Hello tourist!

Ladies and gentleman, welcome and salam alaykum! Bár ezt nem itt mondták, (a liftesfiú köszöntött így minket jósok éve Kuala Lumpurban) de ettől még itt is lehetett volna.

A repülés a szokásos móka, kivéve hogy a Wizz ülései azért messze nem olyan kényelmesek, mint amit az Emirates tesz a gépeire — cserébe harmadannyiból kijön, azaz kijövök. Cserébe legalább meglátogattam a világ leendő legnagyobb repterét, ami még nagyon nem tart ott. (plusz sötét volt és nem sok látszott belőle)

A határon volt egy kis fennakadás; mint kiderüt az e-visa csak a nevében e, ki kell nyomtatni ahhoz hogy elolvassa a határ éber őre. (Akkor is, ha ő jön nyomtatni, miután végzett az utánam következő cirka nyolcvan utassal.) De mindegy is, csak beengedtek.

Most van két napom (már csak egy) turistálni, így elkezdtem körbejárni a környéket (a lépésszámlálóm nagy örömére, eddig folyamatosan nyaggatott, hogy nem lépek eleget)

A Marina nevű helyen kezdtem (valahonnan ismerős volt, úgyhogy miért ne), úgyismint az egyik legnagyobb mesterséges tó és az irodához (és mint kiderült a strandokhoz) közel eső potenciális lakóhely.

(most egy hónapig szálloda, addig van időm saját lakot keresni. Bár azt a tippet kaptam, hogy áprilisban érdemesebb nézni, úgyhogy lehet hogy kettő lesz belőle.)

Valami ilyesmi. Egy kb 4 kilométeres tó, két oldalán ezek a magas dolgok, alatta (eleinte) kávézók-éttermek-miegyebek, körbe sétány. (azért annyi csalás van benne, hogy a vége felé már rendesen ritkulnak a kiülős helyek és az épületek is alacsonyabbak meg ritkábbak is.

Viszont a másik oldalon ott a strand. (Az egyik, gondolom, de nekem ez most A strand mert ezt láttam meg először). A háttérben a két háromszög a világ leendő legnagyobb óriáskereke lesz; állítólag kicsit tovább tart az építkezés mint tervezték, mert még a szigetet meg kellett csinálni neki előtte. (mármint hogy nem volt ott sziget) 210 méter magas lesz és a közepén lesz egy kerek, 80 méteres LED képernyő, hogy legyen min mozizni az arra járóknak.

Rugós gyerekkilövő-apparát, rakoncátlankodó apróságok megfékezésére. (szemmel láthatólag élvezte)

A másik oldal másik oldalán aztán megleltem az addigi legfurább épületet, ami pont olyan, mint amikor két székely bácsi barkochbázik

- Senderedik? 
- Senderedik biza.
- Kunkorodik? 
- Kunkorodik biza.
- Pöndörödik? 
- Pöndörödik biza.
- Akkó’ dezoxiribonukleinsav.

Avagy a Cayan tower, amit el sem tudom képzelni hogy rendeznek be, mert a kinézete alapján egy derékszög sem lehet benne. Cserébe szépen megtöri a felhőket, amik épp arra jártak a hetvenedik emelet környékén.

Amúgy a tájékozódás viszonylag egyszerű, mivel a város a tengerpart mellett hosszúkás, ellenben nem annyira széles. Hosszában metró (a föld felett, mert miért ne), ami szép, új és automata. (majd megér egy misét az is, hogy mi a csudának van rajta gold class jobb ülésekkel, kétszer annyiért :)

A nagy tó-séta után átmetróztam a városközpontba (amiből egyelőre a Burj Khalifát és a Dubai Mall-t láttam, a többi még hátra van, illetve épül is utánpótlás, hogy ne unjuk meg).

A Mall egy szokásos bevásárlóközpont, jobbra-balra megszorozva öttel, felfelé kettővel. Avagy bazinagy. És kb minden van benne, bár az összeset még nem láttam. De a kedvenc messziről jött könyvesboltomat már megtaláltam, ha esetleg olvashatnékom támad:

Japán könyvesbolt a sivatagban.

Az időjárásról: általában meleg. Most kifejezetten jó idő van, hűvös(ebb) szél a tenger felől és alig 24–25 fok. (plusz a tűző nap, ami miatt melegebbnek tűnik.) Ma mondjuk voltak felhők is, ami erre ritka vendég.

A képen egy oda nem illő részletet rejtettünk el.

A minden elképzelhetőről még gyártok képet ha arra járok, végül jöjjön a mai kedvenc, ami ‘Az esernyőárus bosszúja’, avagy a ‘ki rendelt meg ebből ennyit?’ alcímet viseli:

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.