Bali: az első nap élményei

Dojo bali közösségi iroda

Pár sorban az első nap “élményei”:

..vagyis inkább fél, ugyanis f4 kor sikerült felébrednem, ami feltételezhetően még az időeltolódásnak tudható be. Tegnap egyébként semmi extra nem történt, azt leszámítva, hogy gyalogosan indultam kaját szerezni. Nos Balin, öngyilkosság sétálgatni, ugyanis olyan, hogy járda nem létezik, az úton meg akkora a káosz, hogy még ha szembe forgalmmal mész is simán átmennek rajtad. Tehát nagyjából 10 lépés megtétele után, vagyis az első motorbérlőnél béreltem egy kis motort, ami nyilván óriási lehúzás volt, de én akkor és ott inkább az életben maradás mellett döntöttem. A mai fél nap említésre méltó eseménye az első huzamosabb motorozás és a közösségi irodába való beiratkozás volt. Előbbi egyébként nem olyan vészes mint amilyennek tűnik, ugyanis a totál káosz ellenére mégiscsak figyelnek egymásra az emberek, így ha nem vagy teljesen életképtelen, simán túléled. Az ellentétes irányú közlekedést még szokni kell, de szerintem ezzel alapvetően nem lesz baj. A közösségi iroda (Dojo Bali) pazar, szerintem minden ember ilyen munkakörnyezetről álmodik. A képek és a videók se adják vissza igazán a hangulatát, alig várom, hogy holnap újra ott dolgozhassak. Van egy hatalmas medence, melyet óriási liánok fednek, puffok mindenütt, sok fa és növény, rengeteg matrac, fekvőhely, stb…A kávé pedig olyan jó, hogy életemben először cukor nélkül ittam :) Első körben 100h-s tagságit fizettem, ami 1,7m IDR, vagyis kb. 32e Ft, de ez előre látom, hogy nem lesz elég és be kell majd vállalnom az unlimited-et, ami viszont már 2,7m…:O Tudom, húzós, de muszáj szocializálódnom. A mai nap csúcspontja egyébként az volt mikor, a recepción poénból rákérdeztem, hogy voltak-e itt már magyarok. Hát nem, hogy voltak, hanem jelenleg is vannak, ráadásul épp bent ültek 2-en is. Nagyon rendes srácok, az egyikük már több mint fél éve van itt, a másikuk kb. 1 hónapja. 
Egyenlőre kb. ennyi, majd igyekszem normális képeket is készíteni. Hamarosan jelentkezem!

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.