Meetingfalva lakói

Mert persze nekem pont a Nagy Népi Hapci és a Zoom Eljövetele közötti remek időszakban kell épp új gyárba költöznöm… (Virtuálisan, mert a Birodalomban azidőtájt se ki se be.)

Ismerkedjünk is gyorsan meg meetingfalva új lakóival, ha már ez lett a divatos munkavégzési forma.

Ez a történet is úgy kezdődik, mint a szakállas vicc, amikor Fort Knox-ban a közlegény jobbról érkezik rohanva:

• kapitány úr, kapitány úr, jönnek az indiánok!
• értem fiam, de azt nézze meg, barátok vagy ellenségek?
• …hát, biztos barátok, mert együtt jönnek…

… avagy ismét szembe találkoztam a popszakma környékbeli hírhedt létformájával, az indiai programozóval. Azaz szembe nem pont, merthogy otthon vannak ők is a drágák, ahogy a Zoom-háttérzajokból hallom.

Az első pár hétben kiderült (ősz volt, hullottak a levelek és a vége felé már a hajam is) , hogy van néhány különbség a távoli és a lokál indiai programozó között:

A helyi mindenre igent mond, aztán jól nem csinálja meg. Kérdésre félrebeszél, majd ha az nem használ, beveti a (helyenként elég akrobatikus) fejrázás-vállvonás kombinációt, ami után mindenki tudja, hogy itt sok minden lesz, remény az mondjuk nem.

A távoli az más.

Ami le van írva, az oké. (Esetleg félreérti, utána jön a szokásos félrebeszél, fejet ingat, bár ezt videó nélkül nehéz megmondani). Ha valami nincs leírva, akkor az bizony plusz munka. Ha nincs pont úgy leírva, de mondjuk egy kétéves is rájön magától, (pl. a programban ne legyen ordasan sok hiba), akkor azt elmegy megbeszélni. Aztán visszajön projektmenedzserestől, mondván hogy hát itt kérem agilis munkavégzés van (értsd: mindenki állandóan megbeszél valamit valakivel, de mégsem tudnak semmit), úgyhogy fogalmuk sincs, mikorra lesz meg a micsoda. Ja, meg pluszmunka is, természetesen, mert annyit kellett meetingelni rajta.

A távoli előnye viszont, hogy az inshallah-ról még nem hallott, mondjuk egyelőre úgy tűnik ez már nem oszt nem szoroz.

Mellettük van még egy halom nagyon okos, még annál is diplomatikusabb (sosenem fogom tudni utánuk csinálni) tanácsadónk. Ők még nem láttak közelről indiai programozót — ezt abból sejtettem, hogy először elhitték amit mondtak nekik, — úgyhogy néhány jó eséllyel biztosra vehető tipp után (pl. tuti félreértenek valamit, de az a mi hibánk lesz és pluszmunkát akarnak felszámolni érte) kisebbfajta helyi érdekű látóvá is avanzsáltam.

A szokásos village idiot szerepkör után ezt határozott upgrade-ként fogom fel.

(update néhány hónap után, mostanában kicsit sokáig tart mire megírok valamit: még mindig okosak, a diplomácia erősen kopik)

Nem annyira képzelt beszélgetések indiai informatikusokkal (6 év 3 hónap tapasztalattal, mert ők ezt így tartják nyilván, mit az óvodások az életkorukat):

• és a térképet azt hogy jelenítsük meg a honlapon?
• pont ahogy a terven van, azt látod?
• igen, de azt nekünk kell odatenni?
• hát, ha az eddigieket ti csináltátok, attól félek igen. Ha azt a gonosz manók csinálták, akkor rúgjátok őket fenéken és küldjétek inkább őket a következő alkalomra, mert beszédem van velük.

Fejvakarás másfél hónapnyi banki rendszerrel küzdés közepette. Azt mondja a jóember:

• de szerintem ennek nem is így kellene működnie. Amikor ilyet láttam legutóbb, az máshogy volt.
• Próbálkoztam már én is ezzel pár éve, a banki rendszer nem kívánságműsor.
• De szerintünk így nem jó.
• Attól ez nem fog megváltozni, lépjünk egyet. Mi a gond? Dokumentációt elolvastátok?
• Igen, de amikor próbáljuk azt csinálni amit leír, akkor nem működik, nézd (átküld három oldalnyi ákombákomot random linkekkel, word dokumentumban)*
• Mi lenne, ha a középső három lépést nem hagynátok ki és azt a másik kettőt nem fordított sorrendben csinálnátok?
• ezt el kell mennünk megbeszélni…

Meetingfalva lakói — ha a sok megbeszélésből nem derült volna ki — extrém közösségi lények: egyszerre háromnál kevesebben sosem jönnek bármit megbeszélni, akkor sem, ha csak egyet hívtunk. (hogy ki dolgozik, az még nem derült ki. Lehet hogy tényleg a manók). A közösségnek más szerepe is van: Meetingfalva hite szerint a ha sokan mondanak valamit, attól az igaz lesz.
Egyelőre úgy tűnik, hogy nem csak én, de a számítógép sem hisz nekik. A gép csak annyit mond hogy ‘error’, én néha ennél hosszabbakat — cifrábbakat is.

¯\_(ツ)_/¯

Ezek mellett ott az új gyár lakossága, akik egy kicsit távolabbi arábiai helyszínről csodálkozva figyelik a fejleményeket. (azt hogy követik, azt kicsit túlzásnak tartanám mondani.. Esetleg biztonságos követési távolsággal). Azért valószínűleg örülnek, hogy ezt a kalamajkát nem nekik kell kibogozni.

Ha a hapci- és a fejetelencsirke-rohangálós helyzet megengedi, meglátogatom őket is egyszer. De az már egy másik történet lesz.

* ha informatikus word dokumentumot küld, kezdj gyanakodni. Ne a dokumentumra, a küldőjére.