Steven Gerrard: Semmit nem érsz el egyedül
Steven Gerrard interjút adott a The Manager című szaklapnak, amelyet a League Managers Association ad ki negyedévente. Az alábbiakban a cikk magyar fordítását olvashatjátok.
Steven Gerrard a kollektív váltás gondolkodásmódjáról elmélkedik, amely szerves része volt annak, hogy a Rangers megszerezte 55. bajnoki címét.
Steven Gerrard teljesen a Liverpool csapatkapitányi szerepére koncentrált, és már jócskán elmúlt 30 éves, amikor az edzősködés felé fordultak a gondolatai. Még akkor is, amikor az edzői képesítésein dolgozott az akkori menedzser, Brendan Rodgers javaslatára, némi győzködésre volt szüksége.
„Nem voltam teljesen biztos abban, hogy az edzősködés nekem való” – mondja Gerrard. „Azt gondoltam, hogy talán a televíziós szakértői pályára megyek, mert imádom nézni és elemezni a játékot.” Az Egyesült Államokból való visszatérése után egy hosszú beszélgetés Alex Inglethorpe-pal a Liverpool FC akadémiáján győzte meg. „Alex azt mondta, hogy szerinte sokat tudok nyújtani” – emlékszik vissza –
„hogy a Liverpoolban és az angol válogatottban sok olyan vezetői tulajdonságot mutattam, amelyek értékesek lennének egy edzői vagy vezetői szerepkörben”.
Jürgen Klopp, aki akkor tette át a székhelyét az Anfieldre, teljes szívvel egyetértett vele. Gerrard lehetőséget kapott arra, hogy Inglethorpe és Neil Critchley árnyékaként dolgozzon az akadémián, és időt töltsön Kloppal, aki nagyon szerette volna, ha van ideje arra, hogy edzőként az akadémia biztonságában fejlődjön. „Jürgen azt akarta, hogy a nyilvánosságtól távol, a hibáimból tanulhassak” – mondta Gerrard, aki az U18-asok edzőjeként folytatta, miközben lépésről lépésre támogatta edzői fejlődését.
Skót kihívás
A kis lépésekből azonban nagy ugrás lett, amikor az U18-asoknál eltöltött 16 hónap után eljött a lehetőség, hogy a Rangers menedzsere legyen. „Megdöbbentett” — vallja be Gerrard, aki túl jónak látta a lehetőséget ahhoz, hogy kihagyja, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy el kell hagynia azt a klubot, amely hétéves kora óta támogatta őt. A Liverpool ismét támogatta Gerrard fejlődésének ezt a következő állomását.
„Amint megszakítottam a telefonhívást a Rangersszel, azonnal tudtam, hogy ez a megfelelő klubkultúra számomra” – mondja. „Azonnal úgy éreztem, hogy akarnak engem, és láttam a lehetőséget, hogy valódi kapcsolatot alakíthatok ki a szurkolókkal.”
Mivel akkoriban a Celtic uralta a skót labdarúgást, Gerrard úgy érezhette, hogy az elvárások súlya nehezedik a vállára. Ez azonban egy olyan kihívás volt, amelyet élvezett. „Mindig is szerettem az ilyen típusú kockázatokat, és tudtam, hogy ha jó kapcsolatot tudok kialakítani a szurkolókkal, a játékosokkal és az edzői csapattal, akkor hatalmas lehetőségünk van a sikerre. Semmit nem érsz el egyedül, ezért az alázat és a klubban mindenkivel való együttműködés a pályán és azon kívül is hihetetlenül fontos.”
Nyitott ajtók
Annak érdekében, hogy mindenki a legjobb játékát nyújthassa, az új vezetőnek természetesen bölcsen kell toboroznia, világosan kommunikálnia és a lehető legnagyobb mértékben felhatalmaznia az embereit. A kommunikáció különösen a változás kezdeti időszakában kulcsfontosságú.
Gerrard számára a Rangersnél a kommunikáció már a kezdetektől fogva őszinte és átlátható volt, és ez döntő fontosságú volt abban, hogy magabiztos legyen, és vállalja azt a feladatot, ami hatalmas kihívás lett volna bárki számára, aki új az első csapat irányításában. „Tudtam, hogy az elnök, Dave King támogat engem, hogy jól dolgozzunk együtt, és hogy ott lesz, ha fiatal menedzserként szükségem van rá” – mondja Gerrard. „Teljesen megértette a klub helyzetét, s közösen felállítottunk egy tervet, rendszeresen találkoztunk, és tudtuk, hogy egyértelműségre és összehangoltságra van szükség felülről lefelé, hogy mindenki egy irányba húzzon.”
Gerrard eközben mélyreható tapasztalatot hozott a Rangershez arról, hogy mi kell egy elit futballkörnyezet kialakításához, és King és az igazgatótanács támogatásával átfogó változásokat hajtott végre a játékosok táplálkozásától kezdve a sporttudományi és orvosi részlegeken át a pályákig, a vizuális arculatig és az edzőpálya hangulatáig. Mindezt egy kemény bajnoki menetrend és európai selejtezők mellett hajtották végre.
Csapatmunka
Az általa „fájdalmas időszakoknak és kudarcoknak” nevezett időszakok ellenére Gerrard hatalmas eredményeket ért el a klubbal: veretlenül nyerte meg a skót Premiershipet (és ezzel megfosztotta a Celticet a sorozatban 10. bajnoki címétől), és az Európa Liga csoportköréből a legjobb 16 közé jutott.
„Amikor azonban bármit elérsz” – teszi hozzá – „az egy folyamat, egy utazás, és bárki bármit mond, ez soha nem csak egy emberről szól. Én és az edzői stábom minden tagja kivette a részét a Rangers 55. bajnoki címének eléréséből, de valójában hatalmas dicséret illeti a Rangers sportigazgatóit, Mark Allent és Ross Wilsont, a hihetetlen szurkolókat, a háttérben dolgozó embereket – például a szerelésekért felelős emberünket, Jimmy Bellt, a kantinban dolgozókat és az öltözők takarítóit – és természetesen az elnökséget is. Nagyon fontos elismerni, hogy az »55.« nem egy személynek köszönhető, hanem egy hatalmas csapatnyi embernek, akik összefogtak, és döntő szerepet játszottak abban, hogy a klub visszatérjen a sikeres útra.”
És ez nem volt mindig könnyű, ismeri el. „Érthető, hogy az emberek gyakran félnek a változástól, ezért nagyon fontos, hogy világosan tudd kommunikálni az elképzeléseidet. A labdarúgásban minden változás során nehéz beszélgetéseket kell folytatni, például amikor azt kell mondani a játékosoknak, hogy nem tartozhatnak a csapathoz a továbbiakban. Ezután az volt a kihívás, hogy elmenjek, és meggyőzzem a kiszemelt játékosokat arról, hogy a Rangers a nekik való futballklub, és hogy ők is fejleszthetik a csapatot, és tovább vihetik a klubot előre. Voltak időszakok, amikor a kritikát, a nyomást és a felelősséget a saját vállamra kellett vennem, hogy megvédjem a stábomat és a játékosaimat.”
Mivel azonban az alázat Gerrard vezetői stílusának központi eleme, ez az igény, hogy megvédje és emberként vigyázzon a csapatára, különösen fontos volt. Nagyon fontos volt számára, hogy a játékosai és mindenki más a klubnál érezze a támogatását és tiszteletét. „Mindig arra törekszem, hogy világosan kommunikáljak és megközelíthető legyek” – mondja.
„Hiszek a nyitott ajtók politikájában, és szeretném, ha a klubban mindenki úgy érezné, hogy hozzám fordulhat, mert mindannyian egy hajóban evezünk.”
Gyorsított tanulás
Az élénk tudásszomjjal rendelkező Gerrard számára a Rangers irányítása az Európa Ligában felbecsülhetetlen tanulsággal szolgált. „Az európai tapasztalataink felgyorsították a menedzseri fejlődésemet” – mondja. „Az Európa Liga legjobb 16 közé jutásért magas színvonalú ellenfelekkel szemben kellett kiállnunk, és az út során sokszor a súlyunk fölött ütöttünk. Ez nagyban köszönhető az összetartás kultúrájának, a filozófiánknak és annak, ahogyan játszottunk. Ezek az eredmények megint csak nem egy-egy egyénnek köszönhetőek, hanem inkább a klubon belüli kollektív erőfeszítések eredménye.”
Gerrard menedzsmenthez való hozzáállása lehetővé teszi a körülötte lévők számára is, hogy folyamatosan tanuljanak. „Olyan ember vagyok, aki tisztában van önmagával, ismerem a saját képességeimet, és tudom, hogy nem vagyok tökéletes” – mondja.
„Vannak erősségeim, és szeretek egy olyan csapatot körém állítani, amely támogatja ezeket az erősségeket. Nagy híve vagyok annak is, hogy a játékosaimat és a munkatársaimat felelősséggel ruházzam fel. A modern menedzser szerepe kiterjedt és folyamatosan fejlődik.”
„Minden menedzsernek megvan a saját megközelítése, hogy az összes edzői munkát a pályán maga végzi-e, vagy egy pályaedzőt bíz meg ezzel, és szorosan figyelemmel kíséri azt. Én inkább az utóbbi megközelítést részesítem előnyben, mert amikor az ember edzősködik, és a játékosok között van, nem mindig látja a nagyobb képet. Volt szerencsém időt tölteni Sir Alex Fergusonnal (CBE) és Walter Smith-szel (OBE), és mindketten megosztották velem, hogy mennyire értékesnek érzik, ha hátralépnek és megfigyelik az edzést, miközben a pályaedző végrehajtja a megbeszélt gyakorlatokat. Felbecsülhetetlen érték, ha ilyen tapasztalt menedzserektől kapunk megerősítést arra vonatkozóan, hogy a fejlődő menedzserként alkalmazott megközelítésünk helyes.”
Következő lépések
Gerrard szerint nem volt ideális, hogy szezon közben elhagyta a Rangerst az Aston Villa kedvéért. „Egy tökéletes világban soha nem távoztam volna így, és teljesen megértem a klub és a szurkolók frusztrációját, amit akkor éreztek, amikor elhagytam a Rangerst. Amikor felmerült a lehetőség, amellett, hogy egy olyan klubot irányíthatok, mint a Villa a Premier League-ben, a döntésem meghozatalában nagyon fontos szerepet játszott az is, hogy közelebb lehetek a családomhoz. Az edzői stábom tagjai között is voltak olyanok, akik nagyon szerették volna kipróbálni magukat a Premier League-ben.”
Gerrard csak jót tud mondani az Aston Villáról. „Lehetőséget kaptam tőlük a Premier League-ben, és kezdetben sikeresek voltunk, mert elértük azt a feladatot, hogy a csapatot a tabella aljáról a biztonságba vezessük.”
„Volt időm elemezni és alaposan átgondolni a második szezonunk kihívásait. A futballban tanulni kell a hibákból, és erőt kell meríteni a sikerekből. Resetelni kell, várni és türelmesnek kell lenni, hogy a tűz és a harci vágy visszatérjen. A Villától való távozásom óta kaptam már ajánlatokat klub- és nemzetközi szintű menedzseri posztra, egyebek között egy izgalmas lehetőséget egy tengerentúli bajnokságban, de jelenleg egyik sem volt megfelelő számomra. Addig is élvezem, hogy a lányaim és a kisfiam Uber-sofőrje lehetek”.
Ha tetszett, kattints a képre és dobj egy lájkot a Facebookon!
