Szolgáltatások tekintetében ők voltak a legjobbak.

Harmadnap a DownDog Oktogont látogattam meg (szintén hatha), ez viszont szuper kemény volt, másnap elképesztő izomlázam lett a leglehetetlenebb helyeken. Cserébe a legnagyobb mentális letisztulást ez után az óra után éreztem.

DownDog Oktogon, itt történt az izzasztás.

Aztán ugye lebetegedtem.

Mindent összevetve, számomra jelenleg a jóga az egyik legideálisabb mozgásforma. Nem kompetitív, az egyénről szól, és nálam pont azokat a problémákat adresszálja, melyek a legtöbb nehézséget okozzák: merevség a sok gép előtt üléstől és a szorongást és egyéb mentális katyvaszokat. Egy-egy hatha jóga session után érezhetően sokkal nyugodtabb, fókuszáltabb és vidámabb vagyok. Verdiktként egyértelműen kijelenthető:

A jóga az új sör (fű).

Visszakapcsolódás és az első három hét

Szándékosan vártam egy kicsit a bejegyzés megírásával a visszakapcsolódás után, hogy kiderüljön, tudok-e valamilyen változást átintegrálni a való életbe.

Az első megdöbbenés az volt, hogy kb. 30 perc alatt végig tudtam menni az emaileken/üzeneteken, notification-ökön és a facebook top sztorijain. Utóbbin sikerült megúsznom a kismillió fenyőfa előtt pózoló szelfit, az algoritmus csak a legérdekesebb kontenteket dobta ki, többek között ezt:

Facebook szerint én már 4 évvel a hivatalos indulása előtt használtam őt.

Szóval 30 perc, és elmúlt a FOMO. Fel is merült bennem a kérdés:

Ha a facebook algoritmusa egy hét fontos eseményeit ilyen patentül összegyűjti egy csokorba, akkor minek annyit görgetni?
Nem lenne elég belőle mindössze napi 20-30 perc?

Az elkövetkezendő hetekben bebizonyosodott, hogy de. Feltettem a Chrome-ba a Kill News Feed extensiont, ami kinyírja a hírfolyamot, így:

Kill News Feed Chrome extension

Ha be kell lépnem valamiért (pl. chat, bár ahhoz ott gépről Goofy és mobilról a Messenger), nem tereli el a figyelmem valami OMFG breaking news.

Természetesen nagyon könnyű kikapcsolni, vagy alt-tabozni a Safarira, azonban az app behoz egyfajta mindfulnesst a képbe: ahelyett, hogy ész nélkül elkezdeném görgetést, van néhány másodpercem végiggondolni, hogy valóban ez-e a legfontosabb dolog most? (Általában nem az.)

Az eredményeken meg is látszik, napi átlag 1,5 óra volt a facebook-fogyasztásom, ami még belefér, azaz kb. szükséges, hogy ne váljon az ember ufóvá - ráadásul ennek egy része munka.

De a többi app használatát is visszafogtam, Instagramot pl. két hétig meg sem nyitottam.

Január 24-ig ezt neteztem

A mindennapos böjt

Azt már korábban is tudtam, hogy a legkritikusabb időszak a kora reggel és a késő este, olyankor a legkevesebb az akaraterőm, a leggyengébb a fókuszom és a legkönnyebb a neten haszontalan dolgokkal eltölteni az időt.

Az új szabály: hétköznap este 10-től reggel 8:30-ig nincs internetem!

A lakótársaim annyira nem örültek volna neki, ha minden este kihúzom a routert, ezért inkább belenyúltam a beállításaiba, és letiltottam a saját eszközeim felé szolgáltatott adatforgalmat.

Csuda okosak ezek a routerek

Az eredmények?

  • A reggeli rutinom szent és sérthetetlen maradt. Nincs az az üzenet, notification vagy random, azonnal kiguglizandó kérdés az agarak étkezési szokásairól, ami megakadályozna a napindító meditációban, napüdvözletekben és a reggeli e-könyvforgatásban.
  • Végre nem csak gyűjtöm a könyveket, hanem haladok is velük. Amíg van internet, kemény akaraterő kell az olvasáshoz. Amint nincs, az lesz a default. #win
  • Sokkal több idő marad alvásra. Arra pedig egy évtizednyi depriváció után nagyobb szükség van, mint valaha. (Vagy csak öregszem?)

A verdikt

Digitális fél-bennszülöttként sokan dopaminfüggőkké váltunk, és a facebookkal, Instagrammal, Tinderrel, SnapChattel, Twitterrel, Tumblerrel, YouTube-bal, reddittel, RSS-olvasókkal és társaikkal fixáljuk magunkat. Folyton kell egy új status update, breaking news videó, szelfi, Tinder-match, az előző a fogyasztás után 15 perccel már semmit sem ér. Talán fel sem dolgozzuk, egyből ugrunk a következőre.

Lehet ezen moralizálni, mindenesetre úgy tűnik, ez az új sztenderd. Aki most tinédzser, már egészen biztosan mélyen kondicionálva van a fenti viselkedésre, talán bennük fel sem merül majd később, hogy ez rossz is lehet.

Számomra egyértelmű, hogy ebből a helyzetből csak szigorú keretrendszerekkel, mindfulness-szel, folyamatos méréssel és kísérletezéssel tudunk előnyt kovácsolni.

És jó minőségű, offline, peer-to-peer kapcsolatokkal!

Nehogy egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy ütött az óránk, mi pedig sosem találtuk meg azt, amit a news feed-en kerestünk.

Köszi, hogy elolvastad!

Ha érdekelnek a további kísérleteim, kövess itt vagy facebookon vagy Twitteren!

Show your support

Clapping shows how much you appreciated Norbert Dragán’s story.