Bogdán Ádám: A Liverpool olyan, mint egy dízelmotor
Ez már zsinórban a harmadik tavasz/nyár, hogy a Liverpool magyar válogatott kapusával értékeljük a Vörösök szezonját. Bogdán Ádám szerint a Liverpool jövőre is ott lehet a BL-döntőben. Mesélt Alissonról és Mignolet-ről, Edinburgh-i élményeiről, valamint arról is, hogy beszélt-e egyáltalán a Zalaegerszeggel, illetve mik a tervei a visszavonulás utánra. INTERJÚ!
Az interjúban az alábbi témák kerülnek szóba:
- A Liverpool BL-győzelme
- Zeljko Buvac távozásának hatásai
- Alisson, Mignolet
- Merre tovább?
- Zongorázás és tervek a visszavonulás utánra
– Mit szóltál a BL-döntőhöz? Láttam, hogy az Instagramon gratuláltál a csapatnak. Volt, akiknek külön írtál?
– Nem, nem írtam nekik külön, mert biztosan rengeteg gratulációt kapnak a családtól és másoktól. Nincs is igazán baráti kapcsolatom a keret nagy részével, így nem éreztem úgy, hogy írnom kell nekik. Az Instán megtettem, szerintem ez elég üzenet. De abszolút megérdemelték és fantasztikus eredményt értek el.
– Most már nincs senkivel élő kapcsolatod a csapatból?
– Simon Mignolet-val (a Liverpool 2. számú, belga kapusa – a szerk.) szoktam néha üzenetet váltani, de az sem olyan baráti viszony, hogy csak úgy rám írna, hogy mi a helyzet velem.
– Mit szóltál magához a meccshez?
– Akkor pont nagyon fárasztó napjaim voltak, esküvőről jöttünk Londonból, előtte költözködtünk, ki voltunk purcanva a feleségemmel. Ő már a meccs elején bealudt, én a második félidőben bólintottam be. Nem volt egy izgalmas meccs. Azt éreztem, hogy a Tottenham jobban játszik, ügyesen megtalálták a Liverpool letámadásainak ellenszerét, mégsem lehetett azt érezni, hogy nyerni fognak.
A tizenegyes után érződött, hogy ezzel megnyeri a Liverpool.
– Nekem úgy tűnt, hogy akármennyire is nyomott a Tottenham, a Liverpool kézben tartotta az egészet.
– Igen, nem izgultak, nem volt pánik, ha jött az ellenfél. A legnagyobb helyzeteknél is jött Virgil Van Dijk és tisztázott, vagy Alisson Becker úgy fogta meg, hogy ki sem pattant róla. Kontrollálták a játékot. Az utolsó negyedórára ismét megébredtem, akkor is úgy tűnt, hogy hiába erőlködik a Tottenham, valahogy elfogyott az erejük a támadások végére.
– Igen, az látszott, hogy nem bírják, többen is görcsöltek a meccs végén közülük.
– Igen, és ami nagyon fontos még és a meccs előtt is mondtam, hogy tavaly kikapott a csapat a Real Madrid ellen. Az, hogy egy csapat eljut egy döntőbe, médiafelhajtással jár, a családtagoknak jegyet kell intézni… Az az érzés járja át az embert, hogy ki tudja, mikor jutsz el ide ismét. Ha helyzetbe kerülsz, akkor kell lőni. Ezt éreztem a Tottenhamen, hogy eljutott odáig, hogy helyzetbe került, de a játékosok elkapkodták, gyorsan be akarták fejezni. „Átjutottunk a Liverpool durva védekezésén? Akkor gyorsan lőjük el” – szerintem ez játszódhatott le a fejekben és emiatt rontották el a helyzeteiket.
– Hugo Lloris, a Tottenham kapusa is nyilatkozta a meccs után, nem valószínű, hogy minden évben BL-döntőt fognak játszani. Úgyhogy tényleg „most, vagy soha” érzésük lehetett.
– Igen, és ezt lehetett érezni rajtuk. A Liverpool viszont ismét itt volt, tudták, hogy mindenkit agyonvernek Európában, a Barcelona ellen is vissza tudtak jönni.
Lehet, hogy ha a csapat együtt marad – márpedig együtt marad –, akkor jövőre is ott lesznek.
– Tavaly júliusban azt mondtad nekem, talán nem lesz olyan jó szezonja a Liverpoolnak, mint az akkor véget ért idény. Végül a te félelmeid sem igazolódtak Buvac távozását illetően. Hogyan láttad a szezont?
– Abszolút nem ez jött be. Amikor elment a Buvac, volt egy kis formahanyatlás. Mindenki őt tartotta az agynak, így azt gondoltam, hogy ez hiányozni fog. De ezek szerint nem hiányzott. Az edzésmunka, a rajta kívül megmaradt stáb, a visszatért Pepijn Lijnders, valamint Jürgen Klopp karizmája és tudása ugyanúgy vitte előre a csapatot.
Igen, nem lett igazam, és mindez baromi jó jel a jövőre nézvést.
Az látszik, hogy a csapat folyamatosan egyre jobb lett. Először az Európa Ligában, a Ligakupában döntőzött, de a bajnokság még döcögősebben ment. A csapat azonban egyre nagyobb lendületbe került, és olyan, mint egy dízelmotor, most már megy. Megvan az elképzelés az edzésekre, a meccsekre, és amíg az ellenfelek ki nem találják, hogyan kell ez ellen játszani – szerintem a Tottenhamnek ez sikerült –, addig nem lesz gond.
– Nekem úgy tűnt, hogy Buvac távozása annyiban volt jó, hogy a Liverpool sokkal óvatosabb játékra váltott, nem a mindenáron letámadós gegenpressinget erőltette, hanem egy fokkal visszább vett. Nem az volt, hogy letarolnak mindenkit, bevágnak öt gólt és aztán kapnak négyet.
– Ehhez kellett Allison és Van Dijk leigazolása. Van Dijk mellett minden belső védő jobbá vált, a hozzá hasonló karakterű kapusnak pedig extra jó szezonja volt. Ez a két ember hátul megadja a csapat tengelyét, elől pedig ott vannak az ékek, legelöl pedig Firmino.
Annyira jó a rendszer, annyira tisztában van mindenki azzal, hogy mi a dolga, hogy még Origi is remekül tudott beszállni a Barca ellen. Nehéz elhinni, hogy ő ilyen szintre került.
– Arról lehetett olvasni, hogy ő sokat dolgozott az erőnlétén és a gyorsasága fejlesztésén.
– Ő mindig gyors volt. A Bayern Münchentől érkezett erőnléti edző, Andreas Kornmayer – akivel én végigdolgoztam a tavalyi tavaszt – személyében megtalálták azt az embert, aki felkészíti a játékosokat erre a fajta játékra. Helyén vannak a szerepek. És ez rengeteg munka, tudatosság, ismerni kell azt, milyen szintet kell elérni, hogy ilyen játékot produkálhass. Azzal, hogy a csapat kupát nyert, a kérdőjelek is eltűnnek, bebizonyosodik, hogy ez működik, ráadásul így igazolni is könnyebb lesz.
Beérett a munka, nagyon durva.
– Térjünk vissza egy kicsit Alissonra, aki a szurkolók és a szakma szerint is elképesztő volt idén. Szerinted is?
– Igen. Nem láttam minden meccsét, de ahogy Van Dijkból, belőle is árad a magától értetődő nyugalom. Nem tűnik extrának, amit csinál, de mindig jó helyen van, az egy az egy elleni szituációkba is beleveti magát és elakad benne a labda. Az a kérdés, hogy a következő szezonban, amikorra az ellenfelek kiismerik a játékát, hogyan teljesít majd. De lehet, hogy ő is fejlődni fog. Volt az a védése Eriksen szabadrúgásánál. Az is olyan egyszerűnek tűnt, de jól helyezkedett, nem a rövidre várta, és mivel magas és jó a lábmunkája, ki tudta védeni. Le a kalappal.
– Szerinted Simon Mignolet marad Liverpoolban?
– Úgy tudom, próbált korábban olyan helyre kerülni, ahol tud védeni. Viszont zseniális abban, hogy iszonyatosan magas szinten edz. Olyan munkamorálja van, ami miatt nagyon szimpatikus a klub számára, mert Alisonnak olyan helyettese van, akit bármikor be lehet dobni. De tavaly is azt mondtam, hogy kellett egy drága kapus, aki visszanyeri a szurkolók bizalmát.
– Nekem egészen pontosan ezt mondtad a tavalyi BL-döntő és Loris Karius bakijai után: „Az a kérdés, hogy Klopp meddig tűri a média nyomását. Ő nem fog olyan döntést hozni, amely szembemegy a közakarattal. Ha esetleg erősödik majd a média és a szurkolók nyomása, akkor biztos vagyok abban, hogy lesz csere a kapusposzton.”
– Akkor lehet, hogy csak barátoknak mondtam, hogy kell venni egy drága, hetvenmilliós csúcskapust. Onnantól kezdve a szurkolók hátradőlnek, a srácnak pedig van tíz meccse, ami extrém jól sült el Alisonnál. A stadion ugyanis ideges volt, amikor Mignolet vagy Karius állt a kapuban. Magamról nem beszélek, mert nem védtem annyit, de valószínűleg nálam is ez lett volna. Rossz volt a hangulat, és kellett egy baromi nagy beruházás, ami ezt lenyugtatja.
– Ha már kapusvásárlás: úgy láttam, hogy olyan kapusokat igazolt a Liverpool sokáig, akik kisebb csapatokból jöttek. Olyan helyekről, ahol sokat kellett effektíve védeniük, míg a Liverpoolnak szerintem pont olyan ember kellett, aki az ellenfelek nem túl sok helyzeténél tud jól reagálni. Ezt hogy látod?
– Egyetértek, teljesen más kisebb csapatban védeni. De emögött két dolgot látok. Az egyik, hogy azoknál tűnik fel, hogy jól védenek, akiknek sok a dolguk.
Ez nálam is így volt, a Liverpool ellen baromi jól védtem és ezt látták.
A másik, hogy korábban angol gondolkodásmód mentén menedzselték a klubot, nem bíztak abban, hogy a külföldi kapusok meg tudják-e állni a helyüket Angliában és jól érzi-e majd magát ott a családjával. Biztosabbnak tűnt, hogy aki a PL-ben már jól szerepelt, az majd beválik Liverpoolban is. Alisson jó teljesítményénél az is sokat nyomhatott a latban, hogy a Liverpoolban erős latin kontingens van, így nem volt egyedül.
– Még pár szó Mignolet-ről: én idén sokat dicsértem azért, hogy ebben a szezonban keményen dolgozott és a csapat mögött állt, nem amiatt sírt, hogy nem játszhat. Nekem egyértelműen pozitív a srác, ráadásul ő is politológus, mint én.
– Igen? Ez nem is rémlett, pedig talán mondta is. Meg van egy kávéháza is. Egyébként nagyon intelligens. Kérdeztem anno a gyerekprojektről, akkor elmondta, hogy az ügyvéd feleségével jelenleg a karrierjükre koncentrálnak, s nem tudja, mit változtatna meg benne egy gyermek születése. Bennem megváltoztatta azt, hogy fontosabbá vált, hogy a családnak jó legyen – úgyhogy meg tudom érteni.
– A blog Facebook-oldalán feltettem a kérdést az olvasóknak, hogy mit kérdeznének tőled, ha beszélgethetnének veled. Egy igazán érdekes reakció érkezett: Berélyi Sebastian azt kérdezi, amikor Pisont István elvitt kölcsönbe az NB II-es Vecséshez, gondoltad-e, hogy később a Premier League-ben is fogsz védeni?
– Nem gondoltam, de mindig ez volt az álmom. Azért csináltam a fekvőtámaszokat, azért csináltam mindent, hogy a PL-ben védhessek, engem nem érdekelt más. Azt tudtam, hogy az U21-ben lesz esélyem védeni, azt nem gondoltam, hogy a felnőtteknél is védeni fogok, de amikor bekerültem a kapuba, lett ügynököm is. Kérdezték, hogy mi a cél, mondtam, hogy a Premier League. Mondták is, hogy jó magas vagyok, és fiatal, lehet esély rá, hogy kikerülök. Kint volt Fülöp Márton, Király Gábor is, ráadásul beléptünk az EU-ba, így a munkavállalási engedély megszerzése is egyszerűbb lett. Jó időben voltam fiatal.
– Milyen volt, amikor összejött? Emlékszel az első PL-meccsedre?
– Valóra vált álom volt. Ezért dolgoztam egész életemben, utána nyugodt voltam, csak vigyorogtam. Egy voltam közülük, fantasztikus érzés volt, hogy a befektetett munkámnak meglett a gyümölcse, és hogy ezt el lehetett érni.
– Június végén jár le a szerződésed Liverpoolban és távozol – ezt már a klub is bejelentette. Voltál búcsúzkodni a csapatnál?
– Nem. Gondolkoztam azon, hogy illene, de ők már Spanyolországban voltak edzőtáborozni, én meg költözködtem. A cuccaim még Manchesterben vannak. Ha végül úgy alakul, hogy visszamegyek a szigetországba, akkor elköszönök majd mindenkitől.
– Ha már szigetország: az nem merült fel, hogy maradj a Hibsnél, ahol kölcsönben voltál ebben a szezonban?
– De, persze, alakulhat úgy, hogy visszamegyek a Hibshez. Lejárt a kölcsönszerződésem, ezt kommunikálták a honlapjukon is, de van rá esély, hogy visszatérjek.
– A Zalaegerszeg érdeklődéséről is írt a magyar sajtó, de a Csakfocinak azt mondtad, minimális esélyt látsz arra, hogy a mostani transzferidőszakban hazatérsz. Felvették veled egyáltalán a kapcsolatot?
– Egy sms-t kaptam a pletyka felröppenése után, hogy még él-e a telefonszámom. Azóta nem hívtak. Két magyar csapat tapogatózott egyébként, de úgy döntöttem, hogy egyelőre nem jönnék haza.
– Szeptemberben leszel 32, talán még korai is lenne.
– Mila, a kislányom most lesz négy éves, de ha iskolakezdés előtt állna, akkor ez már nehezebb döntés lenne. Addig még azért van idő.
– Korábban azt mondtad nekem, mediterrán vidékre mennél. Vannak ajánlataid? Merre tovább?
– Ügynökök által voltak tapogatózások, beszélgetések, de konkrétumról nincsen szó. Nem tudom, mennyit érdemes várni, de még van időm. Ám ha úgy alakul, hogy a Hibs tesz egy jó ajánlatot, akkor nem tudom, meddig lehet húzni a döntést. A klubot, a játékosokat, az embereket és a várost is nagyon megszerettük. Nagyon jóban lettem például a városi rivális Hearts cseh kapusával, miután a gyermekeink egy oviba jártak, de kinti magyarokkal és másokkal is baráti viszonyt alakítottunk ki.
Összességében az a fontos, hogy jó környezetbe kerüljünk.
Mert tudom, hogy például több Championship klub is keres kapust, de a közép-angliai városok nem olyan élhetőek, mint Edinburgh, ami a környezeti hatásokat és a kultúrát tekintve olyan pezsgő, mintha egy mini Budapest lenne. Fiatalon persze azokban a klubokban is szívesen szerepelnék, de így, hogy már családom is van, mások a prioritások.
– A Cool Story Bro videójában láttam, hogy tanultál zongorázni. Jársz még?
– Nem, abbahagytam. Nekem vannak ilyen fellángolásaim. Hét évig zongoráztam, meg gitároztam is, de nincs ezekhez elég tehetségem és türelmem. Azt éreztem, hogy míg a sportban ha nem ment valami, akkor sokat gyakoroltam, és pár nap múlva már ment. Itt meg hiába próbálkozom, megértem arra a pillanatra, de nem tudok egy szint fölé érni. Persze, lehetne gyakorolni sokkal többet, de nem éreztem, hogy tehetségem lenne hozzá.
– Gondolsz már arra, mi legyen a foci után?
– Folyamatosan.
– Még simán lehet négy-öt jó éved.
– Lehet, ha akarom és az egészségem is engedi.
– Részben emiatt is csináltátok a sörös bizniszt a Manchester United fanatikus tesóddal?
– Lehet, hogy ez is benne volt. Most nem pörgetjük túl, néhány frekventált helyre viszünk a Red Viking és Gold Viking söreinkből, ahol a nyáron lefőzött sört értékesíthetjük. De be kellett látnunk azt – a közben szintén mással is foglakozó – Botonddal, hogy ha nagyobbra akarnánk nőni, ahhoz rengeteg pénzre és új munkatársakra is szükség lenne, például sales-esre. Én sem vagyok itthon, és ha nagyobbra nőne a cég, annak a felügyelete egész embert kívánna meg.
– Ha visszavonulsz, lehet, hogy ez lesz a jövőd?
– Benne van ez is a pakliban, de van másik ötletünk és cégünk is.
– És a foci?
– Nagyon érdekel az edzősködés, 18–19 évesekkel foglalkoznék szívesen. Van bennem egyfajta segítőkészség és talán tanítói véna is. Nagyon lelkesen tudok beszélni a tapasztalataimról például fiatal kapusoknak.
Ez persze nem jelenti azt, hogy biztosan edző leszek vagy ha igen, jó edző leszek, de van bennem ilyen motiváció.
– Elkezdted az edzőképzést?
– Még nem, de ha úgy alakul az átigazolási szezon, és ha lesz lehetőségem, akkor el szeretném kezdeni. Mindenképpen tanulni kell azt, hogy a magam tudását hogyan kell átadni a fiataloknak. De fölvillanyoz a gondolat, szerintem jó dolog jót csinálni.
Ha megvan a tudásod, van rá affinitásod, de már nem tudod csinálni, akkor tanítsd (nevet).
– A Hibsnél lenne erre lehetőség?
– Szerintem lenne. De feltétlenül kell kevernem a kettőt: amikor az a célom, hogy kezdő legyek és játsszak, akkor nem biztos, hogy elfér a fejemben, hogy mással is foglalkozzak. Próbáltam például, hogy egyetemre jártam, de akkor a jövőre koncentráltam, nem a jelenre, sérülés lett a vége. Szóval meglátjuk.
Három év, három interjú
2017
2018
(A 2019-eset fent olvashattad.)
