Egy (volt) bandatag vallomása

Az alábbi videóvallomás egy kb. 8 perces felvétel vágott változata. Nyilván kiderült mindenki számára — ha nem, hát most mondom —, hogy a beállítás szándékos, ellenfényben nem felismerhető az egykori Pui-banda tagjának arca. Hangja persze az, de szándékosan, hogy Puiék is felismerjék, kiről van szó. Ez üzenet nekik is.

Hogy értékes-e a vallomás, s ha igen miért? Hát, több okból is az. Elsősorban azért, mert egy közülük való mondja el azt, amit mindannyian tudtunk/tudunk már évek óta: hogy miként is működik a Pui-család. Másodsorban az a pozitívuma ennek a felvételnek, hogy azok is, akiket különben könnyű fenyegetni, zsarolni kiszolgáltatottsága és családi körülményei miatt, nos, ők is megtalálnak. Megtalálják a nyilvánosságot. És ez nagy dolog, hiszen emlékszünk még arra, hogy Udvarhelyen nem sikerült akkor sem szem- és fültanúkat találni, ha tucatnyian voltak.

Ennek vége van, Puiékon már az nem röhög csak, akinek éppen fogát húzták, s fájdalmas a röhögés. A nyers (hang)erő csak akkor félelmetes, ha tartunk tőle. Illetve akkor, ha nincsen kihez fordulnunk segítségért. De jó hírem van, egyre többen vagyunk, akik nyíltan vagy kevésbé nyíltan, de készek tenni azért, hogy ez a söpredék a helyére kerüljön.

A felvételt nem én készítettem, ha úgy tetszik amatőr felvétel, de ez nem von le semmit abból a tényből, már nem ún. magányos farkas(ok) vívják ezt a szélmalomharcot vagy mit. Többen vagyunk, egyre többen leszünk. Jó hír ez nekünk, rossz az udvarhelyi söpredéknek. És így van jól — még ha kissé patetikusan is hangzik. Dehát mindig így hangzanak a nagy dolgok ;-)…

Epilógus

Tisztában vagyok azzal, hogy a fejétől büdösödik a hal. Ilyen értelemben nem a Pui-család a legnagyobb gondja ma Székelyudvarhelynek — maffiákok-fronton, ugyanakkor ezt a famíliát is le kell már egyszer rendezni. Hát ezért kúszik vissza a Pui-család gyakrabban a Fekete-Fehér bejegyzései közé. És csak ezért!


A székelyföldi alvilág viselt dolgait boncolgató Fekete-Fehér c. blog alapján.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.