Szicília 4/12 — A palermo-i dzsungel

Palermo, ez az éjjel-nappal pezsgő mediterrán városka számtalan programlehetőséggel kecsegtet minket. Street food-túra a turisták hömpölygő folyamában vagy a tengerparti kikötő felfedezése, esetleg a temérdek építészeti emlék körbejárása… hm… mit is válasszunk kezdésnek?

Hát persze hogy azt a helyet, amit az osztálykirándulások során a legnagyobb sikongatós izgalom szokott övezni, a messze földön híres palermo-i BOTANIKUS KERTET!

Még mielőtt azonnal átlépnétek 9gag-re, higgyétek el hogy ez a kert egy Kárpát-medencei erdőkön nevelkedett ember számára tényleg izgalmas tud lenni és ezt úgy mondom, hogy egy növényem van a lakásban, azt is kaptam és ritkán kell locsolni (ez a szerencséje).

A kertbe belépve csak pár lézengő alakot látunk meg néhány vödröt amiben kaktuszok vannak. Aha — mondom — ez jó lesz. Aztán fordulunk egy sarkot és hoppá, narancsfák!

És nemcsak narancs, hanem mindenféle citrus amiről még sosem hallottunk, Erik le is tesztel egy sárgadinnnyeméretű, majdnem fehér színűt, aztán gyorsan ki is köpi, valószínűleg valami kisérleti citrom-ivadék.

A bejárati gagyi kaktuszokat később egy egész hadseregnyi kaktusz váltja fel:

Haladunk befelé az egyre növekvő dzsungellabirintusba és egyre jobban élvezzük. Óriási fák ágaskodnak felettünk, egy rövid erdős részen papagájok repkednek mindenfelé, a levegő tiszta és olyan erdei zaj-féle csend van. Palermo közepén ez kicsit szürreális érzés.

Fényképezgetünk meg szórakozunk a sok hülye növénnyel, aztán erőt vesz rajtunk az éhség és átvonulunk a kertből egy közeli kis bisztróba. A pincér ajánlatára megkóstolom a tipikus szicíliai ételnek kinevezett “pasta al forno”-t, ami valójában paradicsomos ragus tészta kemencében sütve. Itt raknak bele borsót is, nekem nagyon bejön. Erik egy apró pizzát kér és végre kipróbálja az “arancini”-t, ami a helyi gyorskaják egyike: rizs és húsos ragu gombóccá gyúrva, majd zsemlemorzsában kisütve. Messziről olyan, mint egy narancs, innen is kapta a nevét.

Rádobjuk a kávét, ami ki is lök minket az utcára. A botanikus kert nagyon ránk hozta a természet flesst, úgyhogy a következő célpontnak a zoológiai múzeumot nézzük ki, odaértünkkor derül ki, hogy aznap zárva.

“B” tervnek marad a modern művészeti múzeum, ami annyira nem is rossz, de annyira nem is jó. Van sok Garibaldi meg szegénység meg táj.

A sok séta után kidőlünk és otthon lazítunk, előkészülve a következő túrázós napra.

Bónuszba random két random kép:

Show your support

Clapping shows how much you appreciated Patrik Makrai’s story.