Egészen csodálatos lett a Make Us Dream
Egy dokufilm, amely Steven Gerrard életén keresztül mutatja be, hogy nem a futball a legfontosabb dolog a világon.
A dokufilm azzal kezdődik, hogy főhőse – és egyben az én főhősöm, aki miatt megszerettem a Vörösöket – Steven Gerrard hogyan próbált kiszakadni Liverpool városából és a Liverpool FC-ből, hogy válaszokat találhasson a bajnoki címről való szó szerinti lecsúszás után benne felmerült kérdésekre. Los Angelesben ki tudott szakadni a futballközegből – annak ellenére, hogy még játszott.
Az alkotás ezt követően végigveszi, mi történt Gerrarddal – Stevie G-vel, a Fantasztikus Kapitánnyal – az egészen bámulatos karrierje során. Azt, hogyan lett a helyi fiúból világsztár, aki már gyerekként olyan gólokat szerzett, mint később a legmenőbb csapatok ellen. Miként képzelte el a jövőjét Michael Owen vagy Fernando Torres mellett. Azt, hogyan hatott Gerrard maga Liverpool városára, illetve annak legmenőbb csapatára.
A drukkereknek persze nem tartogat sok újdonságot a film, de annak felépítése, hangulata remekül képes volt visszaadni, milyen lehetett az az érzelmi hullámvasút, amit Gerrardnak át kellett élnie játékos-pályafutása alatt. Mert ez az egyébként nem kifejezetten vidám dokufilm arról szól, hogy
olykor focistának lenni sem csak játék és mese, nem csak abból áll az életük, hogy minden héten új frizurájuk van vagy drága autójuk.
Néha igen komoly válságokon mennek keresztül – Stevie esetében a Hillsborough-tragédia, a Chelsea jelentette kísértés és az ennek nyomán Liverpoolban vele szemben kialakult ellenséges hangulat, valamint egy komoly sérülés volt ilyen. Meg az elbukott bajnoki cím(ek), persze.
Mindezek ráébresztették Gerrardot, hogy
a futball fontos ugyan, de nem a legfontosabb a világon. És ez a lényeg
(még ha ezzel Bill Shankly nem is értene egyet).
A legjobb, hogy mindezen nehézségek ellenére Gerrard úgy érzi, még van mit visszaadjon a közösségnek, amelyiktől olyan sok mindent kapott. Még nem ért véget az út, amin elindult. Meglátjuk, merre jut.
