Így szúrhattam volna meg a dán külügyminisztert
A Bem rakparti biztonsági őr nem vitte túlzásba a dolgot: kiszúrta, hogy kés van nálam, de nem vette el.
Szerkesztőm utasítására kedd kora délután a Külgazdasági és Külügyminisztérium Bem rakparti épületéhez siettem, ahol Szijjártó Péter dán kollégájával, Anders Samuelsennel tartott sajtótájékoztatót. Az esemény azért is fontos, mert 2006-ban járt nálunk utoljára dán főkülügyér, Szijjártó szerint a túl jó barátságunk „áldozatává váltunk”. Maga az esemény nem volt kifejezetten érdekes, mi sem erre húztuk fel a cikkünket, de a sajtótájékoztató előtti epizódról kénytelen vagyok legalább a blogon megemlékezni.
A minisztérium biztonsági ellenőrzését már korábban le akartam tesztelni azzal, hogy egy bankkártya méretű és alakú kést próbáljak bevinni az épületbe. A kollégák és szeretteim persze lebeszéltek a dologról, mindig kiveszem a tárcámból az alkalmatosságot, amely így néz ki:
El is felejtettem az egészet, olyannyira, hogy ma elfeledtem kivenni a pénzem mellől a kiskést. Bepakoltam minden nálam lévő tárgyat az átvilágításhoz egy műanyag dobozba, a biztonsági őr pedig kiszúrta, hogy mi lapul a tárcámban. Az alábbi beszélgetés hangzott el köztünk:
– Névjegykártya méretű kés van benne?
– Igen, odaadjam?
– Nem kell, csak ne szúrjon le senkit.
És ennyi. Simán flangálhattam a minisztériumban egy késsel a zsebemben, simán elsétálhatott mellettem úgy Anders Samuelsen és Szijjártó Péter, hogy bármelyik pillanatban megszúrhattam volna. Nyilván, nem áll szándékomban efféle, de a sajtósok között is akadhatnak furcsa figurák, ahogy bárki regisztrálhat valamilyen sajtótermék nevében egy ilyen eseményre.
(A fenti poszttal nem az a célom, hogy muníciót szolgáltassak az állítólag tervezett, újságírók elleni kormányzati háborúhoz. Az sem volt célom, hogy kirúgassak valakit a munkahelyéről. Csupán annyit szerettem volna jelezni, hogy komolyabban kellene venni az efféle ellenőrzéseket, nehogy baj történjen.)
