Schrödinger lakása…

Peter
A nyúlon túl
Published in
2 min readAug 11, 2017

… avagy kétszer ugyanoda nem csap.*

“Tűz van babám” közölte a riasztó (már megint, teszem hozzá. Megcsinálta kb. kéthavonta). Hajnali egykor persze ez nem annyira kedves dolog tőle, de a riasztó már csak olyan mint a denevér, nappal alszik, éjjel meg rikácsol. Vagy csak nappal nem vagyok otthon, ezt azt hiszem már nem fogom megtudni.

Nem sokkal később kiderült, most épp tényleg jó oka volt rá.

A többit megírta a híradó, mármegintkigyulladt, hogylehetez, amúgy mindenki meg van mentve, éljenek a helyi szervek. Egyébként meg tényleg, mert profik, kedvesek és jófejek voltak és az utolsó macskáig mindenki kijutott egészben.

Más-, harmad- és negyednap még mindig jól felismerhetőek voltunk a kedves — és addig sosem látott — szomszédokkal a jellegzetes, “robotzsaru áramszünet idején” járásunkról: hiába, 67 emelet (kinek mennyi) lépcsőzés megteszi a hatását. Mondjuk azt megjegyeztük páran, hogy legközelebb valami kevésbé macerás alkalmat kellene találni a szomszédokkal ismerkedős eseményhez.

Hogy pontosan ki és mi a fenéért gyújtotta fel a saját erkélyét (és vele a fél épületet), meg hogy mégis miért érdemes gyúlékony anyagból építkezni a sivatag közepén azt sosem fogjuk megtudni. A birodalom nem annyira jó a saját hibáknak a beismerésében, sőt a közlésükben sem.

Schrödinger persze nem az új szobatárs, hanem a helyszín állapota miatt; megtekintésig bizonytalan, utána meg kiderül. Lehetett volna rosszabb is, nagyjából túléltük, némi füst-víz és üvegcseréppel való meghintés után a dolgok nagy többsége menthető. Persze kérdés, hogy az említett mentést mégis mikor, a hír- mellett épület-zárlat is van ilyenkor.

Úgyhogy megint hotel, pont mint az elején.

A bünti nagyobb (nem viccelek) része az ismételt találkozás a helyi ingatlanosokkal, a link pakitól (x3) a kacsaszájú dél-afrikain át az orosz mámocskáig. És szerintem ez még csak a kezdet. A helyi ingatlankínálat (legalábbis fél vese árán innen) ugyanis meglehetősen csapnivaló, a képekből lassan összeállítok egy belsőépítészeti ‘hát ezt meg hogy a fenébe gondolták’ kötet. Vagy nem.

Update, avagy ezt most tényleg (?): a helyzet persze nem akadályoz senkit abban, hogy továbbra is hirdessék a lakásokat az épületben. Amikor rákérdezek, hogy mégis mikor lehet megnézni, hirtelen furcsa hápogás lesz úrrá a túloldalon. A legjobb azért mégis az, hogy a többivel együtt Deja Vu Ingatlanügynökség is hirdet. Persze ki tudja, mint kiderült egy dézsa bármikor jól jöhet.

*Nem a fenét, mint kiderült.
Az épület ugyanis egyszer anno majd’ három éve már kigyulladt, azóta is javítják. Gondoltam kétszer ugyanoda , ugyebár. A javítást persze leginkább tervezik meg előkészítik és alkudoznak: ezekben jól vagyunk, a csinálásban már kevésbé. Most majd lehet hogy gyorsulnak az események, de nagy összegben azért nem fogadnék rá.

--

--