Az infláció-összeesküvés
Mi a legrosszabb az inflációban?
Az infláció pénzromlást jelent: az árak tartós emelkedése, vagyis a pénz fokozatos elértéktelenedése. Az alacsony, évi 2–3% körüli inflációt a közgazdászok kifejezetten kívánatosnak tartják, és a központi bankok céljai között is szerepel egy alacsony inflációs szint megtartása. Például a Magyar Nemzeti Bank nyitóoldalán a legelső adatok között olvashatjuk, hogy a középtávú inflációs cél jelenleg 3%.
Járjuk körül kicsit a témát! Miért is cél az infláció? Miért szeretnék a bankok gyengíteni a pénz értékét? Miért nem inkább arra törekszenek, hogy a pénz egyre értékesebb legyen?
A hivatalos változat: a pozitívumok
Az uralkodó közgazdasági elméletek szerint az infláció pörgeti a gazdaságot, több különböző módon is.
Egyrészt vásárlásra ösztönzi az embereket. Ha az valaki tudja, hogy a pénze idővel csak kevesebbet fog érni, akkor sokkal inkább hajlamos költekezni. Ezen belül az időzítés is fontos: ha már el van döntve, hogy veszünk valamit, érdemes azt minél előbb megvenni, nehogy felmenjen az ára. Ez az előrehozott vásárlás.
Másrészt ha valaki nem szeretné elkölteni a pénzét, akkor az infláció miatt logikusan befekteti. A befektetések szintén fejlesztik a gazdaságot. Több ingatlan épül, több vállalkozás jut tőkéhez, emelkednek a részvényárfolyamok. Összességében növekszik az életszínvonal. Mindenki boldog.
Eközben az infláció gyakran fordított összefüggést mutat a munkanélküliséggel. Magas infláció mellett általában több a munkahely, kevesebb a munkanélküli. Ez az úgynevezett Phillips-görbe.
Ezen logika mentén a defláció az egyik legnagyobb veszély, ami a gazdaságra leselkedik. Ha az árak tartósan csökkennek, az egész világgazdaság összeomolhat. Legalábbis azt mondják.
A hivatalos változat: a negatívumok
Már önmagában valamennyire negatív érzés, hogy csökken a pénz értéke.
Emellett a mondás szerint az infláció a szegények adója. Az alacsony jövedelműeket jobban sújtja, miközben a gazdagok képesek biztonságba helyezni a megtakarításaikat. Így nyílik a vagyoni olló, növekednek az egyenlőtlenségek. A gazdagok gazdagabbak lesznek, a szegények pedig szegényebbek. Növekszik az általános elégedetlenség, kiéleződnek a társadalmi feszültségek.
A valódi hatás
Mivel a pénz folyamatosan veszít az értékéből, ezért csak egyetlen megoldás marad: be kell fektetni. A közgazdasági elméletekből viszont kimarad, hogy az átlagember nem tudja saját maga intézni a befektetési folyamatot elejétől a végéig. Ehelyett kevés reális lehetőség közül választhat: állampapírt vásárol, bankba rakja a megtakarítását, esetleg felkeres egy privát vagyonkezelőt. Az eredmény valójában ugyanaz, az illető önként átadja a megtakarítását egy pénzembernek. Ha valaki állampapírt vásárol, akkor a továbbiakban néhány vezetőbeosztású állami tisztviselő fogja eldönteni helyette, hogy az ő megspórolt vagyona hova kerüljön. Ha pedig inkább valamilyen magán pénzintézetet választ, akkor az ottani vezetők fognak dönteni a pénz további sorsáról.
A lényeg, hogy összességében nem 3% veszteség származik az infláció miatt, hanem ehelyett az összes megtakarítás átvándorol egy nagyon szűk bankár csoporthoz. Egy maroknyi magas rangú pénzügyi vezető rendelkezik a világon lévő vagyon nagy részével.
Persze mondhatnánk, hogy csak ideiglenesen. Az egyén szintén nézve legalábbis ideiglenes, hiszen aki berakta a bankba a pénzét, egy idő után valószínűleg majd ki is szeretné venni. A bank szempontjából ez úgy valósul meg, hogy például valaki el akarja költeni a megtakarítását, mert vesz rajta egy nagy értékű dolgot. Ilyenkor a vevő átutalja a vételárat az eladónak. Vagyis a befektetett pénz marad a rendszeren belül, csak másik bankszámlára (esetleg másik pénzintézethez) kerül. Ez nem változtat a lényegen, a pénz sorsáról továbbra is ugyanaz a néhány vezető beosztású ember dönt. A felhalmozott vagyon hozzájuk vándorol, és az ő irányításuk alatt is marad. Örökre. Ők tartják kezükben gyakorlatilag az egész világgazdaságot.
Konklúzió
A közgazdászok valójában hazabeszélnek, amikor az infláció szükségessége mellett érvelnek. Az infláció gerjesztésével elérik, hogy a tőke nagy része hozzájuk meneküljön. Elvégre ők a szakértők, náluk biztonságban lesz. A pénz hozzájuk menekül a romlás elől, amit ők maguk okoznak. Az inflációs rendszer következménye a kirívó vagyoni egyenlőtlenség. A rendelkezésre álló tőke többsége nagyon kevés ember kezében összpontosul.
Egy deflációs pénzügyi rendszerben viszont az emberek nem törekednének rá, hogy bankba rakják a megtakarításaikat, ha egyszer náluk is ugyanolyan biztonságban lenne. Így valósul meg a pénzügyi szabadság és demokrácia.
Soha nem volt népszavazás az inflációról. Egy szűk szakértői csoport eldöntötte, hogy szükség van inflációra. Ugyanakkor mindenkinek lehetősége van egy alternatív pénzügyi rendszert választani, ami alapvetően deflációs tulajdonságokkal bír. Így a pénzügyek feletti rendelkezés azoknál marad, akikhez az adott pénz tartozik.
Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett az írás, kövess engem Mediumon vagy Twitteren! Hozzászólásokat, visszajelzéseket, véleményeket szívesen látok!
Nyilatkozat: a szerző a cikk írásakor rendelkezik bitcoinnal. A cikk tartalma a szerző véleményét tükrözi, nem tekinthető pénzügyi tanácsadásnak.
