🗾 A Gaijinok nem tudnak számolni

Van az úgy, hogy nem megy minden az embernek. Legalábbis nem minden megy jól. Úgy tűnik nekem ilyen a matematikai alapműveletek elvégzése egy vagy kétjegyű számokkal. Amikor még nagyban szerveztük az kis kalandunkat, sikerült úgy megtervezni az útvonalat, hogy látszólag minden tökéletes volt. Kezdetnek majdnem egy hét Tokyo, aztán kiváltjuk a 14 napra érvényes Rail Pass-t és bejárjuk legalább Japán déli felét. Még meg is néztem a naptárban, nagyszerűen kijött minden március 23. és április 6. között.

Kobe után így alakul az út

Aztán a Tokyo Stationnél jött a hidegzuhany, hogy bizony nem sikerült azt a finoman szólva sem nehéz feladatot hibátlanul teljesíteni, hogy a vonatjegyünk érvényességét összehangoljam az útitervvel, illetve elszámoljak 14-ig. Vagy ne számoljak tovább. Pedig mennyi fizetős iskolába jártam… Sajnos a Pass egy nappal korábban jár le, mint ahogy mi Kagoshimából Fukuokába tettük volna át a székhelyünket. Ami talán nem lenne akkora probléma, ha nem mennénk onnan tovább Koreába, meg ha nem annyiba kerülne egy Shinkansen jegy, amennyibe.

Kép forrása: http://tinyurl.com/km2ywdl

Emellett realizáltuk azt is, hogy a városok közötti költözésekkel kapcsolatban optimistábbak, a csomagolásnál meg kevésbé szerények voltunk a kelleténél. Így úgy döntöttünk, hogy némileg módosul az útiterv, és kimarad Shikoku egyébként minden bizonnyal varázslatos szigete, ahol 3 nap alatt 3x költöztünk volna. Cserébe ezt az időt Hiroshimában töltjük, meglátogatva a szintén varázslatos Miyajimát, ahol az egyik leghíresebb Torii áll Japánban, amit szerintem már midnenki látott fényképen. Emellett nem kell annyira rohannunk, amit az expedíció beteg tagja igencsak tud méltányolni. Kagoshimában sajnos eggyel kevesebb napot leszünk, míg Fukuokában így eggyel többet, de ez egy vállalható kompromisszum, és egészen biztos, hogy visszajövünk még bepótolni a most kimaradt helyszíneket is.