Munkahelyi dilemmák szorítása

,,Nem igazán szeretem a pénzt, de tény, hogy megnyugtat, ha van.”
Joe Louis

A 22-es csapdája

Az ember életében eljön az a pillanat, amikor rájön, hogy elérte azt a kort, életvitelt, amit már nem lehet anyuci és apuci mögé bújva folytatni. Mindenkinek máskor, de el fog jönni. Ez lehet abból adódóan, hogy párt találtunk, akivel összekötnénk az életünket (hosszabb rövidebb ideig), vagy mert szeretnénk az álmainkat megvalósítani. Ezek bizony célok… Azonban a céljaink nem mindig fedik egymást, de erről majd később foglalkozunk. Na szóval. A céljainkhoz szükséges valami, amivel ezeket el is tudjuk érni.

Jelen társadalmunk a pénzre épül. Pénzt fizetünk valamiért, amitől okosabbak leszünk és ezáltal még több pénzt keresünk, amiből még többet fizethetünk és így tovább. Egészen addig hajtunk, amíg úgy érezzük, hogy van elég pénzünk arra, hogy a céljainkat meg tudjuk valósítani. Van viszont egy kis buktató az egészben… A pénz értéke nem állandó! Egyre több és több pénz kell ahhoz, hogy tartani, illetve növelni tudjuk az életszínvonalunkat. Ilyenkor azon gondolkozunk, hogy fejlesszük-e tudásunkat, vagy keressünk egy jobban fizető munkát. Mindkét megoldás járható, de ezzel egyidőben sokkal kevesebb időnk is lesz a céljaink, álmaink megvalósítására…itt kezdődik életem egyik legizgalmasabb szakaszának leírása és ez pedig a 22-es csapdája!https://www.google.hu/amp/jogasz.cafeblog.hu/2015/02/17/a-22-es-csapdaja/amp/

Döntéseink súlya

Mikor meghozunk egy fontos döntést, akkor számolnunk kell azzal, hogy ez akár az életünket jelentősen befolyásoló esemény is lehet. Vagy a céljainkat valósítjuk meg, vagy addig hajszoljuk a pénzt, amíg az álmainkat a part szélére sodorjuk. Kicsit sarkítva: gürizünk, vagy élünk!

Nekem is vannak hosszú távú álmaim, mint mindenkinek és itt folytatnám a céljainkról szóló bekezdést. Tehát, vannak álmaink, de azok nem mindenkinél fedik egymást. Vannak, akik világot akarnak látni, utazgatni, sportkocsiknak kitaposni a belét a sztrádán, miközben martinit szürcsölnek csajok köldökéből. Vannak viszont, akik egy nyugodtabb, ám szolidabb életre vágynak. Tudjátok…csajok helyett gyerek, sportkocsi helyett csendes környéken egy meghitt otthon és martini helyett kakaót szürcsölni a gyerek szülinapi buliján miközben Tom & Jerry-re kacag 15 vendég gyerkőc.

Nekem a második verzió van a kobakomban! Sosem voltam nőcsábász, vagy kocsibuzi, sokkal izgalmasabbnak találtam a család gondolatát, mint 320-al feltekeredni egy német szalagkorlátra egy 911-essel. A két cél teljesen üti egymást, viszont a pénzhajszolós móka csak az egyik verziónak fekszik…nem az én verziómnak. Itt érkeztünk el egy olyan pontra, ami a napokban teljesedett ki az én kis együgyű életemben. Döntést kell hoznom!

Hasznos idő

Bárki, akinek kötött munkaideje van, tisztában van azzal, hogy mennyire nehéz hasznos időt tölteni a családdal. Hasznos idő az, amit úgy tudunk együtt lenni, hogy foglalkozunk a másikkal és segítünk, ha kell, vagy meghallgatjuk, ha arra van szüksége. Egy átlagos 8 órás munkarend alapján ez az idő nagyon kevés, átlagosan 3 óra hétköznaponként.

Reggel 6-kor kelés egy kis kaki-pisi, mosakodás és 7-kor indulás, hogy 8-ra be is érjünk. Majd délután négykor kiesik a kezünkből a kalapács és irány a sarki közért, hogy legyen otthon friss ez meg az és körülbelül ötre haza is érünk. Amint hazaértünk indulhat is a számláló! Ha minden rendben ment, akkor este nyolcig tudunk hasznos időt tölteni szeretteinkkel, ami nagyjából 3 óra! Három tetves óra a 24-ből!! HÁROM!!! Ez édes kevés és nem adok ennél lejjebb semmiképpen!

Amennyire csak lehet kivonom magamat a cég, munkaidőn kívüli tevékenységeiből. A céges bulikat, csapatépítőket, kirándulásokat és hasonló baromságokat. Amikor úgy alakul, akkor persze akadnak haveri összeröffenések stb. Viszont ezek is az én céljaimat erősítik, nevezetesen a kiegyensúlyozott családos ember életét barátokkal, ismerősökkel. Minden más hidegen hagy.

A döntés

Úgy alakult, hogy kaptam egy részben kedvező ajánlatot a cégtől, ahol 7 éve keresem a kiflire valót. Az ajánlat a következő:

Magasabb bérezés, több felelőség, több feladat és kötelező megjelenés céges rendezvényeken, vagy minden marad úgy, ahogyan eddig.

Csábító a magasabb bérezés, az izgalmas és új feladatok, rengeteg fejlődési lehetőség és a céljaimat is hamarabb, jobban tudnám elérni. Ugyanakkor a jelenlegi (számomra megfelelő) életemnek búcsút is inthetnék, mivel sokkal több időt kellene a munkával töltenem. Sosem volt probléma a fizetéssel és mindig mindenre megvolt a peták, amikor csak kellett, tehát a jelenlegi helyzet is csábító, mivel maradhat minden a megszokott kerékvágásban.

Döntést még nem hoztam…

Üdv