7 válasz 7 kérdésre amit megkérdeznél

Mi ez az egész?

Befejezetem az egyetemet, felmondtam minden kötöttségem és elutztam 8 hónapra. Na erről szeretnék nektek mesélni. Mivel ha egyszer hazaérek úgysem tudok válaszolni a milyen volt kérdésre, igy most szeretnék lehetőséget adni mindenkinek, hogy kövesse milyen is ez. A jó és a rossz olalával együtt. Eddig nem teljesitettem túl jól tudom, nem fogok kifogásokat keresni, de annyit mondok, hogy utazni mindig fontosabb lesz mint irni róla. De nem sokkal fontosabb. Szóval jó hir, hogy megvan az első 21 blogpost vázlata és néhányat meg is irtam. Ezek közül látjátok most az elsőt ami megágyaz mindennek.

Fáradtan de vidáman New Orleansban

Miért is utazok?

Több okból. Először is mert mindig is szerettem volna hosszabb ideig utazni, és erre most van lehetőségem. Senkinek ne legyenek illúziójai, ha egyszer gyereked lesz vagy majd ha nyugdijjas leszel, nem lesz ugyan az és nem tudod ugyanazt megtenni. Utazni nagyban addig kell, amig a 20-as éveidet tiprod. Ha szerencsétlenebb sorsú polgártársaim (vagy minek hivják a polgárt az illiberális pszeudodemokráciákban?) vagy nemzettársaim… legyünk kulturáltak na, honfitársaim érdeklődnének, hogy mégis hogyan lehet ezt megcsinálni magyar 20-évesként anyagi vonzat tekintetében, akkor kérdezzenek rá itt vagy magánban, mert az egyetelen ember akinek nem tudok részletes útmutatást adni az az aki nem akarja csinálni és lusta. Egyéb esetekben simán megengedheted magadnak akkor is ha havi 10000 forintból élsz.
A másik ok, hogy bár sok lehetőségem volt egyetem utánra, de egyik sem az amiről álmodtam. A probléma azzal van, hogy nagyon mélyen alszok, tehát mire felkelek foglamam sincs, hogy miről álmodtam. Abban reménykedek, hogy ez az utazás segit kicsit ebben is. A másik dolog, hogy abban sem vagyok biztos, hogy otthon akarom elkezdeni az életem, és az kamu, hogy te a travel chanel és a wikipedia segitségével kitalálod, hogy hol szeretnél élni. El kell menni és meg kell nézni a helyeket, máshogy nem megy.
Harmadrészt, szeretnék egy kicsit fejleszteni magamon is. Nőni emberként ha úgy tetszik. És az Ausztrál utamon ezt megtanultam, hogy igy utazás közben lehet leginkább ilyet csinálni. Ott volt aki lökjön rajtam kettőt, hogy kiessek a komfortzónámból, itt ezt magamnak kell csinálni, de pont ez a cél.
Ezen kivül, meg szeretnék kicsit kiesni az otthoni gondolkodásmódból megint, találkozni új emberekkel, új ötletekkel, új kulturákkal, beszélgetni őrültekkel, egyszerű emberekkel, és olyanokkal akik jóval okosabbak nálam. És ezt néha egy parkban találod meg, vagy épp egy legelőn a Perui hegyekben.

Végtelen országút most épp Floridában

Hová és meddig?

A 8 hónapot már modntam. 2014 szeptember 7-én elrepültem Miamiba, és 2015 május 6-án repülök haza Rio de Janeiróból Braziliából. Miamiban vettem egy autót és egész végig vezetni fogok… Ne is mondd elég durva, néha én is megkérdőjelezem, hogy épp vagyok-e. Az eddigi út: Florida keleti és nyugati partja, Miami, Gainesville, St Mary Georgiaban, keresztülvezetés Alabamán és Mississippin, hogy eljussak New Orleansba, villámlátogatás Baton Rougeban, aztán Texas, Houston és Austin, és most San Antonioban vagyok.
Innen hamarosan tovább indulok Mexikóba és kezdődik az igazi móka. Közép-Amerikában mindent megnézek talán El Salvador kivételével. Dél-Amerika már jobb kédés, de egyelőre még nem adtam fel, hogy ott is majdnem mindnet megnézek az észak keleti részétől eltekintve a kontinensnek.

A csodajárgány Tampában parkol épp

Miért egyedül?

Akárki akármit mondd az ember is része a természetnek, és nem, nem hajtottuk azt uralmunk alá, valamint nem is fogjuk sosem. Mint minden a természetben az ember is a legkisebb ellenállás felé igyekszik haladni, igy ha elhozok magammal valakit, akkor akarva akaratlanul is legalább az esetek felében vele fogok kommunikálni, ami elvágja a céljaimhoz vezető utak felét. Az meg nem jó, ez az út most nem arról szól.
A másik ok, hogy magamat elég jól ismerem. Na már egy ilyen hosszú úton az ember gyereke át fog menni rosszabb időszakokon meg olyen helyzeteken amikor az egészből elege van. Azt, hogy magammal ilyenkor mit kell tenni elég jól tudom. Másokkal meg ezt nincs kedvem megtenni ezen az úton… vagy legalábbis nem egész végig.

“csak egy legény van talpon a vidéken”

Blog, weboldal, facebook: most mit nézzek?

Hát a blogon hosszabb sztorik lesznek, képekkel, rendesen megirva. (Legalábbis igyekszem) Ezek olyan dolgok, amiket szeretnék megosztni a nagy világgal, azzal a szándékkal, hogy esetleg valamit hozzátegyek az életetekhez vele: lesz amelyikből tnaulni lehet, lesz amelyik csak motivál. Ha egyik sem jön be, akkor jelezzétek, hogy szedjem magam össze. ;) Tematikus lesz és heti 3x fog rendszeres poszt érkezni.
A facebook egy sokkal gyorsabb, személyesebb és esetibb vonal kellene, hogy legyen. Ezzel nem állok túl jól tudom. Igyekszem kicsit itt is összeszedni magam, csak rendszeres internetelérés nélkül, meg mert ez számomra nem természetes egy csomószor elfelejtek oda is posztolni. De majd igyekszem és ami tuti, hogy ott értesülhettek arról is, hogy ha kijön egy újabb blog poszt, szóval tessék csak követni az oldalt. ☺
A weboldal még nem működik, de ha egyszer lesz időm, vagy sikerül megfűzni valamely otthon tartózkodó professzinális webfejlesztő ismerősöm, akkor egy egyszerű oldal lesz ott a legfontosabb infókkal, hivatkozásokkal a megjelent tartalmakra, és a különböző csatornáimra, és nagyjából ennyi. De erre még várni kell kicsit.
Mindemellett szeretnélek kicsit jobban bevonni az utamba titeket is. Éppen ezért lesz majd kérdezz felelek, adhattok nekem feladatokat vagy kihivásokat amikről majd szintén beszámolok valamelyik fórumon, valamint időnként én is küldök néhányat haza amivel kicsit ti is velem utazhattok. Szerintem már ez is nagyon jól hangzik, de csak, hogy kézzel fogható valóságként manifesztálódjon a pozitiv energia, annak aki aktiv majd kitalálok ezt azt jutalomnak. Például szivesen küldök képeslapot olyan elveszett helyekről, ahonnan tuti, hogy soha többet nem fogsz kapni. ☺

Amikor épp nem tetszik ahogy a dolgok alakulnak

Miért irsz két nyelven?

Ezt már mondtam facebookon is. Elsősorban azért, hogy nagyszüleim is el tudják olvasni, mert hogy internetezni interneteznek rendszeresen. Egyébként innen jut eszembe, hogy még kérdés, hogy miért csinálom ezt? Hát ha körbenézek a felmenőim bármelyik ágán, ez a minimum amit csinálnom kell, annyi hihetetlen ember között nőttem fel. Időnként majd lehet itt is megosztok egy két sztorit, bár ez nem igéret. ☺
A másik ok, hogy a magyar szerintem vitathatatlanul az egyik lgjobb nyelv ha irni akarsz valamit. Kevés másikat ismerek aminek ilyen kifejezőereje van. És ráadásul — bár erre nem esküszöm meg — mégis csak ezt ismerem a legjobban, tehát ebből arra következtetek, hogy magyarul talán jobban is irok mint angolul. De hagyjátok meg kommentben, hogy ti mit gondoltok a témáról.

Pont ezért van minden autóban feltüntetve a KMPÓ és a MPÓ is

Oké, ezt végigolvastam, hol a többi?

Hát eloször is ha megnézed a facebook oldalt ott megtalálod amit eddig irtam. Az egy jó kezdet. Aztán ez is épp elég hosszú volt, nem? De csak megnyugtatás képpen már a következo 20 bejegyzés vázlata is megvan, sőt pár már el is készült. A folyamatosság jegyében, mostantól minden hétfőn, szerdán és szombaton posztolok egyet. És ez egy igéret. (Uram atyám, normális vagy??? Mit igérgetsz nekik?? Hát ez komolyabb elkötelezettség mint egy házasság. Na mindegy, végülis én akartam, csináljuk.) Szóval csak nyugi, mostmár jönni fog a többi is.
Ha biztos akarsz lenni abban, hogy nem maradsz le semmiről, akkor a következő 2 dolot tudom javasolni:
Kövesd a facebook oldalam itt (igen, rá kell kattintanod az itt-re…). Megigérem, hogy itt mindig tájékoztatlak titeket arról, ha feltöltök egy posztot. Szóval igy up to date leszel.
Vagy hagyd meg nekem a neved és az e-mail cimed itt (mondjam megint, hogy kattintani kell?). Ez arra lesz jó, hogy heti egyszer kapsz egy összefoglalót amiben benne lesz minden tartalom amit az elmúlt héten generáltam, egy rövid leirás arról, hogy mit csinálok és hol vagyok (mivel a blog nem lesz szinkronban az utazásommal) — és csak, hogy érezzétek, hogy értékelem a tényt, hogy olvastok, megnézhetitek a kedvenc képem amit azon a héten csináltam. Ez a kép vagy felkerül később valahová, vagy nem, de ami biztos, hogy ti lesztek az elsok akik látták.

Juhúúú! A végére értél! Remélem az utolsó bekezdést sem hagytad ki, az fontos!
One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.