Bogdán Ádám: A lehető legjobb helyre kerültem
Bogdán Ádám tizenöt hónap kihagyás után játszott ismét tétmeccsen. A Liverpool magyar válogatott kapusa kölcsönben a skót Hiberniannél szerepel, a 6–1-re megnyert Európa Liga-selejtezőmeccsük után beszélgettünk vele a Hibsről, Steven Gerrardról, a magyar válogatottról és arról, hogy hányszor beszélt Jürgen Kloppal.
Bogdán Ádám az interjúban beszélt arról, hogy
- miként érzi magát Skóciában,
- szerinte jól döntött-e Steven Gerrard, amikor a Rangers edzője lett,
- beszélt-e Georges Leekensszel vagy Marco Rossival a magyar válogatott kapcsán,
- illetve hogy milyen volt a viszonya Jürgen Kloppal.
– Gratulálok a múlt heti Európa Liga-selejtezőben elért 6–1-es győzelemhez! Milyen volt?
– Nagyon örülünk, feröer-szigeteki ellenfelünk volt és ők tudnak kellemetlenek lenni. De olyan tempóban játszottunk, hogy nem tudtak lépést tartani velünk, majd egy kiállítással megpecsételődött a sorsuk. Elöl egészen veszélyesek voltak, voltak helyzeteik is, de hátul sok gondjuk akadt.
– Az Instagramodról kiderült, hogy találkoztál az NSÍ Runavík magyar kapusával, Gángó Andrással is. Váltottatok is pár szót?
– Igen-igen, nem is tudtam, hogy ott van, aztán elkezdett derengeni, hogy mintha már olvastam volna arról, hogy ő a Feröer-szigeteken van. Igen, beszéltünk, aztán találkozunk majd megint, náluk.
– Tavaly májusban még arról beszélgettünk, hogy egy Angliánál kevésbé esős, lehetőleg mediterrán országban. Hogy lett ebből végül mégis Skócia?
– Többször beszéltem arról, hogy teljes környezetváltás a vágyam, de azt is sokszor elmondtam, hogy a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy a szigetországból lesz megkeresés, mert ott ismernek. Ez végül be is jött: a sérülésem és a hosszú, tizenöt hónapos kihagyásom miatt egyszerűen nem volt olyan csapat egyelőre – és én nem akartam sokáig kivárni –, amelyik rábólintott volna a kölcsönvételemre. Végül egy olyan edző szavazott nekem bizalmat, aki ismert korábbról (Ádám az északír Neil Lennonnal a Boltonnál játszott együtt – a szerk.).
Utólag úgy látom, csak így működhetett.
– Hogy érzed magad kint?
– A környezetváltás bevált, Edinburgh valami egészen csodálatos. Voltam egyszer itt északon, de akkor nagyon hideg volt és csak egynapos látogatást tettem. Most azonban már látom, hogy a sziget Londontól északabbra eső felének kifinomult kulturális központjáról van szó.
Kiválóan érzem magam, a klub pedig státuszszimbólumnak számít a városban, rengeteg ismert ember szurkol nekik, különösen jó egy ilyen csapatban védeni. Hozzá kell tenni, sokak szemében furcsa, hogy Angliából Skóciába léptem tovább, de
az én helyzetemben, a lehetőségeimhez képest ez volt a legjobb döntés.
Egy 1875-ben alapított, nagy tradíciójú klubhoz kerültem, amelynek feröeriek elleni EL-selejtezőjére 14 ezer ember volt kíváncsi, ez nemcsak Magyarországon, hanem nagyon sok helyen elképzelhetetlen lenne. Megható belegondolni, hogy a tavaly nyári, teljes káosszal jellemezhető állapotomhoz képest, egy évvel később egy EL-selejtezőn állok a kapuban.
– A szerződésed megkötését megelőzően beszéltél Gróf Dáviddal, aki tíz éve védett a Hibernianben?
– Megmondom őszintén, hogy nem. Lehetőségként fogtam fel ezt az egészet, nem azért jöttem ide, mert tudtam volna, hogy Edinburgh annyira jó hely – ezt most fedeztem fel –, hanem szerettem volna egy csapatot, ahol tudok védeni, bizonyítani tudom, hogy a térdem rendben van és én is, fejben.
– Akkor afféle ugródeszka?
– Nem, félreértesz! Csak arra szeretnék koncentrálni, hogy milyen a teljesítményem az edzéseken és aztán a meccseken. Egy hosszú kihagyás után nem arra fókuszáltam, hogy milyen klub, nem akartam, hogy a körülmények kerüljenek a középpontba. De
végül úgy alakult, hogy olyan nagyszerű helyre kerültem, ami ebből a szempontból is maximálisan kielégíti az igényeimet.
– A Hibs TV-nek adott első interjúdban elmondtad, hogy Jürgen Kloppal nem, csak a kapusedzővel (John Achterberg – a szerk.) egyeztettél a kölcsönszerződés előtt. Ez hogyhogy így alakult?
– Én kb. kétszer beszéltem Kloppal, azokat is én kezdeményeztem,
egyszer, amikor el akartam menni kölcsönbe a Wiganhez, egyszer pedig azért, hogy már az Európa-bajnokság előtt engedjenek el kölcsönbe. Előtte és azóta se beszéltünk, soha nem keresett, nem volt semmilyen kapcsolatom vele azon felül, hogy a főnököm.
Danny Ward visszatérésétől kezdve egyértelmű volt, hogy nem számol velem, hiába védtem néhányszor.
Ez ennyi, nem hívjuk egymást már.
– A klub mit szólt ehhez a kölcsönlehetőséghez? Gondolom, nem gördítettek eléd akadályokat.
– Az egy dolog, hogy az edző hogyan gondolkodik a keretről és az egy másik, hogy én miként viselkedem a klubnál, milyen vagyok emberileg. Utóbbit mindenhol értékelték, a Liverpool is, természetesen nem gördítettek akadályt a kölcsönszerződésem elé. Egyébként nem is lett volna értelme a klub szempontjából, hiszen az én szerződésem a szezon végén lejár, ezért ha bármilyen pénzt szeretnének látni belőlem, akkor az az érdekük, hogy védjek és esetleg januárban eladjanak.
Januárban egyébként lesz egy tíz napos szünetem a Hibsnél az egyezség szerint, ott minden fél dönthet, hogyan tovább.
– Hogyan látod a Liverpool tavalyi szezonját?
– A Liverpool tavalyi szezonja egy csoda volt, amit a Bajnokok Ligájában műveltünk, az egészen elképesztő atmoszférát hozott magával. A szurkolók és a csapat egymásra talált, csodameccseket játszottunk. Az európai foci egyébként is fekszik a Liverpool játékának, ott jobban szeretnek játszani, taktikázni. Nagyon sok csapatot ledaráltunk az iszonyatosan kemény letámadással és tempóval. A Porto és az AS Roma például hitt magában és abban, hogy jól fociznak, képesek lehetnek nyerni, végül nem így lett. A bajnokságban is jó szezont futottunk, de a Liverpoolnál már-már szokásos banánhéjak ismét előkerültek.
Úgy tűnik, hogy beállt, védekező csapat ellen elfogy a tudomány.
A kisebb csapatok kivárnak, de a Liverpoolnál nem ez a taktika, hanem nyomni, nyomni, nyomni, megtartani, nyomni tovább. Erre például egy West Bromwich úgy reagál, tördeli a játékot es megpróbál gólt szerezni szabadrúgásból vagy szögletből. Ha belegondolunk, éppenhogy meglett a Liverpool negyedik helye, az utolsó fordulóban dőlt el. De azt gondolom, sikeres szezon volt, mert összejött a BL, de az lett volna az extra, ha a megfoghatatlan City mögé befutunk a második helyre és megnyerjük a BL-döntőt. Ez nem sikerült, és azt gondolom, nehéz is lesz a következő évben.
– Mit gondolsz Loris Karius bakijairól? Szerinted lehet őt hibáztatni? A pletykák szerint most lehetőséget kaphat Danny Ward a kapuban.
– Ez egy játék, amiben vélemények döntenek arról, hogy ki játszik. Az edzőnek az a véleménye, hogy Karius a legjobb és ezért játszik. Más kérdés, hogy a kapusok hibázni fognak, hiszen mindenki hibázik. Igaz, ez olyan meccsen történt meg vele, ráadásul kétszer, amely az év legfontosabb mérkőzése volt. Nagyon nehéz lesz ezen túltennie magát – meg a szurkolóknak is továbblépni. Amint lesz egy újabb bakija, vagy egy rosszabb meccse, azon nyomban előkerül majd a BL-döntő is a médiában.
Az a kérdés, hogy Klopp meddig tűri a média nyomását. Ő nem fog olyan döntést hozni, amely szembemegy a közakarattal. Ha esetleg erősödik majd a média és a szurkolók nyomása, akkor biztos vagyok abban, hogy lesz csere a kapusposzton. De hogy ez mikor következhet be, azt nem tudom.
– Az előbb megemlítetted, hogy nem vagy túl bizakodó a jövőt illetően. Mire gondoltál?
– Nagyon érdekes szezon lesz. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Zeljko Buvac másodedző távozása után (továbbra sincs hír a visszatéréséről, az edzéseken készült fényképeken sem szerepel, de a honlapon még igen – a szerk.). Úgy tartják, ő az ész Klopp mögött, de magam sem tudom pontosan, miért és hogyan távozott a BL-döntő előtt. Ha nem jön vissza, az még gondokat okozhat, mert ő nagyon sokat tett az edzőpályán, ő állította fel a csapatot, ő gyakoroltatta a támadási és védekezési variációkat.
Ő volt az esze, Klopp pedig a motorja ennek az egésznek.
Az is kérdéses, mint mindig, hogy az új játékosok hogyan illeszkednek majd be, igaz, az elmúlt években ez jól sikerült, gondoljunk Sadio Manéra vagy Mohamed Salah-ra. Kérdéses, hogy Salah is hogyan teljesít majd a második idényében. Nagy a nyomás a kapuson is, szóval sok olyan tényező van, amelyek veszélyt rejthetnek magukban.
Természetesen nagyon erős és összeszokott a Liverpool kerete, de én azt gondolom, talán nem lesz olyan jó idénye a Liverpoolnak, mint tavaly, bár ne legyen igazam.
– Ellepték volt és jelenlegi liverpoolosok Skóciát. Brendan Rodgers edzi a Celticet, Steven Gerrard a Rangerst, ahová már befutott pl. Jon Flanagan és Ovie Ejaria (mindketten játszottak az albán Shkupi elleni 2–0-s EL-selejtezős győzelem során – a szerk.), illetve te védesz a Hibsben. Ki kerül ki győztesen ebből a különversenyből?
– Továbbra is Rodgersnek a legjobbak az esélyei. A Celtic nagyon nagy klub, nagy költségvetéssel, az előnyük behozhatatlannak tűnik. Most is pletykálják, hogy az egyik legjobb játékosunkat, egy skót válogatott focistát elvinne a Celtic. Fölszippantják Skócia legjobbjait, valamint Angliából és máshonnan is igazolnak. Az ebből fakadó tudásbeli különbséget nehéz lesz orvosolni.
– Mit gondolsz Gerrard edzői szerepvállalásáról?
– Szerintem nagyon jó döntést hozott. A Rangerstől ma még nem elvárás, hogy megnyerje a bajnokságot, viszont van akkora klub és tud annyit igazolni, hogy jó eséllyel befusson a második helyre, vagy meglepetést okozzon, és esetleg megnyerje.
Nekünk meg az a feladatunk, hogy ezt megakadályozzuk. Tavaly negyedik lett a Hibs, én nagyon bízom benne, hogy innen még tudunk feljebb lépni. Nem lesz könnyű dolgunk, hiszen nagy klubnak számítunk, tavaly még nem tudták, mit várjanak a friss feljutottól, de idén már komoly skalpot jelent majd az ellenfeleknek, ha minket esetleg legyőznek.
– Egyetlen téma maradt: a Hibs TV-nek beszéltél arról, hogy visszakerülnél a válogatottba. Georges Leekens előző és Marco Rossi következő szövetségi kapitánnyal beszéltél?
– Nem, egyikükkel sem. Leekensszel nem is lett volna miről, hiszen sérült voltam. Rossinál pedig még korai lenne, bízom benne, hogy a teljesítményem alapján aktuális lesz beszélni erről.
