Találkozások projekt — GULYÁS ANNA

Koreográfus, Táncművész

“ A színház olyan, mint egy végzetes szerelem, aki egyszer benne volt és megérezte, az mindig visszavágyik.”

Fotó: Ania Jopp

- Az életem lett a mindennapi motivációm, mert olyan munkám van, amit imádok, és úgy érzem, hogy ez elég indok arra, hogy minden nap felkeljek és energikusan indítsam a napom. Sok munkával elértem azt, amit nagyon szerettem volna, hogy koreografáljak és ez megelégedéssel tölt el. Nem keresek ezen felül még extra inspirációt, szerintem azzal tudom megváltani a világot, ha kiegyensúlyozott és munkájában boldog emberként tudok létezni. Amikor táncolni kezdtem, előképzettség nélkül akartam egy olyan szakma berkeibe kerülni, amibe még képzetten is nehéz, és pláne benne maradni, majd később megélni belőle. Alapvetően jó volt a hozzáállásom és nagyon motivált voltam, de túl gyorsan szerettem volna eredményt, és a testem nem bírta a terhelést. Huszonhárom évesen jött az első nagyobb sérülés, aminek következtében egy évig tilos volt mozognom, és ez nagy kihívás volt nekem. Egy teljes év kihagyása után újra kellett tanulnom mindent, ami addig automatikusan működött, és minden pillanatban koncentráltan figyeltem minden rezzenését, jelzését a testemnek. Rá kellett jönnöm arra, hogy tudatosan lazítani kell magamat, elvárás és végeredmény centrikusság nélkül. Ha ezt meg tudom tenni, akkor abban az állapotban remek lesz létezni és alkotni. Kezdtem ráérezni arra, hogy milyen, amikor nem csak azt várom minden egyes nap, hogy produktív legyek az alkotó folyamatban, hanem átadom magam az aznapi próbának és élvezem azt, ami történik és ez adja az örömöt. Mindez egyfajta „flow”gyakorlatként tudatosságra tanít. Számomra az a relaxáció, hogy ha fizikailag lekötöm a testem, akkor tudok szabadon gondolkodni, kreatívvá és nyugodttá válni. A célom az, hogy mindenféle „erőltetést” ki iktassak az életemből, és azt vettem észre, hogy ennek a megszűnésével több lett a kedvem felkelni és több szeretetem lett a környezetem és saját magam felé.

Fotó: Ania Jopp

Mik azok a dolgok, amik visszatartanak, amikor akarsz valamit csinálni?

-Az erőltetés. Ez az, ami a legjobban gátol, hogy bárminek nekikezdjek, vagy véghez vigyek. Amikor valaki csattogtatja az ostort a fejem felett, akkor a motivációm megszűnik. Az adminisztratív, papír alapú dolgokat szeretem halogatni, ezek olyan stresszfaktorok amik blokkolnak abban, hogy száz százalékkal ott legyek valahol.

Fotó: Ania Jopp

Mi teszi lehetővé, hogy folytasd, amikor úgy érzed: feladod?

- Egy konkrét esemény jut eszembe, abból az időből, amikor lesérültem. Közvetlen a sérülés előtt kezdtem el pszichológiát tanulni, és ez megadta az új irányt, ami felé elindultam a sérülést követően. Nem éreztem ezt feladásnak, őszintén úgy gondoltam, hogy ez így rendben lesz, mert imádtam a pszichológiát és ez mai napig így van, de a színház olyan, mint egy végzetes szerelem, aki egyszer benne volt és megérezte, az mindig visszavágyik. Nem sejtettem, hogy nagy változások jönnek, de párhuzamosan történtek olyan események, amik megváltoztatták a szélirányt. Lehetőséget kaptam, hogy koreográfus-asszisztensként dolgozzak egy nemzetközi projektben, ahol a társulat felépítését, tréningezését végezve egyben önmagam újraépülésén is dolgoztam, és a sérülés óta itt óriási eredményeket értem el. Mindez nagy hatással volt rám és kezdett előre lökni újra a tánc irányába. Hamarosan bekerültem Bozsik Yvette egyik darabjába, akihez már évekkel ezelőtt jelentkeztem koreográfus szakra, de az akkor nem indult el. Végül ő maga ajánlotta fel, hogy kezdjem el a koreográfus szakot, amit épp akkor indult, ő úgy gondolta, az nekem való lenne. Beadtam a kérelmet és másnap kaptam a tanulmányról levelet, hogy átvettek a koreográfus szakra. Rájöttem, hogy nem szeretném a táncot lecserélni a pszichológiára, mert nem tudnám. Jött egy mentor, és fél év múlva azon kaptam magam, hogy újra táncolok és a koreográfus szakra járok, amiről mindig is álmodtam. Hirtelen változott meg minden, teljesen váratlan volt ez a fordulat.

Fotó: Ania Jopp

Mi az a dolog, ami miatt el tudtál érni sikereket?

-Hálás tudok lenni, minden apróságért, és ez mindig pozitívan hatott a pályám során. Hálás vagyok, ha beengednek a balett terembe, színpadra és a kezembe adják az alkotás lehetőségét. Annak ellenére, hogy munka közben nagyon praktikus vagyok, amikor felkérnek egy- egy projektre, szinte zavarba jövök, és ez két- három napig is eltartó álomszerű állapotot idéz elő, mert ez boldoggá tesz és izgatott vagyok, amikor kezd testet ölteni a munka. Amikor olvasó próbára megyek, vagy csak megbeszélés van a táncosokkal, vagy épp pozitívan bíráltak el egy pályázatom, azok pezsgőpukkantós öröm pillanatok nekem. Idén tavasszal az egyik interjú során hallottam magamról vissza azt, hogy konok vagyok, és ez a legszebb szó amit kaphattam. A makacsságom és a maximalizmusom talán ugyanolyan fontos tulajdonságaim. Magas elvárásaim vannak másokkal és magammal szemben is, lehet szó színházi vagy önálló alkotásról. Gyerekkorom óta minden sportban versenyző voltam, ezért nem ismerem, hogy milyen az, amikor valamit csak hobbiból csinálunk. Maximalista vagyok, de nem csak másoktól, magamtól is magas szintet várok el, és ez mindig egy jó motiváció.

Fotó: Ania Jopp

-Mindent lehet a világon, csak feladni nem. Apukám mondja mindig, ha már elkezdtem valamit, akkor azt be kell fejezni.

Fotó: Ania Jopp

-Északi ember lennék, mert szeretem a nyelvüket, az élet szemléletüket. Különlegesnek találom azt, hogy úgy van bennük vadság, hogy tiszteletben tartják a környezetüket.

-A magányban. Szükségem van arra, hogy valahol egyedül lehessek és csend legyen körülöttem. Próbálok teret biztosítani, ahol van arra időm, hogy elengedjem magam és csak ”nézzek ki a fejemből.” Én így tudok inspirálódni, zajban még nem volt új, friss gondolatom.

Fotó: Ania Jopp

A Találkozások Projekt oldalain olvasható valamennyi cikk, interjú, egyéb írás és fénykép a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény által védett szerzői mű. Bármilyen felhasználásuk tilos a szerző előzetes írásbeli engedélye nélkül, az engedély nélküli felhasználás polgári jogi és büntetőjogi következményekkel jár.

Szeretnél motivált lenni a mindennapokban? Elindult a TALÁLKOZÁSOK blogprojekt, magyar művészekkel beszélgetek, akik megosztják gondolataikat az inspirációról!

Szeretnél motivált lenni a mindennapokban? Elindult a TALÁLKOZÁSOK blogprojekt, magyar művészekkel beszélgetek, akik megosztják gondolataikat az inspirációról!