Jobb volt a szilveszter, mint Palvin Barbival bulizni a Bobban.
A 2017-es szilveszteri buli volt életem legjobbja, ez nem is kérdés. De az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem is nagyon kedvelem a szilvesztert. Vagyis eddig nem annyira kedveltem.
Számomra már maga a tény is abszurd, hogy van egy nap, amikor kötelezően mulatni kell, függetlenül attól, hogy van-e hozzá kedved vagy hangulatod.
Ez az egész talán a tinédzser koromra vezethető vissza, amikor elindult a buli korszak. Habár én nem voltam az a fajta party animal, aki minden hétvégén a hajógyárin verette a szülei pénzéből, de azért a gimi alatt rendszeresek voltak a bulikázások.
Akkor még azt hittem, hogy egyszer én is megszeretem az indokolatlanul hangos zenét, amitől két szót nem lehet váltani anélkül, hogy egyáms fülébe kéne ordítani. Meg azt is hittem, hogy megszeretem az alkoholt és egyszer majd örömömet lelem egy barátságtalan vadidegenekkel teli helyen való “szórakozásban”. De nem.
Kiderült, hogy csak azért mert a többség ezt csinálja, még nem mindenkinek való ez.
Na és akkor ezt kösd össze a szilveszterrel, mikor minden hely dugig van…
Persze ott vannak még a házibulik, a csendesebb szilveszter eltöltés, ha az ember elengedte a fear-of-missing-out dolgot és nem feltétlen akar trendy helyeken topzódni.
Ahhoz viszont kell egy jó társaság. Ezt most nem is folytatnám, nyilván kitaláltad, hogy amikor az ember még azt sem tudja, hogy neki mi a jó, akkor hogyan találna ahhoz illő embereket, amit nem tud. Nem? De.
A napokban villant át az agyamon, hogy mennyi minden változhat 1 év alatt. Nem hogy 10 év alatt. Persze az természetes, hogy az ember sokat változik egy évtized során, de ha ezt tudatosan teszi, akkor még drasztikusabb a különbség.
Most szilveszterkor egy házibuliban találtam magam a kedvesemmel, néhány olyan jó barátommal, amilyenek korábban aligha voltak. Ráadásul ez a buli arról is szólt, hogy az ő hasonló kavlitásokkal rendelkező ismerőseiket is megismerhettem.
De ez egészben az a vicces, hogy 10 évvel ezelőtt is nyilván voltak ilyen emberek, ilyen házibulik, csak nem az én valóságomban.
És ekkor értettem meg, hogy az egész képletben csak egyetlen helyiérték változott meg drasztikusan: Én.
Aztán eszembe jutott mikor Angliában éltem és mikor hazalátogattam 1–2 hétere. Azok a nyaralások mindig a barátokról és a szórakozásról szóltak.
Így alakult, hogy egyszer egy bulihunting során elkeveredtünk a Bobhoz, ahol a sokadalmat meglátva bementünk a köszönőbérletünkkel és kiderült, hogy ott valami Galmour after party volt vagy mi. Még Palvin Barbi is tiszteletét tette, szóval valami nagyon jó kis bulikának kellett lennie egy divat magazin gálája után.
De persze csak a szokásos volt, a tömeg a sok barátságtalan ismeretlen és a hangos zene…
Szóval én maradok a saját kis köreimnél, a talmi csillogást pedig meghagyom azoknak, akik előtt még nem lebbent fel a maja fátyla.
ui: Ha te is szeretnéd bővíteni az ismerőseid körét tudatos fiatalokkal, akkor gyere el a januári találkozóra!