Ha azért játszol, hogy nyerj, akkor már vesztettél is
Ahogy az ősi hawaii mondás tartja: Az élet játék és aki nem hajlandó játszani, annak dolgoznia kell.
A külvilág egyre jobban kondícionál a győzelemre. Ami még aggasztóbb, hogy nem a csoport győzelmére, hanem az egyéni nyereségre. Neked kell a legjobbnak lenned, telegyéll az első, meeeeert… különben senki vagy.
Veszélyes, amikor az ember nem ismeri magát annyira, hogy kifejlődhessen egy olyan egészséges önbecsülése, ami megvédheti a kívülről érkező, elméjét támadó marketing/propaganda üzenetektől.
“You are a function of what the whole universe is doing in the same way that a wave is a function of what the whole ocean is doing.”
Emlékszel még, amikor gyerekként legóztál vagy homokvárat építettél? Nem volt terved, nem volt időkeret, és pénzt sem ígért érte senki. Sőt, még csak nem is a képességeid fejlesztése motivált. Legalábbis nem tudatos szinten.
Én órákat el tudtam tölteni építéssel. Ha valami okból romba dőlt a váram, akkor csak újrakezdtem és idővel feltűnt, hogy a második mindig jobb, mint az első. A harmadik pedig jobb, mint a második.
Mikor nem a célért csinálunk valamit, hanem a tevékenységért, akkor megvan az a lehetőségünk, hogy elvesszünk abban a tevékenységben. Időtlenné válik a folyamat, és olyan ötletekeink támadnak közben, amiről fogalmunk sem volt, hogy ilyet is tudunk. Pedig de.
Mintha egy kollektív tudati felhőből lehívhatóvá válna akármilyen szükséges információ, és maga a folyamat aktiválja a hozzáférésünket. Csak hagyni kell a folyamattal való egybeolvadást. Nem te csinálod a folyamatot, hanem Te vagy a folyamat. Minden folyamat. Minden, ami van. Te vagy Az.
Hasonló témákat vitatunk meg a Tudatos Fiatalok Közössége Találkozókon is. Csatlakozz te is a februári alkalomhoz!