Elveszik a robotok a munkánkat?

Egy szelet techno-utópia

Most, hogy nekiálltam az Y generációs könyvem megírásának, ami a munkaerőpiacról, de leginkább a jövőről és a jövőben várható változásokról szól, egyértelmű volt, hogy még jobban bele kell ásnom magam a trendekbe. Úgyhogy szépen megpakoltam az Amazonos bevásárlókosaramat, és mivel az Amazon Prime drónjai, amik fél órán belül házhoz repítenék a csomagomat még nincsenek szolgálatban, jobb híján vártam a postást.

Két napja csöngetett is, és meghozta az egyik legjobban várt szállítmányt, Alec Ross Industries of the Future c. könyvét. Alec Ross az Obama-kampány tech-tanácsadója volt, majd Hillary Clinton külügyminiszteri kabinetjében folytatta vezető innovációs tanácsadóként. Az elmúlt években lényegében bejárta a világot és első kézből láthatta, hogyan és miként fejlődnek a különböző országok. Még csak a könyv elején tartok, de elképesztő érdekes témával indít: a robotikával.

Hogyan fogják megváltoztatni a robotok az életünket?

Az Oxford Martin School tanulmánya szerint a következő 20–30 évben a munkák 47%-a automatizálódni fog. Ha könyvelőként, modellként vagy sofőrként dolgozol, akkor érdemes lesz továbbképzés után nézned, viszont tanárként, ügyvédként vagy gyógyszerészként fellélegezhetsz. Hogy a tied veszélyben van-e? Itt megnézheted.


A robotok gondolata régóta foglalkoztatja az emberiséget. Az ókori Kínában például Mozi és Lu Ban madarat ácsoltak fából, ami három napig is képes volt a levegőben maradni. Még Leonardo da Vinci is kísérletezett humanoid robottal, ami tervei szerint egy mechanikus páncélos lovag lett volna.

Fun fact: a robot szó szláv eredetű. A cseh Karel Čapek találta ki és R.U.R. című darabjában használta először 1920-ban. A robota szolgamunkát jelent.

De miért is aktuális most ennyire a téma?

Aztán jött az ipari forradalom, és a többit már tudjuk. Eleinte a veszélyes, koszos és fárasztó munkákat kezdték automatizálni, ahol kevés volt a személyes interakció, de mostanra már a szolgáltatóiparba, a szellemi munka világába is begyűrűztek a robotok. Azokat a munkákat is elkezdték átvenni a mesterséges intelligenciák, amit eddig csak emberek voltak képesek elvégezni: amihez helyzetfelismerésre, a kontextus ismeretére és ítélőképességre van szükség.

Amellett, hogy a robotok gyorsabban, biztonságosabban vagy olcsóbban tudnak dolgozni, mint az emberek, olyan dolgokra is képesek lesznek — vagy már képesek is, ami emberek számára lehetetlen lenne. A leukémiával küzdő Christian Texasban például egy robot segítségével tanul, úgy, hogy a robot megy helyette iskolába és vesz részt a közösségi életben, ő pedig otthonról irányítja (jelentkezni is tud vele) és egy képernyőn követi a suliban történteket. De némáknak is adnak hangot, vagy eddig járásképtelen embereknek segítenek bionikus lábakkal lépegetni — sőt, futni vagy táncolni, vagy sziklát mászni.

A cloud és a big data fejlődésével a robotika és a mesterséges intelligencia is rohamléptekkel halad előre, egyre több területen alkalmazzák őket, és egyre több kormány támogatja a fejlesztéseket. Japánban például 2013-ban 24.6 millió dollárral segítették az idősgondozási robotikával foglalkozó cégeket. Szintén ebben az évben világszinten 1300 sebészrobotot értékesítettek, a befektetők pedig 2014-ben 341 millió dollárt pumpáltak az iparágba – kétszer annyit, mint 2011-ben.

Sokan a robotikától várják a munkaerőhiány és az elöregedő társadalmak fenntartására a megoldást. Ez a probléma nem csak az EU mind a 28 tagállamát, hanem többek között az USA-t és Japánt is érinti. 2020-ra a 65 év feletti emberek száma meghaladja majd az 5 évesnél fiatalabb gyerekekét a Földön— az emberiség történetében most először.

Robina, a Toyota ápolórobotja, már létezik a “testvérével” Humanoiddal együtt, aki ház körüli munkát végez. A Honda ASIMO-ja emberi érzelmeket is képes értelmezni és hangvezérelt utasításoknak is eleget tesz. Baxter pedig már a sorokon dolgozik, őt egy kékgalléros munkás is be tudja tanítani. Nagyszerűen bírja a monoton munkát, nem kell neki fizetést adni, nem követel béremelést, nem alakít szakszervezetet, és természetesen nem fárad el, így nem is vét hibát. Az ára pedig annyi, mint egy sori munkás éves fizetése.

Hogyan fogadjuk a robotokat?

Egy nagyon érdekes kérdés adja magát, ha robotokról beszélünk: mennyire nyitottak rá a kultúrák? Japánban és keleten például azzal magyarázzák a nagy robot-mániát, hogy hisznek az animizmusban, vagyis abban, hogy a tárgyaknak is van lelke, nem csak az élőlényeknek — ha belegondolunk, ilyen szempontból nem nagy ugrás, hogy egy ember vagy egy robot gondoskodik-e valakiről. A nyugati világban ezzel szemben a robotra lelketlen tárgyként tekintünk, így inkább félelem van az emberek egy részében, hogy olyasvalamit kreálunk, amit aztán nem tudunk kontrollálni. A példákat mindenki ismeri: gondoljunk csak Mary Shelley Frankensteinjére vagy a Terminátorra.

Igen, de átveszik a hatalmat?

Erről még vitatkoznak a tudósok. Két álláspont van. Akik a szingularitás mellett vannak, vagyis azt gondolják, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a roboturalom, azzal indokolják véleményüket, hogy az ún. Moore törvény, ami azt mondja ki, hogy az integrált áramkörök összetettsége körülbelül 18 hónaponként megduplázódik, a mai napig megállja a helyét. Mivel egyre többet tudnak a chipek, egyre nagyobbak lesznek ezek az ugrások. Ehhez még adjuk hozzá a machine learning-et (gépi tanulás), az adatelemzést és a cloud robotics-t (a felhőben összekapcsolódva a robotok elképesztő mennyiségű adathoz férnek hozzá és egymástól is tudnak tanulni). És hogy ez mikor következik be? A matematikus Vernor Vinge szerint 2023-ban, a jövőkutató Ray Kurzweil szerint pedig 2045-ben. Úgyhogy még van minimum hét szabad évünk.

Akik a szingularitás ellen érvelnek, azt állítják, hogy ahhoz, hogy elérjük a szingularitást, alaposan ismernünk kell az emberi agy működését, de ettől még messze vagyunk. Egy másik meglátásuk, hogy bár a gyenge mesterséges intelligenciák, melyek csak egy-egy specifikus funkciót látnak el, valóban exponenciálisan fejlődnek, ezzel szemben az erős mesterséges intelligenciák, amik emberhez hasonló kognícióval és intelligenciával rendelkezdnek, csak lineárisan fejlődnek. IBM Watsonja, aki megverte a Jeopardy! (amerikai kvízjáték) bajnok Ken Jenningset és Brad Ruttert valójában nem okosabb náluk, csak egy felturbózott keresőmotor, ami egy hatalmas adatbázisból tudott nagyon gyorsan választani. Ken Goldberg, az UC Berkeley professzora, azt mondja, hogy bár emberiek lesznek a robotok, megmarad a szakadék ember és robot között.


Hogy mi lesz a vége? Fogalmunk sincs. Nemrég a betárcsázós modemmel vártuk, hogy elküldjük az előre megírt e-mailjeinket, most, tíz évvel később pedig havonta több mint hatmilliárd órát streamelünk YouTube-on. Ross szerint valahol ez a helyzet most a robottechnológiával is.

Lehet, hogy az Én, a robot androidjaiért fogunk sorban állni, a Mátrixban keltetnek majd minket vagy a Skynet ellen harcolunk egy posztapokaliptikus civilizációban. Ha valaki azt állítja, hogy meg tudja mondani, pontosan milyen lesz a világunk 20–30 év múlva, az nagy eséllyel nem mond igazat. Viszont valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy alapjaiban fog felfordulni az életünk. Úgyhogy azt hiszem, ideje elkezdeni újranézni az összes sci-fi disztópiát.


Érdekel, mi igaz a generációs mítoszból, milyen lesz a jövőnk és hogyan tudod rá felkészíteni a gyerekeidet? Kövess a Facebook-on, hogy ne maradj le semmiről! 2017 tavaszán érkezik a könyv is a boltokba! :)

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.