Vadkeleti HR

Ezek már egy ideje érlelődnek, mostanra nagyjából összeállt, avagy így dolgozunk mi. (vigyázat, néhol vastag általánosítások, bár mind személyes tapasztalatból)

Most, hogy otthon úgy tűnik, elkezdünk a civilizáció felé sodródni, (avagy inkább a külföldre távozott emberek, illetve az ő hiányuk húzza a magukra valamit adó — na meg túlélést megcélzó — cégeket), hogy emberszámba vegyék a dolgozót, én persze eljöttem keletebbre, hogy lássam, honnan lehet fejlődni.

Deja vu, avagy “ugyanaz, csak öt/tíz évvel korábban” helyett azonban egy pettyet más fogadott.

Ubul a kőműves, avagy a piramis alja: itt mindenki nagyban gondolkodik, viszont az építűmunkások nem nőnek az égig, úgyhogy marad a tömeg. A tömeg összecsődítése a “kérek három ötvenes csomag munkást, lábbal, két kézzel (fejenként, ha lehet) meg pulzusuk, ennyiért” kritériumokkal működik. A képzettség a 8 általános alatt van (az már a busz- vagy daruvezetőknek kell, talán), az elvárt tudásszint valahol a a “hozd ide azt a vödröt” mondatból legalább az egyik felének a megértése. A brigádvezető közben igyekszik úgy csoportosítani őket, hogy a hármas-négyes munkacsapat együtt tudja, amit kell (lásd még: do the needful).

Helyi technika, ún. management by madzag

Képzettebb munkásokat (ide tartoznak mondjuk az informatikusok, mérnökök — talán kivétel, ha valami magas torony-, vagy hosszúkás, olajvezeték-alakút tudsz építeni — legalábbis az eddig általam látott cégeknél) szintén hasonlóan válogatnak, de ott azért kell tapasztalat is. Viszont idő nincs ezt kiértékelni, (jó, meg tehetség se mindig nagyon) úgyhogy ezt is szabványosítjuk: így érkeznek az indiaiak 7.5 év tapasztalattal (ami több, mint a 7.3, de kevesebb, mint a majdnem 8, amit persze nyolcra kerekít, aki teheti. Ugyanitt tripla MBA projekigazgatói képesítéssel a helyben világhírű alsó-kalkuttai népfőegyetemről).

Vezetői szinten viszont csak biztosra igyekeznek menni: aki szakmailag fejlődni akar, nem biztos, hogy itt jár a legjobban. (Kivéve a viszonylag junior pozíciók, oda mondjuk egy európainál jóval kevesebb tapasztalattal is felveszik a kellően lelkes jelentkezőt.) A kérés általában az, hogy a jelölt lehetőleg ugyanazt a munkát végezze, lehetőleg X>5 éve. Ha nem csinálta még, de alkalmas rá, teszem azt épp előléptetés előtt van, az nem ér. Ha nagyon hasonló területen dolgozik, de nem pont ott, amire most keresünk, az sem ér. Ezek után nem is csoda, hogy (az itt is néha-néha felbukkanó startup-világ ifjú titánjait kivéve) leginkább az odahaza megrekedt / beelegelt, idősebb alakok jutnak ide ki. (“You go there when you are old, to cash out”, ahogy egy londoni fejvadász — utólag egészen pontosan — említette.)

A jónép megtartása sincs agyonbonyolítva: vagy fix idejű szerződésed van, amit előbb nem igazán lehet felmondani (pl. az összes Emirates pilótának),

A vezetők nagyon ritkán építenek csapatokat, belőlük eddig két fő típust láttam:

  • dolgozik, közben időnként feladatokat oszt, szervezni, visszajelezni elfelejt
  • kiskirály, semmit nem csinál. (ha helyi, akkor évente új helyen)

Mivel mindenki addig lehet az országban amíg van munkahelye, illetve meg mindig gyakori a fix X éves szerződés, amit előbb nem igazán lehet/érdemes felmondani (pl. az összes Emirates pilótának) a dolgozok elégedettsége ritkán fontos. Oké, plusz 30 napig maradhatsz, új állást találni viszont általában 60–80 nap.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.