Költözési jótanácsok

Még az itteni részek előtt egy kulturális csemege, avagy kalandok a Hórukk és Tsa Zrt.-vel. Mert kisebb történések azért voltak, pedig annyira nem is volt sok cuccom. (gondolta Stirlitz, ugyebár.)

A poént lelőve persze minden jó ha a vége jó (bár a raktárat, ahol a dolgaim 90%-a pihen még nem láttam telepakolva), a dolog sikerült, ugyebár.

Közben viszont rájöttem egy fontos dologra. Szerintem a Költöztetők valójában egy ősi, letűnt civilizáció utolsó képviselői. Valószínűleg még a vadászó-gyűjtögető-vándoró időkből maradtak itt köztünk, csak csúnyán elbánt velük az idő meg a nem-annyira-vándorló életmód. Pedig a maguk idején borzasztó megbecsülésnek örvendtek; a gyűjtögetésből ugye elég sok cucc (erről lesz még szó) összegyűlik (most mindenki nézzen körül otthon és próbálja megbecsülni hány dobozba férnek bele a nem-bútor dolgok, aztán szorozza meg kb. kettővel a pontosabb eredményért.) A vándorlós fázisban ezt mind vinni kellett valakinek tovább — ők voltak azok.

“Money makes the world go ‘round” — mondta nekik az első angol bankár, akivel találkoztak. Meg is mondták neki, hogy a fenét a pénz, mi visszük, a pénzt meg adja csak nekünk.

Találtam más bizonyítékot is: teljesen egyedi, kifinomult nyelvük van. Először kifejezetten egyszerűnek tűnik, kevés szóval. Valójában a kínaihoz hasonlít; elsőre hasonlóak ugyan a szavak, de a szövegkörnyezettől, kontextustól és intonációtól függően ezer dolgot jelenthetnek. A nálam járó mesterek például főleg két szót használtak: a ‘cucc’ (valószínű jelentése: bármi amit vinni lehet) a ‘k…vaannya’ (eredeti jelentése: milyen szép nagy ez a kanapé) szóval szinte mindent el tudtak mondani egymásnak, mást legalábbis nem használtak.

A törzs megbecsült tagjaként külön szertartása volt a megidézésüknek is, ezt a mai napig megőrizték. A tapasztalatlanokat elsőre megtéveszti, hogy mindenhol azt hirdetik, hogy “hívjon és jövünk.” Ez ne tévesszen meg, a Költöztetőket nem ennyire egyszerű megidézni. Az első fázis egyszerű, valahogy fel kell venni velük a kapcsolatot, tisztázni a mit és hova kérdéseket, amit általában a “jóvanfőnök, megyünkakkormajd” kifejezéssel nyugtáznak.

Az igazi szertartás ez után kezdődik. A megbeszélt időpontra ugyanis szinte sosem érnek oda — ezzel nem bántani akarnak, ez ősidők óta így működik. A tulajdonképpeni megidézésnek úgy kell nekiálljni, hogy elkezdünk valamit (bármit) csinálni. Nagyon fontos, félbeszakíthatatlan dolgot azért ne, de azért legyen értelme.

Ha már épp belejöttünk a dologba, elkap minket a flow, ez azt jelzi, jó úton haladunk: ilyenkor 5–6 percen belül megérkeznek.

Utána már simán mennek a dolgok, közben meg ilyen remek megfigyeléseket lehet tenni a dobozok kerülgetése közben.

Show your support

Clapping shows how much you appreciated Peter’s story.