đ âïž Sayonara
LĂĄtszik, hogy itt a vĂ©g(e), ha mĂĄr nem tud az ember ennĂ©l frappĂĄnsabb cĂmet kitalĂĄlni, de elfogytunk mint szĂvsebĂ©sz a kardiolĂłgiĂĄrĂłl. ElĆzĆ nap mĂ©g könnyes bĂșcsĂșt vettĂŒnk a belvĂĄrosoktĂłl, Ă©s utolsĂł komfort nĂ©lkĂŒli Ă©jszakĂĄnkra kĂ©szĂŒltĂŒnk szerĂ©ny uenĂłi szĂĄllĂĄsunkon, amelyet japĂĄnos precizitĂĄssal hagytunk el hajnalban. ElĆtte mĂ©g, hogy meglegyen minden Ă©lmĂ©ny, felĂ©bredtem egy mikrorengĂ©sre, Ăgy a vulkĂĄn fĂŒst mellĂ© megvolt a földrengĂ©s is â hĂĄla az Ă©gnek a szökĆĂĄrbĂłl kimaradtunk. A vĂ©g ellenben utolĂ©rt minket a poggyĂĄszok tekintetĂ©ben, mivel annyi vĂĄsĂĄrfiĂĄt halmoztunk fel az utolsĂł hĂĄrom napban, hogy egy kĂŒlön kisbĆröndöt is kellett vennĂŒnk a sok Kit Katnek, könyvnek, Ă©s szĂĄrĂtott rĂĄkpĂĄncĂ©lnak â hiĂĄba tisztessĂ©ges japĂĄn snack nĂ©lkĂŒl nem mertĂŒnk volna hazamenni. A logisztika persze addig nem volt gond, amĂg csak hordtuk haza a szĂĄllĂĄsra a tĂșlsĂșlyokat, de kisĂ©tĂĄlni vele a vonathoz, majd ĂĄtszĂĄllni erre-arra mĂĄr a kevĂ©sbĂ© romantikus rĂ©sze volt a japĂĄn fogyasztĂłi-kultĂșra oltĂĄrĂĄn valĂł ĂĄldozĂĄsnak.
Mindenesetre egy tavasziasan csĂpĆs hajnalon vĂĄrtuk, hogy a mĂĄr jĂłl ismert ezĂŒst-zöld szerelvĂ©ny berobogjon az ĂĄllomĂĄsra Ă©s elszĂĄllĂtson minket a következĆ eszközig, amivel kibumlizunk a mĂĄsik nagy nemzetközi reptĂ©rig, HanedĂĄig. Mivel NaritĂĄn mĂĄr kĂ©tszer is jĂĄrtunk, Ăgy abbĂłl indultunk ki, hogy mindenkĂ©ppen hosszĂș az Ășt, meg ki tudja mekkora maga a reptĂ©r â jĂłl indokoltnak tƱnt hajnali kelĂ©sĂŒnk, bĂĄrmennyire is maradtunk volna mĂ©g tovĂĄbb az idĆzĂłnĂĄnk kedves ölelĂ©sĂ©ben. De megacĂ©loztuk magunkat, Ă©s a megfelelĆ automatĂĄs, forrĂł fĂ©mdobozos kĂĄvĂ© elfogyasztĂĄsa utĂĄn mint egy Hattori Hanzo penge vĂĄgtuk ĂĄt magunkat a vĂĄrosszöveten, hogy felszĂĄlljunk Ă©letĂŒnk elsĆ Monorail vasĂștjĂĄra â ez visz ki ugyanis a reptĂ©rre. Az Ă©rdekes közlekedĂ©si eszköz legyƱrte a fĂĄradtsĂĄgot, fĆleg, mert sok helyen a magasban haladtunk vele, Ă©s mƱszaki adottsĂĄgainak hĂĄla az ablakon ki, majd lenĂ©zve olybĂĄ tƱnt, mintha levitĂĄlnĂĄnk. Ăt is lebegtĂŒnk mĂ©g egy kĂŒl- Ă©s elĆvĂĄrosi szöveten, egĂ©szen a reptĂ©rig, ahol sikeresen be is ĂĄlltunk vagy 50. versenyzĆkkĂ©nt a poggyĂĄszfeladĂłs sorba.
Ez nem tƱnt annyira veszĂ©lyesnek, de mint kiderĂŒlt nem csak a vilĂĄg objektĂve legrandĂĄbb angol nĆje Ă©rt ki elĆttĂŒnk, hanem sok mĂĄs honfitĂĄrsa is, akik bizonyos belbecs tekintetĂ©ben szenvedtek hiĂĄnyt, legalĂĄbbis a bĆröndök megfelelĆ mozgĂł szalagra felrakĂĄsa, Ă©s az utazĂĄshoz szĂŒksĂ©ges dokumentumok helyes sorrendƱ fel- illetve bemutatĂĄsa okozott problĂ©mĂĄt. Hamar eltelt az az egy Ăłra Ăgy is, amĂg az emberkĂgyĂłban tekeregtĂŒnk, Ă©s a biztonsĂĄgi ellenĆrzĂ©sen tĂșljutva gyorsan kĂĄrpĂłtolt minket az elsĆ szembejövĆ stand, ami mit ad isten, a Kit Kat mennyorszĂĄg volt. A kihelyezett informĂĄciĂłs paravĂĄnok bĂŒszkĂ©n szĂĄmoltak be több japĂĄn Kit Kat mesterrĆl is, Ă©s vĂ©gĂŒl mĂ©g mi is vettĂŒnk pĂĄr zacskĂł mindenfĂ©lĂ©t. Ez a kis mƱvelet olyan sokĂĄig tartott, Ă©s utĂĄna is olyan rĂĄĂ©rĆsen sĂ©tĂĄltunk megcsodĂĄlva minden ĂŒzlertet, hogy csak a kapuzĂĄrĂĄsi pĂĄnik hangszĂłrĂłn törtĂ©nĆ kinyilatkoztatĂĄsa döbbentett rĂĄ minekt, hogy bizony a szerencse fogandĂł: a szöuli legközelebbi kapu utĂĄn fortuna most nem volt kegyes, mert bizony a legtĂĄvolabbi szegletĂ©bĆl indultunk egy a japĂĄn fĆvĂĄroshoz mĂ©ltĂł mĂ©retƱ reptĂ©rrĆl.
Usain Boltot megszĂ©gyenĂtĆ sebessĂ©ggel Ă©rtĂŒnk a kapuhoz, ahol sok mĂĄs sorstĂĄrsunk vĂĄrakozott mĂ©g, nem sejtve, hogy az igazĂĄn pikĂĄns rĂ©sze mĂ©g csak most következik az indulĂĄsnak: beszĂĄllĂĄs utĂĄn el is kezdtĂŒnk gurulni a kifutĂłn, de vĂ©gĂŒl a kapitĂĄny angolsĂĄga nem segĂtett minket hozzĂĄ ahhoz az informĂĄciĂłhoz, ami a következĆ 40 perc betonon vĂĄrakozĂĄst magyarĂĄzta volna. VĂ©gĂŒl csak sikerĂŒlt felszĂĄllni, vĂ©gsĆ bĂșcsĂșt mondva a SzigetorszĂĄgnak. Ăn talĂĄn ĂĄt is aludtam ezt az emocionĂĄlisan tĂșlfƱtött pillanatot, de most adĂłzzunk egy sornyi oda nem Ărt szöveggel a könnyes bĂșcsĂșnak. đđŻđ”
âŠâŠâŠâŠâŠâŠâŠâŠâŠâŠ..âŠâŠâŠâŠâŠâŠâŠâŠâŠâŠ..âŠâŠâŠâŠâŠâŠâŠâŠâŠâŠ..âŠ
Persze, ha azt gondoltuk volna, hogy innentĆl mĂĄr csak az ĂĄtszĂĄllĂĄssal egyĂŒtt 12â14 ĂłrĂĄnyi gondtalan repĂŒlĂ©s vĂĄr rĂĄnk, hogy visszatĂ©rjĂŒnk eredeti hazĂĄnk kebelĂ©re, akkor sajnos tĂ©vedtĂŒnk.
Peking ezĂșttal szmogosabb egĂ©n ĂĄtsuhanva konstatĂĄltuk, hogy bizony a csatlakozĂĄs kĂ©nyelmesnek tƱnĆ 2+ ĂłrĂĄja a hanedai töketlenkedĂ©s miatt rendesen erodĂĄlĂłdott. Olyannyira, hogy figyelembe vĂ©ve a pecsĂ©tkedvelĆ bĂŒrokratĂĄk ĆshazĂĄjĂĄt, a pekingi reptĂ©r mĂ©retĂ©t, Ă©s az Ășjabb biztonsĂĄgi ellenĆrzĂ©st (for fun), gyanĂșsan nem akart kijonni a matek. Pedig terveim közt szerepelt mĂ©g nĂ©hĂĄny karton cigaretta beszerzĂ©se, amelyek grafikai Ă©rtĂ©ke vetekedett az egĂ©szsĂ©gkĂĄrosĂtĂł hatĂĄsukkal, de ettĆl sajnos el kellett tekinteni. Mellesleg most is az Ășgy utĂĄlt buszozĂĄs vĂĄrt rĂĄnk a gĂ©ptĆl az utashĂdon besĂ©tĂĄlĂĄs helyett, Ă©s utĂĄna következett csak az orszĂĄgba valĂł ki-belĂ©pĂ©s bosszĂșsĂĄgokkal teli procedĂșrĂĄja.
Aznap mĂĄr mĂĄsodszor kezdtĂŒnk az Ă©letĂŒnkĂ©rt futni, hogy a leghosszabb sort lĂĄtva adjuk fel pillanatokra a remĂ©nyt az ideĂșton mĂĄr jĂłl megismert pecsĂ©telĆ-helynĂ©l. De nem Ă©rt volna semmit az elmĂșlt 5 hĂ©t, ha nem vĂĄgjuk ĂĄt magunkat keleti kĂ©nyelemmel Ă©s nyugati tökössĂ©ggel karöltve mĂĄsodpercek alatt a soron, a bocsi megy a gĂ©pem mondatokkal. Ăgy is csak a vĂ©gtelen hosszĂșsĂĄgĂș (vol.2) sor vĂ©gĂ©re Ă©rtĂŒnk a super-security check in esetĂ©ben (kĂnĂĄban tĂ©nyleg mindig mindenhol van egy ĂĄtvilĂĄgĂtĂĄs Ășgy tƱnik). Itt mĂĄr sajnos nem lassan ocsĂșdĂł amerikaiakon kellett ĂĄtvĂĄgni magunkat, hanem hatalmukat hasznĂĄlĂł egyenruhĂĄs NĂ©pi FelszabadĂtĂł HadseregistĂĄkon. Ez lassabban ment, de eddigre egyĂ©rtelmƱvĂ© vĂĄlt, hogy bizony nem egyedĂŒlikĂ©nt kĂŒzdĂŒnk a papĂrmunka Ă©s a röntgensugarak ĂștvesztĆjĂ©be zĂĄrva, hanem egy magyar csalĂĄd 5â6 tagja is a mi olimpiai kvalifikĂĄciĂłs erdemĂ©nyeink meghaladĂĄsĂĄn fĂĄradozik. A reptĂ©ri belsĆ ĂĄtvilĂĄgĂtĂĄson a cuccainkat Ă©rtelmetlenĂŒl buzerĂĄlĂł finĂĄncoknĂĄl Tominak kicsit elszakadt a cĂ©rna, Ă©s mĂĄr attĂłl fĂ©ltem, hogy a derĂ©k ujgurokhoz csatlakozhatunk a hĂrhedt ĂĄtnevelĆtĂĄborokban, de szerencsĂ©re a fehĂ©r ember vicsorgĂĄsa mĂ©g tartalmaz nĂ©mi elrettentĆ erĆt, Ăgy vĂ©gre rĂĄkĂ©szĂŒlhettĂŒnk az utolsĂł sprintre a tĂșrĂĄn. Ami utĂĄn meglepĆ mĂłdon a lassĂș beszĂĄllĂtĂĄs vĂĄrt rĂĄnk, feleslegessĂ© tĂ©ve minden korĂĄbbi igyekezetet, Ă©s karmarombolĂł tolakodĂĄst. SlusszoĂ©nkĂ©nt aznap a mĂĄsodik kifutĂłpĂĄlyĂĄn vĂĄrakozĂĄs következett, immĂĄr több mint egy ĂłrĂĄig.
TermĂ©szetesen az ember nem Ă©r kalandjai vĂ©gĂ©re egy olyan gĂ©pen, amin a kĂnai utasok arĂĄnya a vilĂĄgĂĄtlagot követi, hiszen mĂĄr maga az ĂŒltetĂ©s olyan kalandokat tartalmazott, hogy a stewardesseknek fenntartott, elfĂŒggönyözött ĂŒlĂ©sekbe relokalizĂĄlta magĂĄt sok utastĂĄrsunk, Ă©s szegĂ©ny utaskĂsĂ©rĆknek ĂłvĂłnĆk mĂłdjĂĄra kellett a megfelelĆ helyre leĂŒltetni egy nagy Boeingnyi nĂ©pet. A napközis nyugalom nem is tartott sokĂĄig, nagyjĂĄbĂłl Peking-kĂŒlsĆnĂ©l, mĂ©g bĆven emelkedĂ©s közben elkezdĆdött az, amit eddig maximum Indiana Jones filmekben lĂĄthattunk: az össznĂ©pi buzgĂĄlkodĂĄs.
A hĂĄtsĂł kis konyha, ahol az utasoknak kĂ©szĂtik elĆ az Ă©teleket-italokat, minden hĂĄzibulit meghaladĂł mĂłdon telĂtĆdött a szociĂĄlis gravitĂĄciĂłra Ășgy tƱnik kĂŒlönöskĂ©ppen Ă©rzĂ©keny keleti barĂĄtainkkal, mĂ©ghozzĂĄ egy olyan vetĂ©sforgĂł rendszerben, hogy az ĂŒlĂ©sĂŒnk mellett nettĆ 3,5 percenkĂ©nt zokniban elhaladĂł utasok garantĂĄltan felĂ©bresztettek minden kezdĆdĆ ĂĄlombĂłl, vagy az ĂŒlĂ©s basztatĂĄsa, vagy a kĂnai mƱanyagipar kiemelkedĆ minĆsĂ©gƱ âillat-komponenseinekâ agyhĂĄrtyĂĄig hatolĂł Ă©lmĂ©nye ĂĄltal. MĂĄr tĂ©nyleg csak azt vĂĄrtuk, mikor kap elĆ valaki a mƱszĂĄlas zakĂłja belsĆzsebĂ©bĆl egy-egy kakast, hogy egy rögtönzött viadal keretĂ©ben Ă©ljĂ©k ki azt a szerencsejĂĄtĂ©k fĂŒggĆsĂ©get, ami hamar fĂŒstös Ăłpium barlanggĂĄ varĂĄzsolja az Air China budapesti jĂĄratĂĄt. Mindenesetre a hosszĂș ĂŒlve maradĂĄs miatti trombĂłzis egyetlen ĂștitĂĄrsunkat sem fenyegette.
A kakasviadal elmaradt, de nem Ășgy a buzgĂĄlkodĂĄs, Ăgy nagyjĂĄbĂłl BelsĆ-mongĂłliĂĄtĂłl az UrĂĄl hegysĂ©gig a korĂĄbban jĂłl bevĂĄlt taktikĂĄt prĂłbĂĄltam ismĂ©t sikerre vinni, mĂ©gpedig a Tsingtao kĂ©szlet mĂ©rtĂ©ktelen pusztĂtĂĄsĂĄval, de a nagyjĂĄbĂłl hetedik dobozos âaltatĂłâ utĂĄn mĂĄr nem Ćszinte mosoly keretĂ©ben akartak kiszolgĂĄlni, Ă©s hĂĄt aludni Ăgy sem sikerĂŒlt egy ĂłrĂĄnĂĄl többet. De nem is nagyon kellett mĂĄr, mert közeledtĂŒnk a vĂzum szempontbĂłl kulcsfontossĂĄgĂș technikai leszĂĄllĂĄsunkhoz Minszkben. Erre elvileg azĂ©rt van szĂŒksĂ©g, hogy a keleti orszĂĄg ĂĄllampolgĂĄrai könnyebben utazhassanak be EurĂłpĂĄba. AkĂĄrhogyis, ez a plusz kĂ©tĂłrĂĄs kitĂ©rĆ mĂĄr erĆsen kezdte erodĂĄlni az utazĂĄsi szĂĄmtant, Ă©s gondolatban mĂĄr vettĂŒk is az Emirates bĂ©rletet.
A minszki reptĂ©r nagyjĂĄbĂłl olyan hangulatot ĂĄraszt magĂĄbĂłl, mint amilyen Ferihegy lehetett 78-ban, csak itt nagyjĂĄbĂłl azĂłta nem töröltek port. A pĂĄr Ă©ve mĂ©g utolsĂł eurĂłpai diktĂĄtor hazĂĄja Ćszinte erĆfeszĂtĂ©seket tesz a lĂ©tezĆ szocializmus skanzenĂ©nek fenntartĂĄsĂĄban. KevĂ©s orszĂĄgban Ă©reztem ennyire azt, hogy you are not welcome. BĂĄr gĂ©ppisztolyos Ćrök karĂ©jĂĄban ugatĂł farkaskutyĂĄk, Ă©s reflelktorok sem vĂĄrtak rĂĄnk, na meg sötĂ©t sem volt, de a tagadhatatlanul szoci tĂĄnyĂ©rsapka, a mosoly teljes hiĂĄnyĂĄval Ă©s a kĂ©peken tapasztalhatĂł belsĆĂ©pĂtĂ©szeti igĂ©nyessĂ©ggel egyĂŒtt gyorsan helyretett minket.
TermĂ©szetesen nincs diktatĂșra pecsĂ©t nĂ©lkĂŒl, Ăgy egy â mint utĂłlag kiderĂŒlt â többször hasznĂĄlatos Ășj beszĂĄllĂłkĂĄrtyĂĄt pecsĂ©teltek lelkesen tele a TatjĂĄnĂĄk, hogy Kelet-EurĂłpa legridegebb utasbĂŒfĂ©jĂ©ben vĂĄrakozva töltsĂŒk a következĆ egy ĂłrĂĄt, amĂg mindenkin ĂĄtrobog a belarusz bĂŒrokrĂĄcia. Ăröm az ĂŒrömben, hogy a spĂĄjznyi mĂ©retƱ duty freeben kaphatĂł helyi vodka ĂŒvege csupĂĄn 2, azaz kettĆ eurĂłba kerĂŒlt, ĂĄm minĆsĂ©gben több helyiĂ©rtĂ©kkel tĂ©vesztettĂ©k el az ĂĄrazĂĄst a fogyasztĂł javĂĄra a derĂ©k helyi boltosok. Ăgy a maximĂĄlisan behozhatĂł alkoholmennyisĂ©get valĂłszĂnƱleg mĂĄr többszörösen meghaladĂł kĂ©szlettel gyarapĂtottam Ăgy sem kevĂ©s poggyĂĄszomat. A reptĂ©ren termĂ©szetesen minden szigorĂșan tilos volt, fotĂłzni sem nagyon lehetett, bĂĄr igazolvĂĄnykĂ©pet speciel a tranzitban is tudtunk volna kĂ©szĂteni az alĂĄbbi roppan esztĂ©tikusan matricĂĄzott fĂŒlkĂ©ben.
Eljutottunk vĂ©gre a gĂ©pre visszaszĂĄllĂĄshoz, hogy az ablakbĂłl bĂșcsĂșt mondjunk a vilĂĄg valĂłszĂnĂĄleg egyetlen olyan repterĂ©nek, ahol egy igazi, helyi, fehĂ©roroszikum, MTZ traktor hĂșzta a poggyĂĄszkocsit. A Budapestig hĂĄtralĂ©vĆ kĂ©t ĂłrĂĄt mĂĄr fĂ©l lĂĄbon is kihĂșztuk volna, de azĂ©rt nem a minszki utasellĂĄtĂł miatt repĂŒlnĂ©nk vissza LukasenkĂł birodalmĂĄba. SzerencsĂ©re mĂĄr nem emlĂ©kszem milyen volt a lĂ©tezĆ szocializmus, de ha gasztronĂłmiai oldalrĂłl kellene megközelĂteni, akkor nem a vĂĄci utcai lehĂșzĂłs âĂ©ttermekâ felĆl indulnĂ©k el, hanem az alĂĄbbi szendvicset emelnĂ©m a mƱkedvelĆ közönsĂ©g figyelme elĂ©: elsĆre azt gondolnĂĄd kedves olvasĂł, hogy a lĂĄtvĂĄny a rosszabb, de sajnos eme Ă©lelmiszeripari kĂsĂ©rlet megjelenĂ©se a hĂzelgĆbb sok egyĂ©b tulajdonsĂĄga közĂŒl.
Az ember alapbĂłl nem vĂĄr sokat egy hĂĄromszögszendvicstĆl, de a nyolcadikos osztĂĄlykirĂĄndulĂĄson kĂ©szĂtett löncshĂșs-mackĂłsajt âbolonnyaiâ utĂĄn valĂłszĂnƱleg toronymagasan ez a legrosszabb dolog, amit valaha ehettem. A szĂĄraz borĂtĂĄs, ami közĂ© a tovĂĄbbi kontentet pakoltĂĄk, ĂĄgylapnak nagyobb sikerrel mennĂ©nek el, mint Ă©telnek. A sonkĂĄnak csĂșfolt massza utĂĄn az ember könnyebben mond le bĂĄrmilyen hĂșsrĂłl örökre, de csak addig, amĂg a (lapka)sajtok szĂ©gyene nem következik. NĂ©hĂĄny harapĂĄs utĂĄn mindketten tudtuk, hogy ha kedves az Ă©letĂŒnk akkor mĂĄr kibĂrjuk hazĂĄig, Ă©s ott majd rĂĄntotthĂșsos-gulyĂĄslevesbe folythatjuk bĂĄnatunk, nem is gondolva arra, hogy akĂĄr csak egy nappal korĂĄbban mĂ©g miket ettĂŒnk a taitĂłi utcĂĄkon.
SzerencsĂ©re mire tĂșljutottunk a megrĂĄzkĂłdtatĂĄson, amit ez a geometriai tĂŒnemĂ©ny okozott mĂĄr sĂŒllyedni is kezdett a gĂ©pĂŒnk, Ă©s feltƱntek a lĂĄngoktĂłl ölelt dimbes-dombjai. FöldetĂ©rĂ©snek Ăgy mĂ©g nem örĂŒltĂŒnk, Ă©s azt hittĂŒk most mĂĄr aztĂĄn tĂ©nyleg vĂ©ge a lassa 20 ĂłrĂĄja tartĂł napnak, de volt mĂ©g egy utolsĂł meglepetĂ©s, mĂ©gpedig Tomi poggyĂĄsza nem Ă©rkezett meg Lisztferihegyre. Az mĂĄr csak hab a tortĂĄn, hogy a nagyjĂĄbĂłl egyetlen ott lĂ©vĆ gĂ©pbĆl is bruttĂł fĂ©l Ăłra utĂĄn kezdett szĂĄllingĂłzni az elsĆ kör bĆrönd, Ă©s mĂ©g egyszer ennyi eltelt legalĂĄbb, mire konstatĂĄltuk, hogy van mĂ©g egy kis intĂ©znivalĂł. SzerencsĂ©re nĂĄlunk legalĂĄbb nem loptak ki semmit a mĂĄsik kĂ©t csomagbĂłl, de olyan arccal tĂĄvoztunk a helysĂ©gbĆl, hogy nem volt vĂĄmos aki meg mert volna ĂĄllĂtani. Mondhatni, hazaĂ©rtĂŒnk, hisz egy kis gyomros nĂ©lkĂŒl nem otthon az otthon.
Ezzel lezĂĄrult a kaland, Ă©s a csomag is megjött 7â8 napon belĂŒl FrankfurtbĂłl, mi pedig nekiĂĄllhattunk a vĂ©gtelen mennyisĂ©gƱ Ă©lmĂ©ny feldolgozĂĄsĂĄnak, ami azĂłta is tart. ĂrĂĄsban viszont vĂ©gre eljutottam a vĂ©gĂ©re, Ă©s mĂĄr magam sem hittem, hogy ez valaha megtörtĂ©nik, de most itt vagyunk.
A kalandok persze nem Ă©rnek vĂ©get itt, Ă©s mielĆtt a festĆi AsztanĂĄba tett weekend-breakrĆl beszĂĄmolnĂ©k, Ă©rkezik nĂ©hĂĄny Ă©rdekessĂ©g mĂ©g JapĂĄnbĂłl, Ă©s remĂ©lhetĆleg egy hosszabb videĂłval is megörvendeztethetĂŒnk titeket, na meg persze magunkat. De addig is, köszönjĂŒk Ă©s Sayonara, JapĂĄn! đđźđ