A monarchia diszkrét bája

Azért jó néha szabadságra menni a nyúlon túlról (természetesen az ellenkező nyúl irányába, aztán még tovább), mert így meg lehet kicsit messzebbről is nézni a birodal… izé emirátust.

Az a fenenagy helyzet, hogy ezek a népek — ideértve az őslakos- és az import-populációt is — nem kicsit másképp gondolkodnak. A minap is találkoztam egy ilyennel. A konkrét eset igazából mindegy is, valami olyasmi volt, hogy hoztak egy (egyébként ímmel-ámmal betartott) szabályt sok éve, aminek az egyik gyár-közeli termék nem annyira felelt meg. Szóltam is hogy helló, ez így biztosan jól-e van, mire egészen magától értetődően megnyugtattak, hogy persze, mi a hivatalnak dolgozunk, ott lehet.
Fel is szaladt a szemöldököm menten, hogy ezt így mégis hogyan, mire az egyik — valahonnan Afrikából ide származott — kollega elkezdte magyarázni, hogy

Háát tudod, ez itt egy monarchia, ez máshogy működik mint a ti országotokban, itt ilyet lehet, teljesen normális…

Próbáltam elmagyarázni, hogy nem, tökre nem normális, ráadásaul a világ boldogabbiknak mondott részét többek között (a normálisabb klíma mellett — azért segít, hogy ezt a Földközi-tenger partján írom) pont azért hívják úgy, mert itt (onnan: ott) meg pont hogy nem. Pontosabban hogy tettünk róla párszáz éve, hogy ne így legyen.

(Meséltem nekik arról is, hogy a városban külön városrészekre — itt ezek között 100m — 10km semmit tartunk — kijelölni hogy akkor ez lesz a fesztiválok helye, ott a filmes cégeké, amott meg lehet internetes céget alapítani, nem mindig jó ötlet. Anno valami tervutasítás néven kipróbáltuk már ezt is.)

Az ötlet nagy őzike-szemekkel és némi nemértéssel találta szemben magát. Aztán leesett, hogy náluk ez az egész Rousseau — felvilágosodás — felvörösökproletárok történet kimaradt, itt még mindig az emír a király.

Ami még érdekesebb, hogy azok között is, akik más (és/vagy lásd feljebb: boldogabb) országból érkeztek megfigyeltem egyfajta gyors akklimatizációt; valahol a Stockholm-szindróma és a “Csak a szépre emlékezem” című régi sláger között. A tünetek: hirtelen tele lesz a Facebook-fal a hely csodáival, “I love nyúlontúl” feliratokkal, mosolygó képekkel, a “nem is gondotuk volna, erre tessék” jellegű üzenetekkel, meg amit még el lehet képzelni. (persze a dologhoz az is hozzá tartozik, hogy az ellenkezőjét állítani illegális :).

A más, de mégis működésn azért megvan: a sejk tényleg népszerű, ami politikusnál nem gyakori. Királyoknál ki tudja, itt olyan Igazságos Mátyás-jellegű a helyzet: az alattva… izé rajongók legutóbb a londoni metróban is felismerték, ahol diszkréten somolygott rájuk.

(Mondjuk nem tudom mit kerestek ott, ha azon a környéken olajat keresnek, állítólag 80-as évekbeli Jaguarok alatt keletkeznek nagyobb lerakatok.)

Persze van amikor pettyet túltoljuk a dolgot: a nemzetközi légszennyezettség-listáról idén már hiányzik a birodalom, miután tavaly sikerült ott is az első helyen végezni, a szokásos leghosszabb-legmagasabb-legdrágább versenyszámok mellett.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.