Szabadság a szolgálatban — egy előadás a SÓFÁR konferencián

A keresztyén az a felszabadított rabszolga, aki önként szolgál egész életében annak, aki felszabadította.

A téma, amit kaptam a dicsőítés a szolgálatban címet viseli. Két olyan fogalom van ebben a címben, ami önmagában is magyarázatra szorul. Mit értünk dicsőítésen és mit értünk szolgálaton? Hol van ennek a kettőnek a keresztmetszete? Nem egyszerű téma. Az előadásomban igyekszem választ találni arra, hogy hogyan lehet a szolgálatunk dicsőítés és a dicsőítésünk szolgálat. Hogyan lesz ebből a kettőből életforma. Jakab levelében arról olvasunk, hogy az a keresztény, akinek a hite cselekedetek nélkül marad, ami nem szül gyümölcsöt, olyan, mint az az ember, aki megnézi magát a tükörben, majd tovább megy és elfelejti azt, amit látott. Emlékszem, amikor egyetemen együtt dicsőítettünk, mindig azért könyörögtünk Istennek, hogy adjon nekünk látást. Ez a látás az a tükör, amiben meglátjuk magunkat olyannak, amilyennek Isten lát. Az előadásban arra is megpróbálok javaslatot tenni, hogy hogyan kerüljük el azt a hibát, hogy a saját látásunkat a dicsőítés és a szolgálat összefüggésében Isten látásával azonosítsuk. A felkérésben leszögeztük, hogy nem a zenei stílusokról kell beszélnem, és ennek nagyon örülök, mert azt hiszem, az csak a felszín kapargatása lenne, bár kétségtelenül izgalmas téma. A felszín mélyén, a festék alatt ott húzódik az az Isteni látás, ami bennünket beállít a szolgálatba, és alkalmatlanságunk ellenére alkalmas eszközökké tesz. Bízom benne, hogy sikerül az előadásomban választ találunk ezekre a fontos kérdésekre. Bibliát és jegyzetfüzetet hozni nem csak ér, de kötelező is.

Like what you read? Give Szikszai Szabolcs a round of applause.

From a quick cheer to a standing ovation, clap to show how much you enjoyed this story.