Lecserélni az országzászlót?
Az új-zélandi miniszterelnök pontosan erre készül.
Új-Zéland miniszterelnöke, a Nemzeti Párt vezetője, John Key azt fontolgatja, hogy népszavazást írna ki az ország zászlajáról az idei általános választárok idejére, ha a közvéleménynek van erre vonatkozó igénye. Ezt január 29-én reggel jelentette be, elmondása szerint miniszterekkel is konzultál az ügyben.
„Szeretném, ha lecserélnénk Új-Zéland zászlaját. Ugyanakkor két okból sem tartom valószínűnek, hogy sikerül: egyrészt tudom, hogy nem ez a legnagyobb probléma, amellyel országunk szembenéz. Másrészt a csere mellett állók között sincs konszenzus arról, hogy milyen legyen a következő zászlónk” — mondta Key.
Hozzátette: „Megvitatom a miniszterekkel a dolgot és megvizsgáljuk, hogy van-e erre mutatkozó lakossági igény. Ha a válasz az, hogy nem, elengedjük a csere gondolatát”.
Ha viszont a kormány egyetért a zászlócsere gondolatával, akkor gondosan ki kell választani Új-Zéland következő zászlajának dizájnját. Ezt követően lehetne megkérni a közvéleményt egy népszavazáson, hogy döntsenek az új zászlóról. Hozzátette: úgy véli, hogy nagyjából a lakosság fele szeretne új zászlót, fele pedig maradna a mostaninál, amelyen az Egyesült Királyság zászlaja is szerepel — elvégre Új-Zéland államfője (akárcsak a szomszédos Ausztráliáé) nem más mint II. Erzsébet.
„Persze ha a rögbivébé előtt kérdeznénk meg az embereket, 60:40 lenne a támogatók–nem támogatók aránya” — mondta a miniszterelnök.
Egyébként a New Zealand Herald — Új-Zéland legkomolyabb napilapja — honlapján lehetett szavazni a kérdésben. Cikkünk írásakor a nem reprezentatív felmérés eredménye így áll:
Azaz többen támogatnák az új zászlót, mint ahányan ellenzik, csak éppen a támogatók között nincs konszenzus — ahogy Key is mondta. Ő egyébként a fekete alapon ezüst páfrányt szerepeltető zászlót szeretné, de az új-zélandi zászlóvita során rengeteg más verzió is napvilágot látott már:
Mindazonáltal az ezüstpáfrány már szinte nemhivatalos nemzeti jelkép, hiszen az alábbi területeken is megjelenik:
– Új-Zéland címerén,
– az új-zélandi egydollároson,
– az új-zélandi necclabda- és rögbiválogatott meze,
– különböző hadialakulatok címerén/felszerelésén, stb.
Amúgy nem Key az első, aki miniszterelnökként felvetette a dolgot: a munkáspárti Helen Clark 2009-ben már előállt hasonló ötlettel. A New Zealand Herald szerkesztői pedig keményen odamondtak Keynek: nem a választók tesztelésére ös tökölésre van szükség a zászló-kérdésben, hanem erős vezetésre, ugyanis a brit stílusú zászló semmit nem mond az országról, nem saját jelkép.
Jó-jó, de ki a tököm az a John Key? Mit érdemes tudni róla?
(forrás: Kylie and Rob [and Helen] [CC-BY 2.0])
John Key Új-Zéland 38. miniszterelnöke, 2008 óta tölti be a tisztséget — két évvel korábban már az Új-Zélandi Nemzeti Párt elnöke lett. Aucklandben született, Christchurchben nőtt fel, a University of Canterbury-n (Új-Zéland) pedig kereskedelmi BA-diplomát szerzett. A külkereskedelemben dolgozott, majd az amerikai jegybanknál, mielőtt hazatért és belevetette magát a politikába.
2002 óta az aucklandi Helensville választókörzet képviselője a parlamentben, méghozzá mindig egyre több szavazattal. Előbb pénzügyi szóvivő volt, majd 2006-ban legyőzte az akkori pártelnököt, így két évig az ellenzék vezére lett. A 2008-as és 2011-es voksoláson is győzni tudott jobbközép pártjával, amely klasszikus liberális és konzervatív eszméket vall.
Key pont akkor lett miniszterelnök, amikor a gazdasági világválság kirobbant, amit a szolgáltatások áfájának növelésével és a személyi jövedelemadó csökkentésével orvosolt. 2011-ben a christchurchi földrengés okozott neki fejfájást, a gazdaságnak pedig problémákat. Második ciklusa elején pedig részleges privatizációk terveit jelentette be. Key külpolitikájának fő pontja az új-zélandi csapatok Afganisztánból való kivonása volt, emellett szorosabbra fűzte a szálakat az USA-val (Wellington Declaration) és erősítette a csendes-óceánon áthúzódó gazdasági övezetbeli szerepét.
Úgy tűnik, hogy a következő választáson sem kell majd nagyon aggódnia: az Új-Zélandi Nemzeti Párt támogatottsága alig csökken, a Munkáspárt erősödése pedig lelassult az elmúlt másfél-két évben.
