
Így füstölögtünk mi
Remek kiállítást rendezett a neve ellenére roppant izgalmas tárlatoknak otthont adó Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum.
Tikkasztó nyári délelőttön kellett ismét megtapasztalnom, hogy bár az előítéletek olykor hasznosak lehetnek a túlélés tekintetében, olykor jócskán félrevihetik az embert és kellemes csalódást okozhat, ha nem igazolódnak. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) nevéből indultam ki, amikor azt sejtettem, hogy nem kifejezetten izgalmas, kissé avítt módszerekkel működtetett múzeumba tartok, ám szerencsére cáfolta ezeket a képzeteket az, amit tapasztaltam. Gördülékeny ügyintézés, kedves alkalmazottak, és remek kiállítás várt rám a Budán található Korona utcában, a Krúdy negyedben álló épületben.
A Füstölgéseink című kiállítást tekintettem meg az MKVM-ben. A tárlat nem több egy közepes méretű teremnél, mégis órákat lehet eltölteni benne olyanoknak, akik valamilyen módon kapcsolódnak a dohányzáshoz és szeretik a szépet. A bemutatott tárgyak Vörösváry László hagyatékát képezik, amelyet a fia, Vörösváry Ákos vezette Első Magyar Látványtár Alapítvány kezel és részben tulajdonol is. A gyűjtő eleinte faragott pipákat és szipkákat gyűjtött, ám gyermekei (összesen tízen vannak) unszolására végül tágította a gyűjtőkört. És milyen jól is tette! A több ezer darabos gyűjteménybe így kerültek pipás alakokkal illusztrált gyönyörű sószórók, pompás szivargyűrűk, gyufásdobozok, és csodálatos kialakítású szivarkínáló tálak is.

A mostani tárlat egy részét korábban már láthatta a nagyérdemű: 1989-ben nyitotta meg Hegedűs Géza a Rejtett kincsek c. kiállítást a Néprajzi Múzeumban, amelyben Vörösváry László dohányzással kapcsolatos műremekei is teret kaptak. A gyűjtő (akinek becses porcelánjai, ezüst- és üvegtárgyai, bútorai is voltak) ekkor már nagybeteg, a kiállítás bontásakor pedig már magatehetetlen volt. Betegágyán úgy rendelkezett, örökösei osztozzanak a gyűjteményében, de a dohányipari szekciót tartsák egyben, a kezelését pedig Ákos fiára hagyta. Ő pedig tovább építgette azt, kiegészítette különféle dohányzással kapcsolatos karikatúrákkal, újságcikkekkel, címlapokkal, reklámokkal, sőt, még képzőművészeti alkotásokkal is. (Utóbbiak közül Moholy-Nagy László egyik képe fogott meg igazán.) Az így kibővült tárgyanyagból aztán az MKVM munkatársai (Kiss Emília és Török Róbert) válogattak.
Az anyag érdekessége, hogy a gyűjtő alapvetően nem magáért a dohányzásért rajongott – soha nem is dohányzott –, hanem a míves kézimunkákért, faragásokért. Ez meg is látszik a gyűjteményen, hiszen megannyi izgalmas tárgy található a vitrinekben.
Személyes érdeklődésem a pipázással kapcsolatos ereklyék alaposabb tanulmányozásához vezetett, s meg kellett állapítanom, elképesztő mennyiségű és minőségű pipát halmozott fel Vörösváry László. Lenyűgöztek a szebbnél szebb, faragott fa és tajtékkő pipák, ráadásul a gyűjtemény egyik ékességeként Arany János pipáját is megtalálhatjuk az MKVM kiállítótermében.

A kiállításnak több erénye is van. Az egyik a tárgykörbővítésből vezethető le: nem csupán dohányzáshoz használatos tárgyakat mutat be, hanem minden olyasmit, amelyet valamilyen módon lehet kötni ehhez az élvezeti cikkhez. A másik, hogy
a tárlat valóban végigvezeti az érdeklődőket a komplett egyetemes dohányzástörténeten.

Ehhez kapcsolódik a harmadik és a negyedik nagy erény is: a kiállítást relatíve rövid, informatív szövegek kísérik, ezekből a dohányzástörténettel korábban egyáltalán nem foglalkozók is teljes képet kaphatnak arról, miként is alakult ki és formálódott a füstölgés. Külön izgalmas részlete a kiállításnak a magyar vonatkozású szekció, amely
végigvezeti az érdeklődőket a Magyar Királyi Dohányjövedék, a háború utáni magyar dohányjövedék történetén, valamint a trafiktörténeten,
ráadásul árszabási táblázatokat, akkori dohányfajtaneveket is böngészhet a nagyérdemű. Emellett nemcsak történeti, hanem természettudományi hátteret is kapunk a nikotin és a dohánylevelek mibenlétéről. Az ötödik erény, hogy a tárlat tökéletesen bemutatja, miként vált a füstölgés művészetből hitvány nikotin-utánpótlássá.
Az élvezeti faktort jelentősen növelte egykoron, hogy igazán míves tárgyak kapcsolódtak hozzá, akár szivarozásról, pipázásról vagy cigarettázásról volt szó. Mára ezekből szinte semmi nem maradt, csak a fröccsöntött műanyag és az egységesített dobozok riogató fényképekkel és feliratokkal.
(Persze ez is érthető, ha a dohányzás egészségkárosító volta felől közelítjük meg a kérdést…) Az MKVM a honlapján ennek kapcsán ezt írta:
„Témaválasztásunkat a Látványtár Alapítvány művelődéstörténeti szempontból elsőrangú, forrásértékű gyűjteményének gazdagsága mellett indokolja az is, hogy a dohányzás szokása ma – s mint azt történetéből látni fogjuk, száz éve is – élénk vitára ösztönzi a lakosságot. Célunk az volt, hogy a széles nyilvánosság elé tárjuk e szokás tárgyi kellékeinek rendkívüli sokféleségét, s ezen keresztül bemutassuk a látogatóknak a dohányzáshoz kapcsolódó társadalmi jelenségek történeti alakulását.”

A kiállítás megtekintése során csupán egyetlen hiányérzetem támadt: nem volt minden tárgy pontosan adatolva, különösen a dohányzó színművészekről készült fényképeknél volt az zavaró. Hiszen az én generációm (a rendszerváltás után születettek) nem feltétlenül vannak tisztában a rendszerváltás előtti korszak minden nagyságának arcképével, így itt-ott elkélt volna némi információ arról, kit is látunk, s milyen helyzetben.
A Füstölgéseink összességében rendkívül kompakt, az agyat és a szépérzéket is kielégítő kiállítás lett, amiért nagy dicséret illeti mind az Első Magyar Látványtárat, mind a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumot.
Akik a dohányzás valamilyen élvezeti formáját űzik, azoknak mindenképpen érdemes megtekinteni, ha a fővárosban járnak, hiszen bővíthetik ismereteiket, emellett pompás alkalmatosságot böngészhetnek a szopókáktól a szivarkínálókon és pipákon át a vízipipákig (merthogy az sem maradhatott ki!). De a dohányzást elutasítóknak is ajánlott, hiszen a tárlat megtekintése után talán másként tekintenek majd a füstölgésre. (Megtekinthető: 2019. november 10-ig.)
A cikk eredetileg a Tobacco Magazin 2019/8-as számában jelent meg.

