Találkozások projekt — BUDAI LÁSZLÓ

Táncművész, táncpedagógus

’’A tánc nem csak egy mechanikus izommunka, hanem a léleknek a megnyitása.’’

Fotó: Ania Jopp

Mi az, ami téged inspirál a mindennapokban?

-A tánc mindig inspirált és része volt az életemnek. A tangó felfedezése 1998-ban történt, amikor Buenos Airesben jártam, és ennek a ‘’kortalan’’ táncnak a szépsége magával ragadott. Ez a felismerés inspirált arra, hogy létrehozzak itthon egy közösséget, amire akkor úgy gondoltam, mint egy klubra, ahova majd idősebb koromban eljárok, és egy jó közösség tagja leszek, de az élet teljesen másképp alakult, és bár nem terveztem, de végül ez lett a hivatásom. A tangó és a zene szeretete által szeretném közvetíteni az embereknek azokat a fontos értékeket, amik elengedhetetlenek, hogy harmóniában legyünk önmagunkkal, ilyen az érintés, ölelés, a beengedés. Természetesen a tanítás is inspirál, hiszen én magam is sokat tanulok másoktól, és állandóan keresem az új kihívásokat, amik által én is fejlődhetek. Odaadással követem a tanítványaim fejlődését és örülök annak, hogy sok év után sikerült egy saját klubot létrehozni, ahol fesztelen légkörben tangózhatnak azok, akik eljönnek.

Miben különbözik a Budai tangó technika a klasszikus tangó technikától?
-Az autentikus tangóban a klasszikus ’’férfi vezet és a nő követ’’ elvet alkalmazzák, a férfi adja a kereteket és a nő egy limitált térben mozoghat. Van ugyan lehetősége kisebb díszítésekre, de mindez inkább stilisztikai szempontból érdekes, és nem az egyént hozza előtérbe. Ebből az eredeti formából nőtt ki a „Budai tangó technika”, amiben ötvöztem a klasszikus argentin tangó alapelveket mindazzal, amit tanultam és tapasztaltam a karrierem során. Fontosnak tartom, hogy legyen elegendő hely és idő arra, hogy tudjanak egymásra figyelni az emberek tánc közben, illetve azt is, hogy kialakuljon egy megértés és egyenrangúság a táncoló pároknál, így a nő nem csak végrehajtó, hanem valódi partner lehet.

Azokat a pillanatokat szeretem megtalálni a koreográfiában, amikor egy valódi kapcsolódás alakul ki a párok között, így mindketten jelen tudnak lenni a pillanatban, és ez érződik a táncukon is, a lépéseik őszinte párbeszéddé alakulnak.

Sokszor megfigyelem órán a szerepek átalakulását. Azok a hölgyek, akik a munkájukban vezetőként működnek, a tangóban elengedhetik ezt a szerepet, és megtapasztalhatják azt, amikor a férfiak döntéshozók és ők vezetnek. A férfiak sokkal jobban örülnek annak, hogy figyelmet, ölelést és követést kapnak, és bár a nők is szeretnék ezt megélni, de azt látom, hogy a felgyorsult világunkban ez a klasszikus rend teljesen felborult, és a nők kénytelenek egyszerre több szerepben is helyt állni, meg kellett tanulniuk keménynek és erősnek lenni, és emiatt nehéz a bizalmukat visszaépíteni és vezetni őket. A budai technikával nem használjuk a klasszikus vezetés-követés elvet, hanem úgy mondjuk, hogy a férfi döntést hoz és a nő vele utazik, a férfi a táncon keresztül kérdéseket tesz fel és a nő arra válaszol. Ez az energiaáramlás az, amit minden lépésben használunk, hisz egy döntés lehet a nő felé egyfajta erősödés, ami azért jön létre, mert a férfi gyengül, illetve fordítva is megtörténhet, mindez oda-vissza működik, ezt hívom libikóka-hatásnak. Érdekes, hogy annak idején, amikor a tangót elkezdtem, nem tudtam elképzelni, hogy nekem mint férfinak gyengülnöm kellene, hogy még jobb partner és vezető legyek. Ehhez a felismeréshez 15 évnek kellett eltelnie, és először a feleségem által tanított Test-lélek tangó által éreztem meg ennek jelentőségét, ez segített abban, hogy harmonikusabb kapcsolatokat alakítsak ki másokkal, és ezt beleépítettem a tanítási technikámba is. Természetesen kellett még ehhez a táncpartnerem, Pirity Andrea értő, és megértő együttműködése, akivel ma már 10 éve közösen “alakítgattuk” egymást, és ezt a technikát.

Fotó: Ania Jopp

Mi az a Test-Lélek tangó?
-Ezt az órát a feleségemmel vezetjük és párokkal foglalkozunk, mint egy „tangó terápia” és ebben a nyugodt közegben készítjük fel nem csak a testet, de a lelket is a táncra, hiszen

A tánc nem csak egy mechanikus izommunka, hanem a léleknek a megnyitása.

Ez a technika a test-lélek tudat kapcsolódásra fókuszál, és arra, hogy lebontsa a meglévő gátakat bennünk, és ezáltal egyértelművé tegye a kommunikációt mások felé, tudatosan tudjuk kezelni belső tereinket, és megtanuljuk zárni és nyitni mások felé. Sokan jönnek, akik önbizalomhiánnyal küzdenek és az itt megtanultak után elkezdenek kifelé nyitni. Ez egy páros tanulási módszer is, ahol nemcsak magunkat, de a társunkat is megérthetjük. A test — lélek tangó felkészítés a tangóra, megtanít befelé figyelni és nem a másikra vetíteni azokat a problémákat, amikkel mi magunk küzdünk.

A mérnöki pályától a tangóig…?
-Igen, az én történetem nem a tipikus táncos karrier… Eredetileg villamosmérnöki pályától indultam, és hosszú út vezetett az argentin tangóig. Diák koromban Győrből a Műszaki Egyetemre jártam, és később hosszú évekig mérnökként dolgoztam. Abban időben jelent meg a számítógép és a technológia gyors tempóban kezdett fejlődni, a munkámban is folyamatos újítások voltak, mérnökként szerencsém volt, lépést tudtam tartani a gyors fejlődéssel. 11 év munka után kerültem döntéshelyzetbe, ami végleg megváltoztatta a jövőmet és teljesen új irányba vitt. Elkezdtem Eszenyi Enikővel dolgozni több évig, heti rendszerességgel felléptünk vidéken, a Ping Szving és a Combok csókja című előadásokkal. Végül a főnököm állított döntés elé, hogy válasszak, mert a két dolog nem összeegyeztethető. Akkor 2004-ben döntöttem a tánc mellett, és felmondtam a munkahelyemen. Nem sokkal később azon vettem észre magam, hogy alig van szabad hétvégém, mert folyamatosan érkeznek a felkérések különböző helyekről, és ötször annyit keresek, mint azelőtt a mérnöki állásommal. Moderntánc tanárképzőt, koreográfus képzőt végeztem, ahol remek tanáraim voltak: Lőrinc Katalin, Berger Gyula, Földi Béla és Bakó Gábor és Jeszenszky Endre. Mindig olyanoktól szerettem tanulni, akiknek volt mondanivalójuk és hitelesek voltak. Egy idő után rájöttem, hogy a modern tánc nem nekem való és elhatároztam, hogy csak a tangóval szeretnék foglalkozni. A színházak akkor már ismertek, tanítottam a Színművészeti és Táncművészeti Egyetemen is, filmekbe és színházakba is hívtak, mint alkotó. Belgrádban és Szentpéterváron vendég tanárként én voltam az első, aki tangót oktatott és létrehoztam ott is egy tangó közösséget. Később elkezdtem tanítani óraadóként az Oktogon és a Hölgyválasz tánciskolában és egyre komolyabban kezdtem beleásni magam ebbe a technikába, mert azt éreztem, hogy szükség van rá, és képes vagyok teremteni valami maradandót. Nagy örömmel tölt el a tudat, hogy ma a tangó eljutott arra a szintre, ahol önmagát erősíti, és én már nem kellek ahhoz, hogy ez megmaradjon így a későbbiekben is.

Fotó: Ania Jopp

A szakmai elfoglaltságok mellett jutott idő a magánéletre is?
-Színházban dolgoztam, tanfolyamokat szerveztem és külföldi tanításaim is voltak, amikor már volt két gyerekem és nehéz volt helytállni mindkét fronton, rá is mentek kapcsolataim arra, hogy nem tudtam a szakmai és a magánéletet egyszerre ugyanolyan figyelemmel követni. Családapaként folyamatosan külföldi versenyekre járni és állandóan tanítani nem volt egyszerű, és nem voltam ott a gyerekek mellett, ahogy szerettem volna, ez a mai napig nagy szívfájdalom nekem. A család volt az első és legfontosabb, de mindeközben azt is láttam, hogy küldetésem van a tangóval. Kezdőként beleestem abba a hibába, hogy elhittem a tangónak azt a szépségét, hogy a nő csak engem akar, és mai fejjel már tudom, hogy mindez csak egy játék, de fiatalként belekerülve ebbe a világba, ezzel még nem voltam tisztában, ugyanis a mérnöki pálya után nagy váltás volt a színház világa. Miután rájöttem, hogy ezek csak játszmák, amikbe nem érdemes belemenni, akkor már túl voltam egy házasságon és két gyermekem volt. Később már el tudtam magam helyezni ebben a rendszerben, és megértettem a kapcsolódási pontokat.

Mi az, ami visszatart amikor úgy érzed, szeretnél valamit csinálni?
-Nehéz volt megtalálni a harmóniát a munkám és a magánéletem között, mindig is szerettem volna ezt ez egyensúlyt megtartani, de nem volt elég hitem, saját magam tartottam vissza, mert azt gondoltam , hogy nem tudom megugrani ezt a szintet, azt éreztem, hogy nem vagyok jó. Kialakult bennem bizonytalanság annak ellenére, hogy kívülről pozitív visszajelzéseket kaptam. A kapcsolataimban azt az összhangot kerestem, ami a mostani párommal megvan, támogat szakmailag és a magánéletben is, így egyensúlyban vagyunk és tudunk partnerként működni. A jelenlegi helyzetemben elérkeztem abba a szakaszba amikor elfogadom önmagam, nem akarok több lenni, de folyamatosan fejlődők ami által több leszek, és nincs bennem az, hogy abbahagynám, vagy hogy nem bírom és nem merek megtenni dolgokat, mert eljutottam arra a szintre, hogy elégedett vagyok. Elértem azt a szintet, amikor harmóniát érzek minden területen.

Mi az ami miatt sikeres lettél?
-Hiszek abban, hogy van valami felettünk álló erő, ami velünk van és irányítja a lépteinket. Erre bizonyíték a saját életem alakulása is, mert mindig váratlanul történtek olyan események, amik megoldották a helyzetem és tovább segítettek a nehézségeken. A szakmai sikert pedig az a képességem is támogatta, hogy nagyon hamar tudok képeket rögzíteni, és rengeteg koreográfiára, és instrukciókra emlékszem, ami táncosként mindig magabiztosságot adott. A sikerhez hozzájárult az energiám, és a színpadi jelenlétem, ami segített felépíteni a karrierem, hogy a tangót a nevemhez kötik a szakmában.

Fotó: Ania Jopp

Mi volt a legnagyobb lecke, amit megtanultál?
-A leckéket nem pejoratív értelemben fogtam fel, hanem egy szükséges eseménynek ahhoz, hogy tovább lépjek az életemben. Mindig kivettem a pozitív tartalmat, amit megtanulhatok a velem történtekből. Rengeteg emlékezetes momentum volt az életemben, minden „arcon csapás”, amit az élettől kaptam, egy személyes dolog, amiből jött a szakmai fejlődés. Apám festő volt, anyám fodrász, és édesanyám támogatott anyagilag az egyetemi évek alatt, és valójában ő akarta, hogy Budapestre menjek tanulni. Látta, hogy van tehetségem a mérnöki szakmához, és ma már hálás vagyok neki, hogy ösztönzött a továbbtanulásra, és köszönettel tartozom neki. Az egyetemi éveim alatt elvesztettem édesapámat és vele együtt a biztos hátteret. Értelmiségi lettem, egy munkás családból, és kezdtem magamba szívni a művészetet, ami nagyon távoli volt akkor. Ezek mind arcon csapások voltak, mert rájöttem, hogy mennyi mindent nem tudok még. A család is egy ilyen volt, hiszen megszülettek a gyerekek, és nem voltam otthon. Nagy harc vívtam magammal, mert miközben a meghitt családi életre törekedtem, közben a valóságban Buenos Airesben néztem a tangót, és a két dolog nem éppen egy értékrendet képvisel. A tangó épp ennek az ellenkezőjéről szól mint amit én szerettem volna megteremteni, a szenvedélyről és az erotikáról és eleinte nem tudtam, hogyan legyek önazonos. Megpróbáltam a tangót a színház világába emelni, ahol a tánc szenvedélye át tud minősülni egy eszközzé de mégis hiteles marad. Kutattam, a lehetőségeket, hogy hogyan tudom ezt a hangulatot színházi körülmények között megteremteni, és megmutatni a tangónak és többi táncnak az ősi elemeit. Utána jött a felismerés a Test-Lélek tangó által, amit ma már használok a tanításkor , és így sikerült megtalálnom az egyensúlyt abban, hogy hogyan tudom megmutatni a tánc által az egymáshoz való kapcsolódást egy sokkal mélyebb szinten. Nem nő és férfi között történik meg a tangó, hanem egy baráti ölelésben. A nemi szerepek elengedése kiold olyan kapcsolódásokat, ami csak hátráltatja azt, hogy a tangó létrejöjjön. Egy baráti ölelés az tiszta, ha ki tudjuk kapcsolni azt, hogy a férfi ölel egy nőt, vagy fordítva, és megtartani csak azt, hogy MI öleljük egymást barátként, de egyikünk sem több ebben az ölelésben, akkor ez a kapcsolódás meg tud megvalósulni. Így nincs gond a férfi — női viszonyokkal, és ennek a harmóniáját kell megtanulni és megteremteni.

Mi az, amire vágysz, amit még szeretnél megélni?
-Arra vágyom, hogy a gyermekeim tovább vinnék a munkásságom valamilyen módon.

Fotó: Ania Jopp

Interjút készítette: Kánya Kata

Fotók: Ania Jopp

A Találkozások Projekt oldalain olvasható valamennyi cikk, interjú, egyéb írás és fénykép a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény által védett szerzői mű. Bármilyen felhasználásuk tilos a szerző előzetes írásbeli engedélye nélkül, az engedély nélküli felhasználás polgári jogi és büntetőjogi következményekkel jár.

Szeretnél motivált lenni a mindennapokban? Elindult a TALÁLKOZÁSOK blogprojekt, magyar művészekkel beszélgetek, akik megosztják gondolataikat az inspirációról!

Szeretnél motivált lenni a mindennapokban? Elindult a TALÁLKOZÁSOK blogprojekt, magyar művészekkel beszélgetek, akik megosztják gondolataikat az inspirációról!