Ki az az Alex Scott és miért lehet ő egy sziget legnagyobb szülötte?
A mai focisták között nem szokványos karrierutat járt be a Guernsey-ről származó játékos, akit Jack Grealish is „top, top tehetségnek” tart.
A 2015-ös Agymanók című Pixar-féle animációs film szerint öt olyan kulcsfontosságú emlékünk van, amelyek meghatározhatják az életünket. A frissen a Premier League-be, azon belül is az AFC Bournemouth-ba igazolt Alex Scott számára egy southamptoni autóút során apjával folytatott beszélgetés – és az azt követő jelentős események – számíthat az egyik ilyen meghatározó emléknek.
„Emlékszem, amikor bementem a házba, anyukám utána kisírta a szemét. Nagyon kemény volt”
– mesélte az augusztus 21-én huszadik születésnapját ünneplő játékos a Sports Bible-nek június elején. Ekkor már túl volt két szezonon az angol másodosztályban – ahol Nagy Ádám korábbi csapatában, a Bristol City-ben szerepelt –, s nemrég elnyerte a Championship Év Fiatal Játékosa címet. Az interjúban felidézte, hogy a szokásoshoz képest meglehetősen más utat járt be az akadémiai labdarúgásban, s hogy szinte nem is volt társadalmi élete, mivel a hétvégéit többnyire az otthonától távol töltötte.
Miután nyolcéves korában a Southampton figyelt fel rá, miközben egy helyi nyári táborban játszott Guernsey-n, rendszeresen repülőre pattant a szüleivel, és 45 perc alatt 193 kilométert utazott a Csatorna-szigetekről a Hampshire-i kikötővárosba.
Mit érdemes tudni Guernsey-ről?
Guernsey a Csatorna-szigetek második legnagyobb tagja, az Atlanti-óceán La Manche-csatornájában fekszik. 2019-ben mindössze 63 ezer lakosa volt, s közelebb van Franciaországhoz, mint a Brit-szigethez, így Angliához is. A sziget neve – akárcsak a szomszédos Jersey-é – ó-norvég eredetű. Mindkét szó második eleme, az „-ey”, azaz „sziget” ó-norvég eredetű, míg az eredeti gyök, a „guern(s)” bizonytalan eredetű és jelentésű, de egyes elméletek szerint ó-norvég személynévből ered.
A szigetet már a neolitikumban lakták, s római település nyomait is feltárták (a rómaiak Sarniának nevezték). 933-ban francia fennhatóság alá került, a 11. században pedig kalózok főhadiszállása is volt. 1204-ig a Normandiai Hercegség része volt, amikor a Csatorna-szigetek hűséget fogadtak az angol koronának, és leváltak a normandiai szárazföldről. A második világháború alatt Guernsey azon kevés angol terület egyike volt, amelyet megszállt és elfoglalt a náci Németország. Öt évnyi megszállás után a sziget 1945. május 9-én szabadult fel, amelyet minden évben a felszabadulás napjaként ünnepelnek.
Guernsey a Guernsey-i Bailiffség része, amely a brit korona önkormányzó függősége, így a sziget nem része az Egyesült Királyságnak, viszont az államfő a mindenkori brit uralkodó az államfő, míg a kormányfő a Politikai és Erőforrás Bizottság elnöke. A sziget tíz községre oszlik, s lakosai meglehetősen hosszú ideig élnek: 2015-ben a várható átlagos élettartam 82,5 év volt! A helyiek angolul beszélnek, 2001-ben már csak a lakosság 2 százaléka beszélte a guenézi nevű normann nyelvet, s 14 százalék mondta, hogy ért valamennyit ezen a nyelven. A 20. század elejéig a francia volt a Bailiffség egyetlen hivatalos nyelve, és a Guernsey-i ingatlanok adás-vételére vonatkozó összes okiratot 1971-ig franciául írták. A család- és helynevek tükrözik is ezt a nyelvi örökséget. A sziget nyelvének elvesztése és kultúrájának angolosodása, amely a 19. században kezdődött és egy évszázadon keresztül feltartóztathatatlanul zajlott, jelentősen felgyorsult, amikor a sziget iskolásainak többségét az 1940–45-ös német megszállás idejére az Egyesült Királyságba evakuálták.
A sziget leghíresebb emberei közé tartozik a 18. században élt, guernézi nyelven alkotó, Guernsey-i Burnsként is emlegetett George Métivier, az Ausztráliában a 19. században expedíciókat tartó Edmund Kennedy, és az 1968-ban született ex-focista Matt Le Tissier – utóbbit kellene leginkább leköröznie Alex Scottnak, hogy a valaha élt leghíresebb Guernsey-i emberré váljon.
Alex Scott élete már kiskorától kezdve a futball körül forgott. Ha az iskolai ebédidőben kint esett az eső, gyakran a könyvtárban ment, ahol Neymar, Lionel Messi vagy Karamoko Dembele játékáról nézett összeállításokat a YouTube-on. A játszóterektől és grundoktól távol, a házuk kertjében lévő kis füves területen rúgta a labdát.
„Ha nem aludtam vagy nem voltam iskolában, mindig kint fociztam”
– mesélte júniusban a Sports Bible-nek, s csak mosolygott, miközben gyermekkora első éveit felidézte. Emlékszik arra, hogy a nagyszüleihez ment, hogy megnézze az El Clásicót a sokat emlegetett Lionel Messi vs. Cristiano Ronaldo korszakban. Bátyja, aki Manchester United-szurkoló, Ronaldo nagy rajongója volt, bár Scott elmondása szerint mostanában „végre rájött”, hogy Messi a legnagyobb.
Annak ellenére, hogy a szigetországból indulva nehéz profi futballkarriert befutni, Scott már fiatalon ígéretesnek tűnt. Tony Vance, a Guernsey FC menedzsere, aki később döntő szerepet játszott Scott karrierjében, szinte azonnal észrevette a fiúban rejlő potenciált. Ám Vance gyakran beszél arról, hogy a szigetet körülvevő La Manche-csatorna olyan, mint egy vizesárok. Ez problémákat okozhat a feltűnés szempontjából, de nyolcéves korában a „Guernsey-i Grealish”-t kiszúrták a Southampton megfigyelői, amikor a társaival játszott egy helyi focitáborban. Nem sokkal később egy Chelsea elleni próbajáték következett, nagyon kikaptak, de Jamal Musiala is játszott akkor, s ma már a Bayern Münchenben pallérozódik.
Scott ebédidőben vagy akár a tanítás felénél is otthagyta az általános iskolát, hogy elérje a Guernsey-ről induló gépet, hogy odaérjen a Southampton korosztályos csapatainak péntek esti edzésére. A következő napot azzal töltötte, hogy a vasárnapi meccs előtt bepótolja az iskolai leckéket.
„A házi feladatok nagy része a hotelekben készült. Kemény volt, és nyilvánvalóan drága is. A Southampton minden hétvégén fizette a szállodát, de aztán minden hétvégén édesanyám és édesapám fizette a repülőjegyet. Hétvégén sem volt társadalmi életük. Nem akartak egy szállodában ragadni”
– mesélte a Sports Bible-nek Alex Scott. Ám az erőfeszítések ellenére 2015-ben közölték az apjával, hogy 4,5 év után elengedik Alexet a Southampton akadémiájáról. Noel azon az emlékezetes autóúton közölte a hírt fiával. Alex el sem tudja képzelni, mi járhatott akkor az apja fejében. Így fogalmazott:
„Anyukám nagyon feldúlt volt. Erre emlékszem a legjobban. Apám már elmondta neki, és amikor hazaértem, csak sírva fakadt. (…) Most, hogy felnőttem, rájöttem, milyen nehézségeken mehettek át a szüleim, megértem, miért voltak annyira nyúzottak”.
Aztán az iskolában is elterjedt a hír. „Azt hiszem, egy kicsit én is szégyelltem magam. Bemész az iskolába, az összes barátod, sőt még a tanárok is úgy ismernek, mint a focista srácot, aki elrepül és Angliában éli az álmát. És amikor a Southampton elengedett, minden lelassult, megállt. Nehéz volt. Az emberek gúnyolódtak, és azt mondták, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy játszhassak. Ezt le kell söpörnöd, és viccnek kell venned” – idézte fel Alex Scott.
Nyolc évvel később már Európa egyik legfelkapottabb tehetsége, s úgy véli, a döntés inkább áldás volt, mint átok. A southamptoni 4,5 évet egy sikertelen időszak követte a Bournemouthban – ahová végül most igazolt, s a csapat büszkén posztolta is, hogy Scott náluk játszott korábban, holott ez nem volt sikeres időszaka. Korábbi akadémiai tapasztalataival ellentétben Alex és családja havonta két-három alkalommal utazott Bournemouth-ba. Hétközben a helyi St Martin’s csapatában játszott Guernsey-n, hétvégén pedig a középpályás a Bournemouth-t képviselte ifjúsági szinten. „Úgy éreztem, hogy nagy nyomás nehezedik rám, különösen az elengedésem után” – mondta Alex.
„Azt hiszem, ha bármelyik fiatal srácot megkérdezed, akit elengednek, mind azt mondja majd, hogy tényleg nem könnyű. Fájdalmat okoz belül, és negatívan befolyásolja a pályán nyújtott teljesítményed. Akkor még csak 13-14 éves voltam, ilyen életkorban nem kellene számítson, hogy milyen jól teljesítesz, csak élvezned kellene a futballt”
– fogalmazott Alex Scott. A szülei is láthatták, hogy nem érzi jól magát amiatt, hogy otthonától távol játszik. Eljött az idő, hogy elmondja az apjának, hogy nem akar tovább az akadémiai futballban szerepelni, ami öt év kemény munka és odaadás után ijesztő feladat volt.
„Emlékszem arra a beszélgetésre az apámmal. Azt hiszem, akkor egy kicsit féltem, mert ismered az apákat; azt akarják, hogy akadémiákon játssz. Azt akarják, hogy profi futballista legyél. Szóval akkoriban egy kicsit féltem azt mondani, hogy nem akarom ezt tovább csinálni. De amikor megtettem, hatalmas kő esett le a szívemről”
– mesélte Alex, aki 14 évesen otthagyta a Bournemouth-t. Ez tartja élete legjobb döntésének, amely azzá a játékossá – és emberré – formálta, akivé mára vált.
A pályán a törékeny Scott a második akadémiai időszakát követően visszatért a helyi St Martin’s csapatához, s az otthon melege döntő mértékben növelte az önbizalmát. Sőt, az első meccsén 60 másodperc alatt gólt szerzett a Blanche Pierre Lane-en.
„Valószínűleg az volt életem legjobb döntése, hogy a helyi futballban szerepeltem. Nem volt rajtam nyomás. Csak ki lehetett menni és élvezni a játékot. Imádtam. Azt hiszem, hogy egy olyan szinten játszani, ahol nem számított annyira a teljesítmény, mint az akadémiai futballban, óriási hatással volt rám és a fejlődésemre”
– mesélte Scott, aki befejezte a középiskolát, majd főiskolára ment, ahol új barátokkal találkozhatott, és élvezhette a társadalmi életet. „Házibulikra jártam, és olyan dolgokat csináltam, amiket egy normális gyerek szokott. Nagyszerű volt” – idézte fel a focista.
Alex rövid pályafutása legjobb futballját játszotta, miután a St Martin’s csapatánál újra felfedezte a játék iránti szeretetét. Ennek eredményeként számos klub, köztük a Guernsey FC – amely a sziget messze legmagasabban jegyzett csapata – felfigyelt rá. A sikeres próbajáték után Scott tudta, hogy 15 évesen egy felnőtt bajnokságban (Isthmian League) játszani nagy előrelépés, ezért szabadidejét az edzőteremben töltötte, ahol a fizikumán dolgozott. Tony Vance vezetőedző gyakran vonta be Alexet a felnőtt csapat foglalkozásaiba, miután korán észrevette a benne rejlő lehetőségeket. „16 éves korodig nem játszhatsz a felnőtt csapatban, így szinte csak azért edzettem, hogy felkészüljek a 16 éves koromra. A 16. születésnapom előtti előszezont végigedzettem a felnőttekkel. Amikor betöltöttem a 16-ot, még egyáltalán nem tudtam, hogy játszani fogok-e” – idézte fel Alex Scott, akivel apja közölte, hogy behívták a felnőtt keretbe, s másnap hajnalban utaznak, miközben ő a tengerparton lazult a haverjaival.
Scott a következő napokban a Guernsey FC legfiatalabb játékosaként vonult be a történelemkönyvekbe, amikor 16 évesen a Haywards Heath Town ellen szerepelt – ez a rekordot jelentő teljesítmény a sziget újságjainak címlapjára került. További 14 alkalommal lépett pályára a csapatban 2019-ben. Az, hogy már ilyen fiatalon megismerkedett az amatőr labdarúgással, továbbra is döntő szerepet játszik a fejlődésében.
„Nagyon fontos volt számomra, hogy egy másfajta futballt, egy másfajta játékmódot tanulhattam meg. Az összes játékos fizikailag sokkal, de sokkal erősebb volt nálam. Szeretném azt hinni, hogy technikailag már abban a korban is megelőztem néhányukat. De meg kellett tanulnom, hogyan helyezkedjek és hogyan mozgassam a labdát, ami időnként nem sikerült jól. De ez mind a tanulási folyamat része volt. Azt hiszem, a Guernsey FC menedzsere könnyen kihagyhatott volna néhány alkalommal, mert talán nem játszottam jól, vagy a játék egyáltalán nem állt jól nekem. De szerencsére játszatott, bízott bennem. Azóta említette nekem, hogy a csapattársaim kiálltak mellettem, győzködték, hogy játszatnia kell. Ezt jó volt hallani”
– idézte fel Alex Scott a négy évvel ezelőtti eseményeket. Négy hónappal azután, hogy a Guernsey FC zöld–fehér mezében, a másodosztályú Bristol City bejelentkezett érte – köszönhetően Vance vezetőedzőnek, aki videoklipeket küldött Scottról Brian Tinnionnak, a Bristol City toborzásért felelős vezetőjének. A londoni Yate Town elleni barátságos meccsen alig 30 perc elteltével mindkét lábával és fejjel is betalált.
„Átmentünk megnézni őt, és láttunk róla korábban felvételeket, így tudtuk, hogy mire képes. De amikor élőben látod őt, azt gondolod: »Hű, ez a fiú aztán tényleg tehetséges«. A döntés, hogy szerződtetjük, gyakorlatilag azon a meccsen született meg”
– mondta 2022-ben Tinnion a Daily Telegraph-nak. Bár Scottért korábbi klubja, a Bournemouth is ajánlatot tett 2020-ban, végül a Bristol City szerezte meg. Egy héttel később Scott már Bristolban volt, s emlékszik arra, hogy édesanyja, Steph ideges volt, amikor átadta őt egy másik, befogadó családnak, akivel még sosem találkozott, de ez egy olyan folyamat volt, amely végül segített neki megérni és fejlődni.
„Minden olyan gyorsan történt. Elmentem egy hetes próbajátékra, a 18 éven aluliakkal edzettem, majd kedden közölték velem, hogy a 23 éven aluliakkal fogok edzeni. Emlékszem, amikor bejöttem az edzőpályára, azt mondták: »Mégis inkább az első csapattal eddz«. Ez már önmagában is őrület volt”
– idézte vissza első bristoli napjait Alex Scott a Sports Bible-nek nyilatkozva. Nigel Pearson, a Bristol City menedzsere és a stáb meggyőződése volt, hogy a Guernsey-i születésű középpályás elég jó ahhoz, hogy bekerüljön az első csapatba. Pearson azóta dicsérte a játékos temperamentumát és érettségét, sőt, azt is mondta, hogy „arra hivatott, hogy a csúcson játsszon” – ennek elérésére pedig a Bournemouth-szerződés jó lépcsőfok lehet majd.
Ám visszatekintve Scott úgy emlékszik, hogy nem volt biztos abban, hogy hatással volt-e a csapatra. „Ideges voltam, amikor próbajátékon voltam és az első csapattal edzettem. Őszintén szólva azt hittem, hogy küszködök. Azt hittem, mérföldekre vagyok ettől a szinttől, így nem számítottam arra, hogy ilyen hamar lehetőséget kapok és az első csapattal játszhatok. De ez idővel magától értetődően jött. Egyszerűen hozzászoksz” – fogalmazott Scott, aki szerint sokat segített neki, hogy nem az akadémiai rendszerben, hanem a helyi fociban pallérozódott. „Amikor idejöttem, azt mondták, hogy nincs szükségem kölcsönadásra. Manapság annyira fontos a fiatal srácok számára, hogy a saját szintjükön játsszanak, én pedig ezen már túl voltam. A menedzser és az edzői stáb bizalma hatalmas segítség volt számomra. Örökké hálás leszek Nigel Pearsonnak, amiért 17 évesen megadta nekem ezt a lehetőséget” – jelentette ki a focista.
Miután naponta edzett az első csapattal, Scott 2021 márciusában megkapta a behívót az U–18-as angol válogatottba, amit „szürreális pillanatnak” nevezett, hiszen olyanokkal játszhatott, mint Karamoko Dembele vagy Louis Barry, akiket az iskolában a YouTube-on nézett volt az eddigi életében. 2021. április 25-én aztán a Luton Town elleni Championship összecsapáson (2–2-es állásnál) beállhatott csereként. Kisvártatva 3–2-re vezetett a ma már a Premier League-ben szereplő Luton, de Scott elvégezhetett egy szabadrúgást, amit be is varrt.
„Ez egy különleges, különleges pillanat volt számomra. Be is kereteztettem az akkor viselt mezemet. Életem végéig emlékezni fogok erre a napra”
– idézte fel Alex Scott. Miután a debütáló szezonja vége előtt további két mérkőzésen szerepelt, köztük a hamarosan feljutó Brentford ellen, a sokoldalú Scott a 2021/22-es évadban már 39 alkalommal lépett pályára a Bristol City első csapatában. Jobbhátvédként, védekező középpályásként és második csatárként is kezdett, de a legfőbb erőssége a játék összekapcsolása és a lehetőségek megteremtése volt az utolsó harmadban. Hamarosan egy támadóbb szerepkörben is felvirágozhatott.
„Az előző szezonban elég sokat játszottam szélsőhátvédként, és ez számomra egy teljesen új tapasztalat volt. Soha életemben nem játszottam még ennyire védekező pozícióban, és 18 évesen a Championshipben ezt csinálni néha nehéz volt, de boldog és hálás voltam, hogy minden héten játszhattam”
– mondta Alex, aki a legutóbbi szezin minden egyes percét imádta. Sőt, májusban Jude Bellingham, Ollie Watkins és Michael Olise nyomdokaiba lépett, amikor egy kivételes szezon után megkapta a Championship Év Fiatal Játékosa díjat és bekerült a bajnokság legjobbjainak csapatába is. 2023 nyarán aztán háromszor játszott az U–20-as világbajnokságon az angol válogatott tagjaként Argentínában.
„Igen, jó érzés, hogy érdeklődnek irántam, úgy tudom, hogy a Premier League-ből is. Nyilvánvalóan ez jó érzés, de én magam részéről a lehető legkevésbé veszek róla tudomást. Nem olvasok el semmit a Twitteren, és a családtagjaimmal is tudattam, hogy ne olvassanak el semmit, amit látnak, mert az esetek felében nem igaz. (…) Számomra csak az a lényeg, hogy a futballra koncentráljak — aztán majd meglátjuk, mi történik ezután. Nem akarok konkrét időpontot meghatározni, hogy mikor fognak ezek a dolgok lejátszódni. Természetesen szeretnék egyszer a legmagasabb szinten játszani”
– mondta júniusban Alex Scott. Végül egy nem közölt összegért szerződött augusztus 10-én — 11 nappal a 20. születésnapja előtt — korábbi csapatához, az AFC Bournemouth-hoz, ahol a magyar válogatott Milos Kerkez is a csapattársa lesz (korábban Nigel Pearson azt jelezte, 25 millió fontért engednék el, így valószínűleg e körüli összegért távozott, ami a Bristolnál klubrekord).
A Transfermarkt szerint az teszi annyira lenyűgözővé Scottot, hogy ebben fiatal kora ellenére nem csak versenyben van a nála idősebb játékosokkal, hanem több mérőszámban is jól teljesít. Például a belső középpályásként (hatosként vagy nyolcasként) kiemelkedő, ha nála van a labda. Az általuk idézett Opta szerint Scott az első volt a Championship belső középpályásai között a megnyert talajon vívott párbajok tekintetében az elmúlt szezonban, és az ötödik volt társai között a legtöbb sikeres cselezés tekintetében. Ez talán akkor mutatkozott meg leginkább, amikor a Bristol City februárban a Manchester City ellen játszott az FA-kupa ötödik fordulójában. Bár Scott csapata 3–0-ra elveszítette a meccset, a középpályás végig remekül játszott, és még Jack Grealish elismerését is kiérdemelte, amikor a Man City csatára a „top, top tehetség” szavakkal illette.
Ugyan a Bournemouth első meccsén (West Ham, idegenben, 1–1) még a kispadra sem ülhetett le, ami késik, nem múlik. Alex Scottból az angol válogatott kiválósága lehet, s jó eséllyel pályázik arra, hogy a valaha élt leghíresebb Guernsey-i ember legyen – annak ellenére, hogy nem a mai focisták szokványos útját járta. Én a magam részéről drukkolok neki, s nem csak azért, mert a FIFA 21 és a FIFA 22 menedzser módjában az általam irányított Bradford City meghatározó játékosa volt. Hajrá, Alex!
Ha tetszett, kattints a képre és dobj egy lájkot a Facebookon!
