Breaking Red – 1. Totál agymenés
A Merseyball bemutatta azt, hogy a közgazdászok mit gondolnak arról, hogyan tért vissza a Liverpool a futball csúcsára. Ez a történet azt meséli el, hogyan is alakult ez valójában.
A nevem Jürgen Norbert Klopp. A címem: Liverpool, Formby, Victoria Road, L37 1LL. Üzenet a Premier League fegyelmi bizottságának: ez a hívás nem beismerő vallomás.
Sir Alex Fergusont kérem kapcsolni… Igen, most!
Hello, Sir Alex! Képzeld, épp megnyertem a Premier League-et! Érted, ember, megnyertem! Mi? Nem, nem az Epsom Derbyt, hanem a Premier League-et. Futball. Amiből neked is van tizenhárom. Nem vágod? Na mindegy, aludj tovább, bocs, hogy zavartalak. Na szevasz!
Ilyen sótlan egy alakot…
– Ez így nem mehet tovább – fújta bele a füstöt Klopp a bázeli éjszakába. – Mindig az utolsó lépcsőfokban botlunk el. Instabil az egész formula, képes lebomlani egy pillanat alatt.
– A formulával nincs gond – felelte magabiztosan az Agy. – Tovább kell fokozni a termék tisztaságát. Még mindig nem elég intenzív.
– 96 százalékos – csattant fel a szőke. – Fokozhatod 99-ig, de hiába üt nagyot, ha idő előtt lebomlik.
– Akkor üssön akkorát, amekkorát lehet, és olyan gyorsan, hogy ne legyen ideje lebomlani – ajánlotta fel békülékenyen a barna hajú, miközben összevonta szemöldökét és Kloppra nézett.
Klopp beleszívott még egyet, aztán a hamutartóba pöckölte a csikket.
– Csak nehogy visszaüssön – szűrte ki a füstös szavakat fogai között, majd otthagyta társát, és elindult a busz felé.
Henk Schroedinger besétált a Premier League Illegális Megkeresési Osztályára, magához vett egy bögre kávét és egy fánkot, lehuppant asztalához, megvakarta kopasz fejét, majd elkiáltotta magát az iroda felé:
– Cat bent van, nem tudjátok?
– Nem tudom, Henk – válaszolta egy hang az iroda túlsó végéről. – Nézd meg az irodájában, majd akkor kiderül.
Henk egy pillanatig a plafont nézte, majd épp beleharapott volna fánkjába, amikor megcsörrent asztalán a telefon.
– Hello, Mr. Schroedinger? – érdeklődött valaki német akcentussal.
– Igen, én vagyok.
– Á, remek, Jürgen Klopp vagyok, a Liverpool FC menedzsere.
– Nagyon örvendek! Miben segíthetek, Mr. Klopp? – kérdezte Henk kissé előre dőlve székében.
– Jürgen, oké? – kérte kedélyesen a német.
– Rendben, miben segíthetek Jürgen?
– Henk, felmerült bennem a gyanú, hogy a Barcelona megkörnyékezte az egyik játékosunkat. Ezzel kapcsolatban keresem.
– Kérem, adja meg a játékos nevét és igazolási számát, és máris utánanézünk – harapott rá a témára Schroedinger, és máris nyúlt tolla után.
– Ennyire még nem konkrét a dolog – utasította el udvariasan a segítséget Klopp. – Igazából lehet, hogy semmi az egész, de szeretném kicsit jobban megtudni, hogyan zajlik ez általában, hogy tudjam, mire figyeljek.
– Hm, rendben, Jürgen – gondolkodott el egy pillanatra Henk, majd folytatta. – Jellemzően nagyon gyorsan zajlik ez az egész, hogy csökkentsék a kockázatokat. Természetesen nem úgy kell elképzelni, hogy Senor Enrique vagy maga Bartomeu felül egy charter gépre, leszáll a John Lennonon, majd egy elsötétített limuzinban megérkezik a kiszemelt játékos házához. Ha így lenne, az enyém lenne a világ legkönnyebb munkája! Jellemzően a kapcsolati hálón keresztül szerveznek le valamilyen eseményt vagy sajtóinterjút, amin megjelenik a játékos, illetve az elkövető, aki általában a klub egy képviselője, aztán egy hátsó, elkülönített teremben tudnak váltani néhány szót. Az a legritkább, ha a menedzser vagy az edző személyesen jelenik meg ezeken a találkozókon, ahhoz aztán tökösnek kell lenni, már elnézést, akármilyen tikosügynökösdit vessenek is be az elkövetők.
– Értem, Henk, nagyon sokat segített, köszönöm szépen, figyelni fogok akkor ezekre a, hm, eseményekre…
– És ha bármikor felmerül a gyanú egy játékossal kapcsolatban, kérem…
– Igen, elmentem a számát, hívni fogom! Visszhall!
– Visszhall, Jürgen, szép napot!
Miután letette a kagylót, Henk egy darabig elgondolkodva nézett maga elé. Majd elmosolyodott, és nagyot harapott fánkjából.
– Mr. Klopp! Személyes ügyről van szó? Hogyhogy egy ilyen félreeső parkolóban kell találkoznunk? – pislogott szemüvegén keresztül Edwards.
– Eddie, először is, ha csak ketten vagyunk, hívj nyugodtan Jürgennek – üdvözölte szívélyesen a magas szőke. Majd szemét lesütve fordította komolyra a szót. – Másodszor pedig nem személyes ügyről van szó, de nem akarom, hogy túl sokat lássanak minket együtt az irodában. Még nem. – Majd óvatosan Eddie-re nézve hozzátette: – És különben sem teljesen legális az, amire készülök…
– Kivel kellene fölvenni a kapcsolatot? Olyasvalakiről van szó, akit én ajánlottam? Személyesen vagy az ügynökén keresztül menjen? – Edwards egészen izgatott lett az illegális megkeresés fölmerülése kapcsán, de Klopp két tenyerét maga elé emelve próbálta csitítani.
– Nem, nem erről van szó, illetve ne szaladjunk ennyire előre. Dolgozni szeretnék valamin, de nem akarom, hogy követni tudják a munkámat. Viszont szükségem lesz a segítségedre.
– Amit csak szeretne, Mr. Klopp, állok rendelkezésére.
– Jürgen – mosolyodott el Mr. Klopp. – Az első feladat az lenne, hogy szerezz egy lakókocsit.
– Hogyan? – képedt el Eddie.
– A legjobb, ha használt – folytatta, miközben egyik kezével szájához emelte cigarettáját, a másikkal pedig borítékot nyújtott át Edwardsnak. – Kápéban fizess, minél kevesebb nyoma van, annál jobb. Ha kérdezik, Walesbe mész körutazásra.
– Értem…
– Jövő héten találkozzunk a város szélén. A lakókocsival gyere, ügyelj rá hogy ne kövessenek.
A lakóautó tágasabb volt, mint amilyennek Klopp elképzelte. Nem a legújabb modell, de legalább nem feltűnő, gondolta, és kiválóan lehet benne dolgozni, miközben az ember mozgásban marad.
– Remek vétel, Eddie, pont valami ilyesmire gondoltam!
– Örülök Mr. Klopp, azaz Jürgen – mosolygott szégyellősen Edwards.
– Itt kényelmesen dolgozhatunk úgy, hogy rejtve maradunk a kíváncsi szemek elől. Szerintem lássunk is hozzá!
– Már borzasztóan kíváncsi vagyok erre a projektre – felelte izgatottan Eddie.
– Akkor fel is vázolom. A termékünk tehát elég jó már jelenleg is, rengeteg potenciál van benne, de ahhoz nem elég tiszta és nem is elég stabil, hogy eggyel magasabb szintre léphessünk. Ahhoz, hogy elérhessük mindazt, amiért én dolgozom, olyan ütősnek kell lennie az anyagnak, hogy aki csak kipróbálja, azonnal kezdje dúdolni a You’ll Never Walk Alone-t, gyújtson egy vörös fáklyát, és azt haluzva, hogy ő James Milner, sétáljon be a legközelebbi United-szurkolói klubba és borítsa lángokba. Egyelőre viszont nem áll rendelkezésre minden összetevő ehhez… Az első feladatunk tehát az, hogy felvázoljuk annak a vörös kristálynak a formuláját, ami totál agymenést okoz a fogyasztókban, a második, hogy szerezzük be a hiányzó összetevőket, és alkossuk meg ezt, a harmadik pedig, hogy dolgozzunk a stabilitásán.
Eddie tátott szájjal figyelte Klopp előadását, aztán úgy maradt, mintha fel se tűnt volna neki, hogy a menedzser befejezte mondandóját.
– Eddie, itt vagy még? – vette szemügyre közelebbről Klopp elképedt társát.
– Igen, igen – próbált pislogva magához térni Edwards. – Csak hát, hűha, elképesztő terv! Csodálatos, hihetetlen, csináljuk!
– Akkor csapj a lovak közé, ha kérhetlek! Az M6-os felé fordulj.
– Ugye, nem Birminghambe megyünk?
– Nem, Southamptonba. Útközben elmondom a részleteket.
A B3056-os út kietlen földeken vág át a tenger felé haladva, ahogyan elhagyja a Lyndhursttől délkeletre elterülő erdőségeket. Az egyik ilyen kietlen földdarabon, még a Beaulieu Road állomás előtt, szikrázó nap figyelte az ott parkoló, ütött-kopott lakókocsit. Előtte kempingszékben pihent egy sötétszőke, szemüveges alak, egy másik pedig karba tett kézzel, hátrafordított baseball-sapkában állt. Hogy teljes legyen az álca, fekete napszemüveget viselt. Első ránézésre keletnémet vadkempingezőknek tűntek, egészen addig, amíg egy fehér Bentley át nem vágott a földön, magasra kúszó porcsíkot húzva maga után. Miután a lakókocsitól fél percnyi sétára megállt, a Bentley motorja még fél percig járt, majd újabb fél perc múlva kinyílt az utasoldali ajtó, és egy kopaszodó alak szállt ki belőle, szürke zakóban, kigombolt fehér gallérral. Miután körülnézett, óvatosan, megfontolt léptekkel indult el a lakóautó felé, hogy jó tíz méterre a fordított baseball-sapkás előtt megálljon.
– Biztos voltam benne, hogy eljön, Mr. Bezemer – köszöntötte az érkezőt a baseball-sapkás.
– Igen? És ki az, aki olyan biztos volt ebben?
– A nevem… Gutenberg.
– Nem Guttmann? – súgta oda neki a kempingszékes.
– Nem, Gutenberg – préselte ki Klopp halkan a szája sarkából.
– Gutenberg… – ízlelgette az öltönyös. – Nem csak a név, de az akcentus is német…
– Ez azt jelenti, hogy érdemes üzletet kötnünk, nem?
– Üzletet? Fogalmam sincs, milyen üzletről van szó. Azt sem tudom, miért vagyok itt.
– Tíz percet kérek az ügyfelével kettesben, és utána engem többet nem lát.
– Ez elég titokzatos így. Miért éri meg nekem ez az egész?
A Gutenbergként bemutatkozó Klopp a kempingszékben pihenő Edwardsra nézett, aki észbe kapva felpattant, berontott a lakókocsiba, és egy sporttáskával tért vissza. Klopp elvette tőle, három lépést tett az öltönyös felé, majd előre hajította a táskát. Az öltönyös odament, előre hajolva hátrahúzta a táska cipzárját, majd egy hosszú pillanatig a tartalmát nézte.
– Öt perc – pillantott fel, majd visszacipzárazva a táskát felkapta azt, és visszaszállt a Bentley-be. Kisvártatva kinyílt a vezető oldali ajtó, és Sadio Mané alakja lépett elő. Nyugodtan odabattyogott Gutenberghez, majd néhány szó után eltűntek a lakókocsiban.
Rozoga lakóautó kanyargott a walesi határvidéken, majd az Ír-tenger felé fordulva letért a műútról, és a Dee-folyó vizes homokos torkolatvidékén parkolt le. Néhány perc múlva kinyílt a jármű ajtaja, és két szemüveges alak, egy magas szőke és egy alacsony szőke bújt elő, majd fehér táblát állítottak fel a kocsi előtt úgy, hogy az út felől takarva legyen. A magas rágyújtott, és a táblánál kezdett dolgozni. Egyik kezében filctollal, a másikban cigarettával gesztikulálva beszélt összpontosító pózba helyezkedett társához. A magas csupa szenvedély volt. Pár percnyi eszmecsere után írni kezdett a táblára, majd rajzolt.
– Akármennyire szexi és szimmetrikus a hosszanti tengely mentén, nem kellően stabil ez a képlet – tűnődött Klopp a táblára rótt művét szemlélve. – Kell valami, ami keményebbé, ellenállóbbá teszi, lehetőleg valami fém… Mit szólnál alumíniumhoz? – fordult Eddie-hez.
– Alumínium? – pislogott rá Edwards, majd elgondolkodva folytatta. – Nem hinném, hogy tudnék szerezni alumíniumot. Viszont tudom, hol találunk Wijnaldumot…
Klopp mosolyra nyitotta száját, szemét félig behunyva kezdett bólogatni.
– A Newcastle-nál parkol egy – folytatta Eddie – és nem nagyon tudnak mit kezdeni vele. Meg Ashley amúgy is szarik az egészre. Amikor épp trónol, simán elemelhetjük.
– Ezt fogjuk tenni.
Egy évvel később
Az Agy bögréjével a kezében, csöndesen rágva figyelte Jürgent, amint darabokra tépi a szalonnát, és ötvenest formáz belőle a tükörtojáson.
– Nem csak nekem tűnt fel, hogy tisztább lett a termék – nyelte le a falatot az Agy, mielőtt belekortyolt volna kávéjába.
– És stabilabb is valamivel, de nem ártana tovább dolgozni ezen – fűzte hozzá széles mosollyal Klopp.
– Nem tudom – rágódott a szalonnáján az Agy. – Én addig fokoznám a tisztaságát, ameddig csak lehet.
– Hiába, mert ha nem elég stabil, sehol nincs a kék kristályhoz képest. Megint ugyanott vagyunk, mint tavaly ilyenkor – kapta fel a csészéjét mérgesen Jürgen.
– Mert még mindig nem üt elég nagyot az anyag.
– Legyen, de akkor egy neked, egy nekem: fokozzuk a tisztaságát, és közben a stabilitáson is dolgozunk – summázta a baseball sapkás miközben fenyegetve hadonászott mutatóujjával.
– Ha nem árt a tisztaságnak, felőlem annyit dolgozol a stabilitáson, amennyit csak szeretnél – gesztikulált nyugodtan evőeszközével az Agy.
– Akkor jobb, ha máris munkához látok – húzott egyet a kávéjából Klopp, majd levágta az asztalra olyan erővel, hogy a maradék kilöttyent, és azzal a lendülettel kiviharzott a Merseyside-i kávézó ajtaján.
Henk Schroedinger lehuppant székébe a Premier League Illegális Megkeresési Osztályán, kitette íróasztalára Sivatagi Sas 0.50-es bullshit-o-meterét, és épp belekortyolt volna kávéjába, amikor megcsörrent a mobilja.
– Mi újság, Smitty? Van valami jó híred számomra? – vette fel jókedvűen.
– Arról az újfajta vörös kristályról van szó – kezdte a vonal túlsó végén az északi akcentussal beszélő hang.
– Smitty, nemrég megjöttek az eredmények a laborból. Képzeld, 96%-os tisztaságú. Még nem olyan minőségű, mint az kék, ami Manchester környékén terjed, de már közel van hozzá, viszont még sokkal instabilabb. Mindenesetre, csupa fül vagyok, haver!
– Hát, a jelek szerint egyre népszerűbb – válaszolta gondterhelten Smitty. – Ismét jelentették Southampton környékéről, de már Londonban is felbukkant. Sőt, ezt nem fogod elhinni, és az olaszokat ismerve azért nem is lehetünk teljesen biztosak benne, de állítólag már Rómában is megjelent.
– Hát ezt tényleg nehezen hiszem el, de azért eressz meg egy telefont a Federcalcio felé.
– Meglesz. Van még valami – folytatta az északi. – Azokról a környékekről, ahonnan a vörös kristályt jelentették, rendre láttak egy lakóautót is megfordulni. Nincs rendszám, és a sofőrről sem készült kép, de magáról a lakókocsiról igen. Ha gondolod, ráállítok pár embert.
– Remek ötlet, mindenképp kerítsük elő ezeket a rohadékokat!
Amint letette, Henk Schroedinger körbenézett az irodában, majd elkiáltotta magát.
– Nem tudjátok, Cat életben van még? Látta valaki kijönni az irodájából mostanában?
– Nem tudom, Henk, én nem láttam – kurjantotta a hang az iroda túlvégéből. – Nézd meg magad, aztán megtudod!
– Jürgen! Akarom mondani, Gutenberg! – szólt bele a telefonba riadtan Eddie.
– Igen? – kérdezte a vonal túlsó végén magabiztosan a német akcentus.
– Ahogy kérted, megint abban a pubban vacsoráztam, ahová az Illegális Megkeresési Osztályról járnak meló után sörözni. Azt hiszem, baj van.
– Folytasd, Eddie!
– Kiszúrták a lakókocsit!
– Akkor tényleg van egy kis gondunk. Tudsz egy megbízható roncstelepet?
– Talán a Selhurst Park a legjobb erre a célra.
– Kiváló ötlet. Ott találkozunk.
Folyt. köv.
Következik:
Breaking Red – 2. Better Call Salah
Ha tetszett, kövesd a blogot a Facebookon is!
