Ne adjunk választójogot a gyereknek!
Észrevételek a Mandiner.Magyarországhoz (I.)
Egykori munkaadóm, a Mandiner nagy fába vágta a fejszéjét: 2007-es A jövő visszahódítása című „programjukat” gondolták újra, olyat alkotva, amelyet a kormánypárt (írásban) nem: koherens, átgondolt víziót az ország jövőjére nézvést. Terveim szerint a Mandiner.Magyarországot egyes részeit ellátom majd némi kommentárral, leírom, hogy mivel tudok azonosulni, és ha akad ilyen, akkor mit tartok rossz gondolatnak. Az első rész: Állam és közigazgatás.
ÁLLAM ÉS BÜROKRÁCIA
„Hiszünk a szubszidiaritás elvében, vagyis abban, hogy a döntéseket ott kell meghozni, ahol a döntéshozók legjobban rálátnak az érintett területekre. A mindent központi, állami irányítás és felügyelet alá vonó etatizmust nem tartjuk követendő útnak” — áll a Mandiner.Magyarországban, s ezzel valószínűleg nem sokan tudnak egyet nem érteni. Szerintem a magyar közigazgatás túlságosan centralizált, igyekezni kellene minél alsóbb szintekre levinni a döntéshozatali eljárásokat. Ugyanakkor ez nem lehet hatékony abban az esetben, ha helyi kiskirályok vagy a pártok befolyásolhatnák a döntéshozatalt — mindennemű korrupciótól meg kellene tisztítani az országot.
Igen, tudom, hogy ez csak közhelypuffogtatásnak hangzik, meg leányálom, meg hasonlók — magam is úgy vélem, hogy a korrupció megszüntetése elérhetetlen cél addig, amíg a társadalom nem változik, amíg hálapénzt adunk az orvosnak vagy lefizetünk ezt-azt-amazt csak hogy előbbre kerülhessünk egy listán vagy hogy egyáltalán szóba álljanak velünk.
PANNÓNIA ÉS HUNNIA / EGYSÉGES BUDAPEST
A Mandiner.Magyarország szerint a megyék ugyan ezer évig állták a sarat, „akkor is fenntartotta a magyar önigazgatást, amikor önálló államiság nem is létezett”, ugyanakkor a szerzők régiós struktúrában (is) gondolkodnak. Hibának tartják a megyék kiüresítését — lényegében semmi lényeges döntéshozatali jogkörük nincs —, viszont nem emelik ki, hogy ebben nagy szerepe lehet a járási rendszer kialakításának. Nem értek teljesen egyet a megoldási javaslatukkal (régiók plusz megyék párhuzamosan), mint fentebb írtam, én a minél alacsonyabb szinteken hoznám a döntéseket. Az, hogy egyszerre létezzenek járások, megyék, régiók és állami igazgatás, nem biztos, hogy jó út.
Ugyanakkor amit Budapest esetében javasol a Mandiner.Magyarország, megfontolandó. „A fővárosi és kerületi közigazgatás útvesztője helyett alapvetően egy legfelső, budapesti szintű, megreformált, áttekinthető, megfelelő jog-, hatás- és felelősségi körökkel rendelkező hivatali rendszert kell felállítani. Megfontolandó a budapesti peremkerületek elszakadása a fővárostól — ha az ott élők ezt támogatják” — áll a programban, s az ésszerűség jegyében ezek valóban támogatható felvetések. Hosszú távon pedig akár azt is meg lehetne fontolni, hogy az egyes települések — így Budapest is — még nagyobb önállóságot kapjanak, mert a nemzetállamokra is igaz ugyanaz, amit Budapestről megállapítanak a szerzők:
„A főváros és a 23 kerület szervezetrendszere és hatásköreik labirintusa a burjánzó bürokrácia és a korrupció melegágya.” /Mandiner.Magyarország/
VÁLASZTÓJOGOT A GYEREKEKNEK
A Mandiner.Magyarország írói szavazati jogot adnának a 18 éven aluliaknak is — ez az első pont, ahol markánsan eltér a véleményem az övékétől. Ugyanis én nem bővíteném, hanem szűkíteném a szavazók körét — ha lehetne persze, ezért innentől csak hipotetikus gondolatmenet következhet.
Amennyire az idősebb generációktól (és a személyes történelmekből) látom, az elmúlt évtizedekben a legfiatalabb generációk egyre később érnek, egyre később nőnek fel valójában — ezen nyilván nem segít, hogy sokan (köztük én is) mamahotelben tengetik napjaikat. Nem biztos, hogy ildomos lenne olyan szavazókra bízni — részben — az ország sorsát, akik nincsenek birtokában a döntéshez szükséges tudásnak. Ezt egyfajta értelmiségi cenzussal, egy választói teszttel lehetne kiváltani, így azok dönthetnének a sorsunkról, akik tudnák is, hogy mi mellett teszik le a garast. Az értelmiségi cenzus mellé korosztályi cenzust is be lehetne vezetni: 25 évnél idősebbek és az aktuális nyugdíjkorhatár közötti életkorú emberek voksolhatnának.
Ugyanakkor a választási rendszerről szóló passzusokkal egyet tudok érteni, a parlamenti küszöb lejjebvitelét is támogatnám.
KÖZ- ÉS JOGBIZTONSÁG / A JÓ ADATGAZDA
Erősíteni kell a gyorsreagálású rendőrséget és a magyar igazságszolgáltatást — áll a Mandiner.Magyarországban. Ezt nehéz lenne vitatni, a módszerek és a források már kérdésesek.
Szó esik a programban a kormányablakokról és az állami adatkezelésről is, de talán ehelyütt lehetett volna szót ejteni a közérdekűadatigénylések mostani mostoha helyzetéről is. Az, hogy lényegében bármiféle indokokkal le lehet söpörni bármilyen adatigénylést az asztalról, nyilvánvalóan nem segítheti az átláthatóság (látszatát).
HÁZASSÁGI ÉS ÉLETTÁRSI KÖTELÉKEK
Talán ez volt a Mandiner.Magyarország első részének leginkább meglepő fejezete: a némely esetekben melegházasság-ellenes álláspontot megjelenítő blog ugyanis azt írta: „Támogatjuk az azonos nemű párok bejegyzett élettársi kapcsolatának intézményét, aminek az állam előtt — az örökbefogadást leszámítva — azonos jogállást kell biztosítania, mint a házasságnak”.
Én tovább is mennék akár: a melegházasság legalizációja önmagában még nem feltétlenül jelenti azt, hogy tömegesen házasodnának a melegek — állítólag amúgy sem áll minden homoszexuális a melegházasság pártján, sokaknak nem számít, hogy így kötik-e össze életüket vagy sem. Ugyanakkor akiknek igen, azoknak meg lehet adni a lehetőséget, hogy így tegyenek — viszont az örökbefogadás tiltása egyelőre jó ötletnek tűnik.
Remélhetőleg időm engedi majd, hogy hamarosan a következő, nemzetről szóló Mandiner.Magyarország-részre is érdemben reagáljak.
