Salah betekintést engedett a hitébe, így csökkentette az előítéleteket
Erre jutott a Stanfordi Egyetem kutatása, amelyet szociológus olvasónk futott át, és értelmezett a blog követői számára. A kutatás eredményei arra utalnak, hogy egy sztereotipizált csoport híres tagjainak pozitív megnyilvánulásai enyhíthetik a csoporttal szembeni negatív attitűdöket és viselkedéseket, valamint empátiát idézhetnek elő.
Írta: Simon Nikolett
Az előítéletesség érdekes módon kettős hatást fejt ki a társadalomban, mivel egyszerre bír kirekesztő és összetartó erővel. Az előítélet többségében elfogultságból ered, amihez ugyanúgy kapcsolódhatnak negatív és pozitív érzetek is. Csepeli György Szociálpszichológia c. szakkönyvében olvasható, hogy az előítélet a társadalom tagjai számára egyfajta közös értelmezési keretet nyújt, ami alapján a csoportok osztályozzák előítéletük tárgyát. Az előítélet tárgya mondhatni bármi lehet, ugyanakkor a jelenséggel foglalkozó szakirodalomban jellemzően az emberek nagy csoportjaira irányuló változatot vizsgálják, vagyis a csoportközi előítéleteket. Mindezen csoportközi előítéletek közül kiemelhetjük az iszlamofóbiát, amely az iszlám vallással és híveivel szembeni előítélet. Ez a világ nyugati felén egyre meghatározóbb jelenséggé növi ki magát.
E jelenséget vizsgálta a Stanford Egyetem Politikatudományi Tanszékének három doktorandusza és egy posztdoktori kutatója, mégpedig Mohamed Salah, a Liverpool népszerű egyiptomi labdarúgójának példáján keresztül. Az eredményeket bemutató tanulmány címe önmagában figyelemreméltó: „A hírességek kitettsége csökkentheti az előítéleteket? – Mohamed Salah hatása az iszlamofób viselkedésekre és attitűdökre”.
A kutatás során a szerzők különböző módszerekkel azt próbálták megbecsülni, hogy Salah csatlakozása a liverpooli klubhoz mennyiben csökkentette az iszlámmal és a muzszlimokkal szembeni előítéleteket az angliai Merseyside megyében (azaz Liverpoolban és környékén). Ennek felmérése érdekében számos gyűlölet-bűncselekményt és futballszurkolói tweet-et elemeztek, ezen felül több mint 8000 Liverpool-szurkolóval kérdőíveztek. Ezek alapján azt találták, hogy az említett focicsapat otthonában, Merseyside megyében Salah 2017-es Liverpoolba érkezése óta 18,9 százalékkal csökkent a gyűlölet-bűncselekmények száma, mindemellett a klub szurkolóinak muszlimellenes tweetjei szintén a felére csökkentek (7,3 százalékról 3,8 százalékra), szemben más élvonalbeli angol klubok drukkereinek megnyilvánulásaival. Emellett a kérdőíves felmérés eredményei arra engednek következtetni, hogy
az interakciók során az iszlám kultúrában szerzett jártasság és a pozitív élmények csökkentik a csoportközi előítéleteket.
A szerzők erre példaként hozzák fel a futballszurkolók Mohamed Salah dicsőítésére költött rigmusait, illetve a drukkerek számára már jól ismert gólöröm utáni muszlim imádságot (szudzsúd), amely a FIFA2019-be is bekerült Salah gólörömeként. Ezek a gesztusok eddig jóformán ismeretlenek voltak a nemzetközi labdarúgásban.
Salah a tanulmány szerzői szerint sikereivel és identitásával kétségtelenül pozitív képet fest a muszlimokról és az iszlámról, játékával pedig klubját és annak szurkolóit is évek óta nem tapasztalt eredményekben részesíti. Így lehet az, hogy a Liverpool-drukkerek iszlámellenes megnyilvánulásai figyelemre méltóan mérséklődtek, továbbá pár év alatt érezhetően csökkent a gyűlölet-bűncselekmények száma a vizsgált megyében. A kutatás ezen eredményei a szerzők álláspontja szerint összhangban állnak a Gordon Allport által megfogalmazott kontaktushipotézissel, amely a sztereotipizálás és előítéletesség csökkentésének egyik legismertebb stratégiáját fogalmazza meg. Ennek az elméletnek az a lényege, hogy
a közvetlen interakció növelheti az adott csoporttal szembeni rokonszenvet, továbbá a személyes kapcsolat olyan ismeretek, információk megosztását teszi lehetővé, amelyek megkérdőjelezhetik az addigi sztereotípiákat.
Mindezt egy közéleti személy vagy egy híresség is előidézheti, tulajdonképpen ezzel magyarázható a Salah-effektus. Ugyanakkor a közszereplők életvitelükkel, médiaszereplésükkel, botrányos magatartásukkal kontraproduktív hatást is elérhetnek (ezt Paul Pogba esetében lehet, hogy érdemes lenne megvizsgálni – Földi Bence).
Salah nyilvánosan megélt hite betekintést enged az iszlámba, és elfogadhatóbbá teszi azt a kívülállók számára.
(A tanulmány kapcsán én azt a hipotézist fogalmaztam meg magamban, hogy nemcsak Salah önmagában, hanem a Liverpool közelmúltbeli történetének többi muszlim labdarúgója [Aly Cissokho, Emre Can, Sadio Mané, Xherdan Shaqiri] is hozzájárulhatott ahhoz, hogy csökkenjen az iszlamofóbia Mersyside megyében. A tanulmány egyedül Manét említi, de mint írják, az ő leigazolása és tevékenysége nem generált akkora médiafigyelmet, mint amilyet Salahnál tapasztalhattunk. Ezért nincsen szó Mané-effektusról a gyűlölet-bűncselekmények esetében, ugyanakkor a futballdrukkerek tweetjeinél kimutatható a Salahéhoz hasonló mértékű jelenség – Földi Bence.)
A szerzők azzal zárják tanulmányukat, hogy a digitalizációnak és a kiterjedt médiahasználatnak köszönhetően életünk szerves részévé válhatnak a különböző hírességek, írók, sportolók, ugyanakkor viszonylag keveset tudunk arról, hogy ezek a közéleti személyiségek hogyan befolyásolhatják a társadalmi attitűdöket és a kollektív cselekvéseket.
A kutatás eredményei arra utalnak, hogy egy sztereotipizált csoport híres tagjainak pozitív megnyilvánulásai enyhíthetik a csoporttal szembeni negatív attitűdöket és viselkedéseket, valamint empátiát idézhetnek elő.
A kutatók bíznak abban, hogy a jövőben egyre többen fogják vizsgálni különböző kontextusokban más kisebbségi közéleti szereplők előítéletekre gyakorolt hatását, ezzel új lehetőségeket teremtve a társadalmi kohézió megteremtésére a világ minden táján.
