Amire nem gondoltam

Mielőtt az emberfia nekivág a nagy ismeretlennek, igyekszik tenni róla, hogy mégse legyen azért annyira ismeretlen. Persze más a könyvek olvasgatása és a való világ, így lett néhány olyan dolog, amire mégsenem (vagy nem pont így) számítottam:

A helyiek a legtöbben nem is helyiek

…persze, olvasztótégely meg mifene (a hőmérséklet stimmel, olvadunk tégely nélkül is) de arra nem számítottam, hogy több pakisztáni meg filippínó arcot látok majd, mint helyit. (hogy Angelo Provolone örökbecsűjét idézzem: tudtam, csak nem sejtettem.) Konkrétan a népesség 85%-a (gazdasági) bevándorló. A láthatóságon az sem segít sokat, hogy a helyiek közül kevesebben tömegközlekednek, az úton ellenben nem jó találkozni velük. (…sem, lásd még itt)

A szabványok márpedig jó dolgok

Ahogy (állítólag) már nem nagyon van rossz új autó a Lajtától nyugatra (avagy a franciák is megtanultak végre jót csinálni, keletnémetek meg már nincsenek, a kínaiak meg a másik irányban), ugyanúgy nincs igazán pocsék egy csomó mindennapi dologból sem. Már ami a világ boldogabbik felét illeti. Vegyük például a mezei vízcsapot.

Ez itt nem az EU, nincs aki megmondja, milyen szögben görbülhet a pálma, (holnap sem) úgyhogy lehet mindenféle érdekes dolgot kapni, olcsót is meg drágát is. (érdekes módon jópár kategóriában pont a közepe hiányzik.) A skála a legalján hogy-hogy nem a nagy népi Kína remek termékei vannak. Ha egy építtető spórolni akar, ilyet vesz (a bérlő meg nagy levegőt, miután rájött, mire fizeti ki egy kisebb afrikai ország éves GDP-jét). Sosem gondoltam volna, a “megnézem mi folyik otthon” dolgot időnként szó szerint kell érteni.

Ezek itt kérem énekelnek

Először csak meglepődtem, amikor valaki – nem épp Pavarotti nyomán, pontosabban hangján – dalra fakadt a metrómegállóban. (Innentől a Spektrum TV stílusában, David Attenbourgh magyar hangján:) Az eddigi megfigyelések alapján főleg indiai-pakisztáni és a furábban kinéző filippinó populáció hajlamos a spontán dalra fakadásra – jellemzően zenehallgatás közben. Ez a jelenség hozzátartozik az utcaképhez , pontosabban hanghoz – az énekes fejhallgatója általában legalább saját magát megóvja az eredménytől.

Nem létező közmondások, avagy kulturális adaptáció

Avagy hogy befolyásol mindent a környezet — az első hetekben (oké, hónapokban) erőteljesen figyelni kellett, hogy nem minden kifejezés működik itt ugyanúgy, mint otthon.

Például az arab nyelvben nincs szó a kompromisszumra abban az értelemben, ahogy mi értjük, hogy mindkét fél felad valamit. Persze lehet velük alkudozni (sőt…), csak vigyázni kell arra, hogy a végén úgy tűnjön, hogy mindenki megkapta, amit akar. (még ha nem is — van erre egy szavuk, a “taarradhin”: valami olyasmit jelent, hogy megegyezünk valamiben, de mindenki elégedetten (konkrétabban a látszat alapján elégedetten) távozik.

A minap meg pillanatnyi elmezavaromban valamire válaszul közöltem, hogy “hát igen, a szomszéd fűje mindig zöldebb.” A fura nézések után gyorsan rájöttem, hogy ez a mondás itt talán nem annyira használatos.

(ó, még egy: az ausztráloknak úgy tűnik csináltatnom kell egy szarkazmus-táblát, mert nem mindig értik…)

A távközlésről jót vagy semmit

Nesze nekem világ közepe a modernitás jelképe, felhőkarcoló-ültetvény meg mifene: konkrétan ott tart az ország, mint Magyarország jó 20 éve (plusz mobilinternet és Facebook). Van egy nagy állami monopol gyapjas mamut, náluk lehet venni “szolgáltatást”. Na jó, nem is, igazából kettő van.

Az úgy volt, hogy amikor a WTO-ba felvételizett a birodalom, volt egy olyan feltétel, hogy legyen verseny a távközlésben, mert az mindenkinek jó. (Kivéve gondolom a sejknek, mert az övé volt az egyszem cég.) Mondták is neki, hogy két lehetőség volna: vagy beenged mindenféle messziről jött cégeket, vagy valahogy csinál versenyt belföldön.

Tipikus helyi furfanggal ez utóbbit választották: a jó emír alapított még egy céget, így már senkinek nem lehet egy szava sem…

…ahogy nincs is, mert azon kívül hogy drága, elég sok minden minden le is van tiltva. Például ami nem egyezik a helyi kultúrával, kritikus a helyi bármi iránt, vagy netán konkurencia: pl. mobilon Skype-ot és hasonlókat nem lehet használni. (érdekes módon ugyanannak a cégnek a vezetékes internetén — 16/4 megabit, havi 320 fabatkáért — általában működik, úgy negyedik-ötödik próbálkozásra)

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.