az omiózus tűzijáték, ha már

Polgári engedetlenség

… avagy hülye kérdésre hülye válasz, itt is.

A furcsaságok kicsiny sorában a következő, amit egy ideje észrevettem, hogy az emberek nem nagyon állnak ki saját magukért (jó, kicsit sem). Kicsiny szociális kísérlet, ezúttal kiállás helyett leüléssel, plusz némi értetlenkedéssel.

A biztonsági őröket valahogy sehol nem a bölcsészkarról válogatják, errefelé külön öröm, hogy úgy tűnik, a nyelvtudás sem kötelező. Azért igyekeznek, ami persze nem mindig elég.

Helyszín: strand, tengerpart, tűzijátékhoz készülődő turistahad. Biztonsági őrnek kinéző alak (fehér ing, fekete nadrág, “fontosvagyok” fej, walkie-talkie, vasággyal 45 kiló) jobbról be:

  • helló, zárva vagyunk
  • helló, szép estét neked is, oké, akkor nem megyek oda, bármi is zárt be. (egyébként pont nyitva van minden, hülyék lesznek bezárni ekkora tömegben)
  • azt mondom, itt van zárva (miért nem tudják rendesen elmondani, hogy mit akarnak?)
  • mármint hogy mi? A tengerpart?
  • nem szabad a napágyra ülni
  • ááá, az előbb azt mondtad, zárva vagytok. Akkor most mégsem?
  • be vagyunk zárva és nem szabad ide ülni
  • hát, úgy látom ez egy szabadstrand és mindenki a napozóágyakon ül, a homok tudod nem annyira kényelmes. De persze ha nincs ingyen, szólj.
  • én csak itt dolgozom és az információt adom át, hogy zárva vagyunk
  • oké, köszi az információt, szép estét neked is
  • de nem szabad itt ülnöd. Ha jönnek és lefényképeznek hogy itt ülsz, akkor majd szólnak nekem, hogy miért?
  • ha itt bárki bármit fényképez, az a tűzijáték lesz, sokkal látványosabb, mint én. Plusz töksötét van. Plusz ha jól tudom törvényt is sért, ha anélkül vakuz az arcomba, hogy leokéznám előtte.
  • de zárva vagyunk.
  • jó, ezt már mondtad, köszi, ha valaki jön elvinni a napágyakat záráshoz, istenuccse felállok. Amúgy a fotósoknak is zárva? Már ha jönnek, úgy értem.
  • ne kérdezz, csak engedelmeskedj (na itt gondoltam, hogy kifejtem neki, hogy Franciaországban ebben a percben kötnék egy traktorhoz / bika szarvához és indulnának vele vasvillával kísért városnéző túrára, de jó eséllyel nem értené, úgyhogy megspórolom az energiát mindkettőnknek. Úgyhogy csak:)
  • parancsolsz?

(biztonsági őr 1 fura fejjel balra el). Tíz perc múlva nagyobb darab helyi jellegű figura pólóban jobbról be:

  • zárva vagyunk
  • hát szép estét magának is. Maguk is zárva? Vagy ez ugyanaz a cég mint amit a másik jóember reklámoz? (fura egy reklám, állítólag van itt valahol marketingszak, remélem nem onnan szabadultak, metr akkor jaj a kapitalizmusnak)
  • nem szabad itt ülni, ez magánterület
  • tudom, az egész ország az, mégsem áll mindenki, az nagyon fárasztó lenne egy idő után
  • de ha te itt ülsz, akkor mindenki látni fogja és ők is leülnek (áááá, érdekes helyi logika, ülőbuddha-mozgalmat fogok szervezni, látom már)
  • aha… ülünk itt egy páran, mi lenne ha megkeresnéd, aki először ült le, hátha beindul a fordított láncreakció amit szeretnél?
  • az egész partot én felügyelem és be vagyunk zárva
  • gratulálok, klassz part, látod mennyien vannak itt. Amúgy ha tényleg zárva, akkor ez a csomó ember itt mit csinál? (tűzijátékot nézni jött, általában tele van a part, már amikor épp nem megsülős évszak van)
  • ők sem ülhetnek le, azért is állítjuk fel őket (udvarias, mondhatom, említettem már a marketinget?)
  • mert magánterület?
  • igen és a vezetőség azt mondta, hogy be vagyunk zárva
  • de ez egy nyitott strand, melyik része van zárva?
  • csak a napágyak vannak zárva. Akkor most felállsz és elmész?
  • persze, megvárom a tűzijátékot, aztán felállok és hazamegyek
  • de most nem?
  • most nem.
One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.