Tudományos és fantasztikus

Nem nagy varázslás fiatalokkal foglalkozni, mint ahogyan gyülekezetben szolgálni sem az, mégis egyre több olyan könyv és módszer jelenik meg, ami akaratlanul is azt hiteti el velünk, hogy van, kell hogy legyen egy olyan tuti módszer, amivel aztán az ifjúsági szolgálatunk kasszasiker lesz. Amolyan StartUp típusú hozzáállás ez, ami alapvetően jó, mert innovatív, de ehhez érteni kell a StartUp világát. Pl. elengedhetetlen a jó ötlet, ami működik. Ma már vannak olyan oldalak (a közösségi média egy külön ágazata), ahol ilyen StartUp kezdeményezésekre lehet adományokat gyűjteni. Ez azt jelenti, hogy a közösség, akiknek szánod a terméked, vagy az ötleted, maga el tudja dönteni azzal, hogy támogatja, vagy nem támogatja, hogy az ötleted vagy a terméked olyan, amire szüksége van a világnak, vagy olyan, amire nincsen szüksége. Persze a másik, hogy az ötlet még csak egy dolog. Van aki nagyon jó ötlet-gyártásban. Pl. én is. Ami igazán kemény munkát igényel az a megvalósítás és a hosszútávú működtetés.

Szóval a varázslat. Emberek, akik rájöttek valamire, majd megvalósították, az egész életüket belefektettek a megvalósításba, leírják egy szuper könyvben, mások meg azt hiszik, hogy ez amolyan instant módszer, és ha ezt csinálod, két percen belül ötezer ember fog járni az ifidre. Buta elképzelés. De ennél még súlyosabb az, hogy teljesen elhibázott a motiváció.

Amire nagyon ráutazik sok ifjúsági szolgálat (főleg nagyvárosokban) az a látvány és a létszám. És azt hiszem, hogy ezért lesz végül szánalmas és érdektelen. Mert ez a motiváció. Ha valaki, a fiatalok érzik, hogy ez nekik szól-e, hogy ők fontosak-e ebben a sztoriban, vagy csupán biodíszletek, az ifjúsági vezető, vagy a gyülekezet vezetősége tehetségének a reprezentánsai. A látványos és nagyszabású, sok fiatalt megmozgató közösségek ugyanott kezdődtek, mint egy olyan StartUp cég, ami most keresi a forrásokat a megvalósuláshoz, az elinduláshoz. Mint a Google, ami két csóró egyetemista “üzlete” volt egy garázsba. A Facebook-ról már nem is szólva. Nem a nagyság és a látványosság, és főleg nem a sok pénz volt a cél, hanem az öröm és a kreativitás, hogy valamit csinálunk, ami értékes, ami fontos, amivel valamit adunk az embereknek. Nem akarom ecsetelni én, mint aki Y generáció vagyok, és otthonosan mozgok a közösségi média vagy az internet világában, hogy milyen sokat hozzátesz az életünkhöz a Google vagy a Facebook, de mondhatnám, hogy összességében az internet. Apropó, a Wikipediát ki ne felejtsük. Vagy akár ezt a szabadon hozzáférhető online felületet, ahol most is gépelek.

Mi a motivációm? Adni akarok valamit azoknak, akik felé úgy érzem, hogy küldetésem van, vagy az embereket csupán eszköznek használom ahhoz, hogy népszerűséget, szakmai elismerést vagy hírnevet szerezzek magamnak? Nem mindegy.

Abban hiszek, hogy az az ifjúsági szolgálat, amit a Biblia elvei szerint építünk fel, sokszor ma unalmasnak, és felesleges kötelező sablonnak tűnő elemekből áll: bibliatanulmányozás, közös imádkozás, közösség, hitben megerősödés. Ahol nincs kis-csapat, ott soha nem lesz tömeg. Mert a tömeg nem is lehet a cél. A tömeg ráadás. Isten ajándéka, nem a mi munkánk eredménye.

Szóval nincsen tuti recept. Mégis tudományos, mert igényesnek kell lennünk és tudnunk kell, mit csinálunk. Mert életre-szóló következményei vannak a szolgálatunknak. Nem mindegy, mit mutatok, mit mondok, mit képviselek. Mert amilyen az ifjúsági szolgálat, olyan lesz a jövő gyülekezete. Mert a jelen ifjúsági szolgálata MÁR MOST is a gyülekezet.

Ez a szolgálat mégis fantasztikus. Mert bár nincs recept, ha hűségesen végzed, valahogyan mégis működik. De nem ez a cél. A cél a hűség. Ennyi a recept.