Mindig csak a fikázás, pedig Az öt sereg csatája nem rossz film

A hobbit harmadik epizódja, Az öt sereg csatája egyáltalán nem olyan vészes, ha nem csak a negatívumokra koncentrálunk. Viszont ezekből is akad bőven, éppen ezért igazán jó filmnek sem nevezhető.

„Bár igencsak félek, hogy a következő, befejező epizód — amire megint egy évet kell várni!!! — szinte csak az Öt Sereg Csatájáról fog szólni. Reméljük a legjobbakat!”

– írtam egy évvel ezelőtt, a Smaug pusztasága megtekintését követően. Nos, reménykedtünk, és összességében azért bejöttek a várakozásaink. Igaz, nem maradéktalanul jó film Az öt sereg csatája, vegyük is át gyorsan a negatívumokat.

*** VIGYÁZAT, SPOILERT TARTALMAZ! ***

Egyrészt

Galadrielt csúnyán elb*szarintották ebben a filmben. Egy adott jelenetben úgy tartja Gandalfot, hogy egyértelműen látszik: egy merev bábu van a kezében. Pár képkockával később pedig úgy fest, mint egy Zs-kategóriás horrorfilm gonosza. Oké, Peter Jackson horrorral kezdte a karrierjét, de azért nah, ezt igazán nem kellett volna.

Másrészt

Alfrid szerepeltetése totál fölösleges volt. Nem adott hozzá semmit a sztorihoz, csak egy nem túl izgalmas, Gríma óta már ismert mellékszál volt.

Harmadrészt

A grandiózus csatajelenettel önmagában nem lett volna gond — az emiatt fanyalgók figyelmébe a film címét ajánlanám –, igaz, nem sikerült éppen könyvhűen visszaadni a sztorit. Nehéz is lett volna, hiszen csak pár oldal szól magáról a csatáról Tolkien örökbecsű művében, ráadásul Bilbó kihagyja a nagyját, miután fejbe vágják úgy, hogy rajta van a gyűrű. Amikor végre megkerül, elmesélik neki, hogy Filivel, Kilivel és Thorinnal mi történt — nyilván ezt nem lehetett volna kivitelezni a vásznon túl izgalmasan. Ugyanakkor valami seregszemle-féle, vagy taktikai alapvetés nem ártott volna, mivel a csata közben csak úgy röpködnek a kiáltások, miszerint északról ez érkezik, délről meg amaz, de hát dunsztunk sincs, mi merre van, vagy ki kicsoda. Kicsit kusza lett ez így, Pete.

Negyedrészt és ötödrészt: Nem derült ki, hogy akkor végülis ki lett Erebor királya — a könyv szerint Dáin. Plusz: mik ezek a halál gagyi óriásgiliszták?

Na jó, de akkor mi a pozitívum?

Nos, Az öt sereg csatája valójában két jellem — a trilógián végighúzódó — csatájának a lezárása. Jacksonnál Bilbo mellett Tölgypajzsos Thorin kapott kiemelt szerepet A hobbitban, és az utolsó epizód utóbbi jellemfejlődését ábrázolja. Thorint fokozatosan őrjíti meg a kincs és az Arkenkő hiánya — Balin, Gandalf és Thranduil is mesél néhány szót a sárkánykór nevű betegségről. Nyilván komplett kórképet nem kapunk, de igen érdekes látni, ahogy Thorin fokozatosan megbolondul, a híresen lojális törpök hűségében is kételkedni kezd. Ahogy az is, amint egy látomásokkal teli éjszakán megszabadul a kórságtól és látja, mi a fontos számára:

a család.

Persze, lehet azt mondani, hogy tiszta nyál, meg minden, de Jackson Tolkien-adaptációja olyan, mint egy középkori lovagregény: a démonok által megkísértett főhős legyőzi a gonoszt és rájön, hogy számára a lovagi erények a fontosak. Thorin hamisítatlan törp: népéhez és vérvonalához hűséges, viszonylag egyszerű gondolkodású, de nemes teremtés, aki tartja az adott szavát. Végül pont az egyszerű gondolkodása és ösztönei — bosszúvágya — végez vele.

Mindig is úgy tartottam, hogy Középfölde legmenőbb teremtményei a csökönyös törpök, akikről a székelyek ugranak be (fyi: bennem is csörgedezik székely vér). Éppen ezért örülök, hogy végül három filmet is kaptak — pedig max kettőben le lehetett volna tudni A hobbitot. A harmadik részt is mindenképpen érdemes megnézni, még ha maradéktalanul nem is lehet vele elégedett az ember.