Az ICO (Initial Coin Offering) fogalma, tokentípusok, szabályozási kérdések

A 2017-es év vitathatatlanul a kriptopénzek és a blockchain világ egyik legfontosabb éve volt. A kriptopiac teljes tőkésítettsége a sokszorosára nőtt, és átütő eredményeket ért el egy újfajta innovatív tőkegyűjtési metódus: az ICO.

Irgalmatlanul gyors napjainkban a technológiai innováció minden területen, és döbbenetes energiákat képesek felszabadítani az egyes meghatározó iparágak, különösen a pénzügyi szektor területén bekövetkező változások. Elég csak e tekintetben megnézni a kriptopénzek piacának tőkésítettségi állapotát a 2017-es év során.

A gyors változás, és az ezzel együtt felszabaduló energiák azonban néha túlhaladnak azon a mértéken, ami mellett a rendszer fenntarthatóan működhet, ezt a helyzetet pedig konszolidáció követi. 2018 a konszolidáció éve lesz.

Nincs új a nap alatt

A jelenkori ICO projektek előfutárának a 2008 és 2010 között berobbant közösségi finanszírozási projektek tekinthetőek. 2008-ban indult az IndieGoGo, 2009-ben pedig a Kickstarter, mely honlapok hamar ikonikus jelentőségűvé váltak az innovatív vállakozások piacra lépésének tervezésekor.

A közösségi finanszírozáson alapuló projektek lényege gyakorlatilag az volt, hogy egy megálmodott terméket vagy szolgáltatást a korai vásárlók előfinanszírozással rendelhettek meg, ezúton pedig az innovatív startup vállalkozások képesek lettek komoly tőkét előteremteni üzleti struktúrájuk felállításához, és a piacra lépés megvalósításához.

A közösségi finanszírozás elemi erővel terjedt, hiszen korábban sosem látott mértékben demokratizálta a kezdő működő tőke előteremtését. Az internet adta nyilvánosság, és a globális piachoz és forrásokhoz való könnyűnek tartott hozzáférés ezrével terelte a startup cégeket ezen új innovatív finanszírozási konstrukció irányába.

Nyilván azonban a crowdfunding útján megvalósítani kívánt projektek is komoly marketing stratégiát és befektetést igényeltek a siker érdekében. Hamar kialakult az a knowhow, melyet a startupoknak követniük kellett ahhoz, hogy sikeresen gyűjtsenek tőkét a közösségtől. Az online marketing tanácsadók és angyal befektetők hamar kialakították azt az eljárásrendet, mellyel nagymértékben meg lehetett alapozni egy közösség által finanszírozandó projekt sikerét.

Tény volt ugyanis, hogy amennyiben valaki egyszerűen feltöltött egy projektet valamely irányadó online portálon, úgy az gyakorlatilag vízbe hajított kőként süllyedt el pár nap alatt. Tekintettel arra, hogy a közösségi oldalakon naponta százával indultak ezen projektek, nyilvánvaló volt, hogy ezen oldalak kiemelt helyen csak azon projekteket hirdették, melyektől komoly megtérülés volt várható, ennek mérése pedig az első időszak ténylegesen begyűjtött finanszírozása alapján történt. Amennyiben a feltöltött projekt az első napon már nem produkált érdemi (15–25% körüli) finanszírozottságot, úgy a közösségi oldalak egyszerűen hátrasorolták azt, és ily módon az oldal látogatói nem ezek irányába lettek terelve, mely spirálként húzta a mélybe a komoly stratégia nélkül feltöltött projekteket.

A közösségi finanszírozás sikere természetesen vonzotta a csalókat, akik a közösség erejét felhasználva csalárd módon gyűjtöttek tőkét, és aztán azzal tervszerűen el is tűntek.

A crowdfundingból ICO lett, létrejött a utility token

A fentieket végiggondolva látható az erőteljes hasonlóság a crowdfunding és a mai ICO projektek között. Lényegében az ICO ipar egy technológiai újítással épült rá a crowdfunding iparra, ez pedig a blockchain technológia és az okosszerződéseken alapuló kripto tokenek elterjedése.

Az ICO iparág leghíresebb és gyakorlatilag a mai kriptovilág mainstreamjét meghatározó első projektje az Ethereum indulása volt 2014-ben, mely tokenkibocsátás során 12 óra alatt 3700 bitcoin került összegyűjtésre, akkori árfolyamon ez mintegy 2.3 millió dollárnak felelt meg. Tekintettel arra a tényre, hogy a mai ICO projektek meghatározó hányada az Ethereum hálózaton kerül megvalósításra, tekinthetjük az Ethereum projektet az iparág origójának.

Míg a fent bemutatottak szerint a crowdfunding során a startup cég egy jövőben forgalomba bocsátott terméket vagy szolgáltatást értékesített előre a korai belépőknek, az ICO iparág ezt a kriptovilág fejlesztéseire alapozva “tokenizálta”. Az ICO projekt során a startup cég már nem a konkrét terméket vagy szolgáltatást értékesít előre, hanem a termék vagy szolgáltatás igénybe vételére jogot biztosító kriptotokent bocsát forgalomba. A két eljárás hasonlónak tűnik, ám lényegében különbözik, hiszen a közösségi finanszírozással a korai vásárló előre megvásárol egy konkrét terméket (szolgáltatást), míg az initial coin offeringben részt vevő befektető csak egy jogot vásárol arra, hogy később a tokenjét valós termékre (szolgáltatásra) váltsa.

Így született meg az ICO tokenek klasszikus típusa, az úgynevezett utility token. Azt, hogy a utility token a crowdfunding gyakorlati továbbfejlesztése mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy mára a projektek előkészítése és felépítése a korábbi crowdfunding sémák marketing és értékesítési irányelveit követi szinte maradéktalan analógiával.

A Rubicon átlépése: a security token

Igen ám, de a hihetetlenül gyorsan kibontakozó innováció azonnal felkapta azt a tényt, hogy a korai befektetők hajlandóak már nem konkrét terméket (szolgáltatást) hanem akár csak jogot vagy ígéretet vásárolni, és ez egyenesen vezetett az úgynevezett security tokenek irányába, ahol már a startup nem is konkrét termék (szolgáltatás) igénybe vételére jogosító tokent, hanem gyakorlatilag tőkét gyűjtött, és a befizetett tőke-hozzájárulás ellenében értékesített security tokeneket cserében akár tőkerészesedésért, és kamatokért vagy osztalékért.

Ez az a pont, ahol az iparág fejlődése túl gyors, a szabályozói reakció pedig túl lassú volt. Az a tény, hogy a nyilvánosság számára a hozamígéret mindig is vonzó értékesítési irány, százával terelte az ICO szervezőket a security token irányába. A szervezők úgy vélték bármit megtehetnek, hiszen az iparág fiatal és szabályozatlan, gyakorlatilag nyilvános tőkegyűjtés indult meg, de facto sértve a hatályos és létező tőkepiaci szabályozást.

Egyfajta öngerjesztő folyamatként terjedtek a security tokenekre építő ICO eljárások, hiszen a szabályozó hallgatása az iparág szereplői számára egyenértékű volt az elfogadással.

Régi döntés - új alkalmazás, a Howey teszt

Egyvalamit elfelejtettek ugyanakkor mind a kiírók, mind a befektetők: azt, hogy a szabályozás ott van körülöttünk, és akár a régi szabályozási metódusok is adaptálhatóak új szabályozói belépés nélkül.

Érdekes példa erre a sokat emlegetett Howey teszt, mely egy 1946-os amerikai bírósági precedens döntés, és amelynek alapul vételével vizsgálható, hogy egy token értékpapír-e vagy sem. Figyelemre méltó, hogy az USA-ban a pénzügyi innováció dárdahegyeként pozicionált tokenek egy majd’ 70 éves precedens alapján kerülnek minősítésre.

A közeljövő: szabályozás és felügyeleti eljárások

A jogalkotó és a jogalkalmazó kétségkívül nem tudja felvenni a tempót az innovatív technológiák organikus fejlődésével, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a jogalkalmazó számára mindig kellő idő áll rendelkezésre ellenőrzésre és szankcionálásra. Nem szabad abban bízni, hogy mivel az elmúlt pár évben nem voltak tömeges ellenőrzések és szankciók, úgy vélhetően ilyenek nem is várhatóak. A hatóság évekre visszamenően jogosult vizsgálódni és szankcionálni.

Tekintettel ugyanakkor arra a tényre, hogy sok tisztességes és valós projekt is kerülhetett jogsértő módon finanszírozásra, az is elképzelhető, hogy a szabályozó és ellenőrző szervek a fenntartható működés érdekében fokozatosan és moratóriumok biztosításával fognak a piacon megjelenni.

A kriptovilág iránt érdeklődő jogászok számára mindenképpen érdekes időszak következik, a ténylegesen ICO projektekben érintett szervezők, befektetők és tanácsadók számára pedig egyvalamit érdemes leszögezni: óvatosan és körültekintően haladjunk, mert ilyen hangzavarban gyakori a rossz döntés.